„Szeretem Magyarországot, szeretem a magyar embereket, és én előtérbe helyezem a magyar érdekeket a globális pénztőke, ha úgy tetszik, a zsidó nagytőkével szemben, ami be akarja kebelezni az egész világot és főleg Magyarországot” – nyilatkozta tavaly év végén a helyi tévének Molnár Oszkár fideszes országgyűlési képviselő, Edelény polgármestere. Molnárnak nem ez volt ez első vihart kavaró megnyilatkozása. Egy hónappal ezelőtt került nyilvánosságra egy júniusi romaellenes kirohanása: akkor azokat a szóbeszédeket tálalta tényként, amelyek szerint a megemelt a dupla családi pótlék megszerzéséért a romák által többségben lakott településeken szándékosan olyan gyógyszereket szednek a cigány anyák, hogy bolond gyermekük szülessen és a terhes anyák gumikalapáccsal verik a hasukat, hogy nyomorék gyermekük szülessen.

De még csak nem is Molnár az egyetlen fideszes, aki az elmúlt időszakban inkább a Jobbikhoz, mint a Fideszhez passzoló megnyilvánulásokkal vétette észre magát. Ékes Ilona fideszes politikusként meghirdetett sajtótájékoztatóján minősítette betegségnek a homoszexualitást, hogy utána pártja magánvéleménynek tüntesse fel megnyilatkozását. A szlovák kormányfő magyarországi látogatása előtt pedig Balassagyarmat fideszes vezetése jelentette ki: Robert Fico nemkívánatos személy a határmenti kisvárosban, ezért ne ott lépje át a határt. 

Felmerül tehát a kérdés, hogy az országosan teljesen ismeretlen politikusok akciói nem éppen a vidéken roppantul megerősödött Jobbik ellen megtervezett stratégia részei-e. Tudják-e előre a pártközpontban, hogy melyik helyi erőjük mire készül? Vagy ellenkezőleg: szó sincs megtervezett kommunikációról, sőt, ezek a nyilatkozatok inkébb ártanak a pártnak?

Nagy párt, sokféle vélemény

Ezek a politikai akciók és megnyilvánulások nem előre megírt stratégia részei, az viszont már valóban stratégiai megfontolás része, hogy ezekre a nyilatkozatra a párt miként reagál: elhatárolódik vagy sem – állítja lapunknak Krekó Péter. A Fidesz 2002-ig szűk tagsággal rendelkező „médiapártként” jóval kevésbé volt beágyazódva a társadalomba, mint jelenleg – világít rá az elemző. A fontos szerkezeti váltás 2004 után ment végbe, ekkor a párt megnyílt, és olyan új szervezetek, tagok kerültek be (részben a polgári körös szervezetek bázisából is), amelyek a korábbinál sokkal heterogénebb szervezetté tették a Fideszt.

Ezzel a nyitással olyan tagok is bekerültek a pártba, akik nyilatkozataikkal, megnyilvánulásaikkal ártalmasak lehetnek a szervezetre. „Bár ellenzékben kevésbé rajzolódik ki, a Fideszen belül nagyon eltérő ideológiai, politikai irányzatok élnek együtt, jó példa erre a párt gazdaságpolitikája:  a Jövőkép című gazdaságpolitikai programot 75, különféle irányvonalakat képviselő gazdasági szakértő írta. A kormányzással kapcsolatos eltérő elképzelések kormányra kerülés után sokkal inkább láthatók lesznek” – magyarázta Krekó a hvg.hu-nak.

Mint mondta, egy gyors bővülésen átment nagy néppárt esetében törvényszerű, hogy bizonyos helyzetekben a „periféria” politikusai – mint például legutóbb Molnár Oszkár, vagy korábban Balassagyarmat polgármestere – a párt számára veszélyes nyilatkozatokat tesznek. Ami rendkívüli, hogy míg hasonló esetekben a Fidesz korábban inkább rögtön megvált politikusától (mint például az MTV-székháznál dobálózó Goró Oszkár vagy a parlamentben bekiabáló Arnóth Sándor esetében), Molnár Oszkár nyilatkozatát inkább igyekeztek ignorálni, és helyi üggyé nyilvánítani az elhangzottakat – mondja a PC elemzője.

Könnyen a Jobbiknál köthetnének ki

A Fidesz azért vonakodik elhatárolódni a radikálisabb hangnemű, vagy egyenesen otrombaságokat beszélő politikusaitól, mert azzal támadási felületet ad a Jobbiknak, s ezzel együtt a radikális szavazók elcsábítását még könnyebbé teszi Vona Gáborék számára – állítja Krekó Péter. Látható ugyanakkor, hogy Molnár Oszkár megnyilvánulásait egyre többen elítélik a nem politikai szereplők közül is, aminek hatására egyre kellemetlenebbé válhat a Fidesz számára a politikus védelme. „A párt így jelenleg csak rossz lehetőségek közül választhat, viszont közel sem kizárható, hogy a végén kénytelen lesz 'beáldozni' politikusát” – véli az elemző.

Ennek viszont megvan a maga kockázata: „Ha elhatárolódik a Fidesz, akkor élesebben meghúzná a határokat saját maga és a Jobbik között is, pedig ezt a Fidesz a politikai-ideológiai ügyek tekintetében inkább elmosni igyekszik. A választásokig nem is áll érdekében, hogy ilyen ügyekben élesen konfrontálódjon a Jobbikkal. Ha pedig Molnár Oszkárt kizárnák a Fideszből, lehet, hogy rövid időn belül a Jobbik képviselőjelöltjei között tűnne fel, és a radikális pártnak még hozhatna is szavazókat – ráadásul úgy, hogy a Jobbiknak nem kellene attól félnie, hogy 'középről' sok szavazót veszít az ilyen nyilatkozatok miatt” – magyarázta Krekó Péter. Erre rímel a hvg.hu-nak hétfőn nyilatkozó fideszes mondata, aki Molnár kizárásának firtatására azt felelte: "Attól mi lesz jobb? Átmegy a Jobbikba". 

Az elemző szerint azonban nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a romák ügyében tett Molnár-nyilatkozat a többség véleményével megegyezhet, és bár a magyar közvélemény nagy része eredendően nem zsidóellenes, „a homályos utalgatásokra épülő politikai antiszemitizmus a szavazók egy meghatározható csoportját elérheti”.

Nem létezhet totális kontroll

Krekó Péter szerint tévhit, hogy valamennyi fideszes politikus orbáni kontroll alatt nyilatkozik. Mint mondta, meghatározott ügyekben a párt politikusai kapnak iránymutatást a központokból, hogy milyen kérdésekben milyen nyilatkozatot lehet, illetve kell tenni, ugyanakkor megmarad a mozgástere a politikusnak, különösen önkormányzati szinten. Az önkormányzatok ráadásul külön forrásból gazdálkodnak, ami szerinte szintén autonómiát biztosít a számukra.

Krekó szerint ugyanakkor megfigyelhető, hogy a Fidesz az utóbbi időkben változtatott a kommunikációján, még centralizáltabbá tette: „Mintha szűkülne azon politikusok köre, akik a nyilvánosságban megszólalnak, hiszen a Fidesz biztonsági stratégiát folytat” – mondta. Az elemző arra is felhívta a figyelmet, hogy romaügyekben már az MSZP sem hiteles, és nem is kíván markánsan megszólalni ilyen ügyekben. Ezt jól mutatja a korábban kiszivárgott, a roma választókról szóló stratégiai dokumentum is. Eszerint az MSZP-nek egyszerre kell a roma és a rasszista szavazókat megszólítania. „Ha ez az alapállása egy pártnak, akkor nehéz a romakérdésben hatékony és meggyőző választ adni. Nem véletlen, hogy ezekben az ügyekben az utóbbi időben az MSZP inkább csendben marad” – jegyezte meg az elemző.