A kilencvenes évek közepén Demszky Gábor még azt tervezte, hogy három cikluson keresztül vezeti majd Budapestet. „Azért szeretném ezt a munkát 12 évig csinálni – fogalmazott egy interjúban –, mert egy város életében az már olyan időtartam, amelyben lehet mérni a változásokat.” Ha a főpolgármester tartja magát eredeti elképzeléséhez, 2002-ben pályafutása csúcsán távozik a Városházáról.

A „kiszárítás” időszakának nevezett négy év és az MSZP–SZDSZ-tandem tavaszi választási győzelme után azonban a városvezetőt ambiciózus tervek kezdték foglalkoztatni, pedig Medgyessy Péter kormányfő időközben a közlekedési miniszteri tárcát is felajánlotta neki. Az újabb ciklusban a főpolgármester hidat akart építeni Aquincumnál, szennyvíztisztítót Újpesten, s be kívánta fejezni „főművét”, a 4-es metrót is.

A következő négy esztendőért Demszky nagy árat fizetett. A híd- és a metróépítés kudarca s horvátországi nyaralójának ügye súlyosan kikezdte politikusi hitelességét. Ennek ellenére 2006-ban már szinte görcsösen kapaszkodott székébe, s az „ígérem, 2010-ben már tényleg elmegyek” fogadkozással ötödször is elérte újraválasztását. Ezt a ciklust azonban már fogatlan oroszlánként, tényleges hatalmától nagyrészt megfosztva volt kénytelen végigasszisztálni. Két évtized után végül is úgy kényszerül távozni október elején a Főpolgármesteri Hivatalból, hogy távozáskori népszerűtlensége immár az eddigi negatív rekorderekével, Csurka Istvánéval, Torgyán Józsefével és Kóka Jánoséval vetekszik.

A Budapest-összeállítás a friss HVG Fókusz rovatában olvasható.