Az Orbán-kormány egyik leghangosabb és legnagyobb médiafigyelmet generáló „kiállása” az IMF-tárgyalásokhoz kapcsolódik. A nemzetközi pénzügyi szervezettel keménykedő magyar miniszterelnököt egyesek méltatták, mások kárhoztatták, míg ő egy kommunikációs trükkel arra hivatkozott, hogy hazánk leginkább a – valójában a hiánycélok tekintetében az IMF-nél szigorúbb – Európai Bizottsággal szeretne megegyezni. Nyár végén Orbán azt nyilatkozta: Magyarország kölcsönszerződést kötött a Nemzetközi Valutaalappal, nem gazdaságpolitikai megállapodást, ahogy azt az IMF értékeli. A kormányfő úgy fogalmazott: gazdaságpolitikaimegállapodást az ország legfeljebb az Európai Unióval köt, amennyiben az EU úgy dönt, hogy szorosabbra fűzi az ilyen irányú együttműködéseket. Októberben Orbán Viktor már egyértelműen fogalmazott: nem lesz több IMF-hitel. Ahogy korábban mondta: "az IMF-től való szabadulás" egy lépés a nemzeti önrendelkezés irányába. A Nemzetközi Valutaalap egyébként a gyors törvénykezést és a bankadó mértékét is kritizálta.

Túry Gergely

Hasonló médiafigyelmet kapott az IMF-tárgyalások másik témája: a hiánycél. A 2011-es költségvetés lehet Magyarország uniós csatlakozása óta az első, amelyben az ország teljesíti a vállalt 3 százalék alatti hiány mértékét - közölte Matolcsy György a minap a parlamentben. Pedig nyáron még azt mondták: a Bajnai-kormány által meghatározott célszámot nem lehet tartani, és év végére akár 7 százalékos is lehet a hiány. Erre azonban nem reagált túl jó az Európai Bizottság, jelezve, hogy engedékenységnek helye nincs.

A lapok akkoriban azt írták: EU már korábban is rossz szemmel nézte azokat a magyarországi nyilatkozatokat, amelyek - akár csak feltételes módban is - felvetették a hiány növelését. Az Origo azt írta: az alig öt napja hivatalban lévő kormányfő tehát úgy tért haza Brüsszelből, hogy nincs mód a kampányban hangoztatott gazdaságélénkítési tervekhez szükséges nagyobb mozgásteret biztosító lazább költségvetési politikára. "Volt egy A terv, amihez a két hitelezővel meg kellett volna egyezni, de az egyikük egyből nemet mondott, így jött a B terv" - mondta egy közgazdász, aki egyike volt azoknak, akiknek tanácsát a tárgyalások előtt kikérte a kormány. Nyáron ugyanakkor a liberális Der Standard kiállt orbán és Magyarország mellett: "Rajtuk példát statuálni azért, hogy az eladósodott uniós tagállamokban észhez térjen néhány hataloméhes politikus és telhetetlen menedzser, beteges dolog, és méltatlan az EU tagállamaihoz" - írta a lap egyik vendégszerzője.

Orbán Viktor Facebook-oldala

A miniszterelnök október közepén jelentette be: a kormány 14 hónapra elvonja a magánnyugíj-pénztári befizetéseket. Emellett egy olyan törvényt is alkottak, amely lehetővé teszi, hogy bárki visszaléphessen az állami nyugdíjkasszába. Miközben Orbán Viktor a pénztárak kivezetéséről, Matolcsy György pedig a kudarcot vallott rendszer megszüntetéséről beszélt, a nyugdíjvédelemi megbízottnak kinevezett Selmeczi Gabriella is megszólalt. Kiderült, hogy a részletek szabályozásán gőzerővel dolgoznak, de a befizetők kompenzálásának mikéntje még nem ismert.

Időközben Szlovákiában megbukott egy hasonló irányú kezdeményezés. Bár a kormány ott is tömeges visszalépésekre számított, ez nem valósult meg. Tény, hogy a válságra adandó válaszként maga az Európai Bizottság is ajánlotta egyes országoknak, hogy függesszék fel a kötelező magán-nyugdíjpénztári befizetéseket. A javaslat ugyanakkor csak átmeneti felfüggesztésre vonatkozott, Brüsszelben ugyanis nem szeretnék, ha a tagországokban megtorpanna a nyugdíjreform.

Többen arra is emlékeztetnek, hogy a magyar kormány magánpillér jövőjét elbizonytalanító intézkedése egy korábbi kérést is megtorpedóz. Augusztusban ugyanis – a nagy európai biztosítóknak a bizottsághoz intézett s a nyugdíjreformok támogatását szorgalmazó megnyilatkozása után kilenc ország – levélben kérte, hogy a stabilitási paktumnak legyen része a nyugdíjreform költségének elismerése.

Fülöp Máté

Az energetikai cégek és a kereskedelmi áruházláncok mellett a távközlési, illetve telekommunikációs szektort sújtó október közepén megszavazott (és időközben 2014-ig meghosszabbított) válságadó is szembe megy az uniós gyakorlattal. A Jonathan Todd-nak, digitális ügyek biztosának szóvivője emlékeztetett az adó kapcsán: a távközlési szektor liberalizálásáról született uniós megállapodásnak egyik sarokpontja, hogy az ágazatot nem lehet különadóval sújtani, hacsak az nem a telekommunikációs piac szabályozását, a verseny növelését, új cégek megjelenését szolgálja. Arra is felhívták a figyelmet, hogy az Európai Bizottság nemrégiben felszólította Franciaországot és Spanyolországot is, hogy szüntesse meg a szektorra kivetett egyéb adókat. A távközlési, illetve telekommunikációs szektortól 2010-2012 között évi 61 milliárd forintot vár a kormány.

A Die Welt kritikus hangvételű cikkében idézte az adó megszavazását követően Axel Nitschke, a Német Kereskedelmi és Iparkamara (DIHK) külgazdasági igazgatóját. Ő úgy fogalmazott: "a gyorsított eljárásban megszavazott, a nagy konszerneket sújtó új különadó árt a magyar gazdaságpolitika kiszámíthatóságába vetett bizalomnak, és veszélyezteti a vállalatok készségét új beruházások" megvalósítására.

Kormányra kerülése után nem sokkal, június elején a 29 pontos első akcióterv  ismertetésekor kiderült: az állami vezetők bérét 2 millió forintban kívánja maximalizálni a kormány, s a döntés az Magyar Nemzeti Bankra, s így annak elnökére, Simor Andrásra is vonatkozik. A jegybankelnök akkor emlékeztetett, hogy fizetése egy Fidesz által kilenc évvel ezelőtt elfogadott törvényben szabályozott, vagyis a jegybanktörvény módosítása szükséges  fizetéscsökkentéshez. Többen pedig az MNB függetlenégét féltették a döntés kapcsán.

A nemzetközi reakciók sem maradtak el: az Európai Központi Bank az egyeztetést hiányolta, s azt is jelezte, hogy egy nemzeti központi bank "nem hozható olyan helyzetbe, amelyben semmilyen vagy csak korlátozott ellenőrzéssel bír a munkavállalói fölött. Szeptember elején pedig az Európai Unió Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatósága szólította fel a magyar kormányt, hogy módosítsa a Simor András fizetéséről rendelkező új törvényt, különben úgynevezett jogsértési eljárást Magyarország ellen az uniós szerződések megszegéséért. November közepéig azonban csak addig jutott a megszólított kormány, hogy a miniszterelnök szóvivője, Szijjártó Péter Simor sértettségére hivatkozott, amikor az nyilvánosan jelezte: az MNB-vel nem konzultált a kormány a 2011-es költségvetésről.

A médiaalkotmány névre keresztelt új médiatörvény sem aratott osztatlan sikert. Június végén a Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) igazgatója sürgette a magyar kormányt, azt kérve, hogy vonja vissza a médiacsomag egészét és nyisson arról széles körű vitát. David Dadge akkor aggasztónak nevezte, hogy a törvény erőteljes befolyást biztosít a kormánynak az ország közszolgálati műsorszolgáltatói és nemzeti hírügynöksége felett. A bírálók között volt Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Európai Újságíró Szövetség is. Utóbbi szervezet főtitkára Aidan White azt mondta: a tervezet "nem felel meg a pluralizmus és a sokféleség európai normáinak", és az órát azokba az időkbe állítja vissza, amikor Magyarország kommunista uralom alatt és a média állami ellenőrzésének árnyékában élt. Az eredeti javaslat ugyanakkor - a hazai és nemzetközi szakmai szervezetek kritikája nyomán - jelentős változáson ment keresztül, így kikerült belőle a válaszadási jog és a blogok kötelező regisztrációja is mire megszavazták.

Stiller Ákos

A vörösiszap katasztrófa utáni kormányzati kommunikációt és fellépést a legtöbben megfelelőnek találták. A történésekre adott törvénykezési reakció azonban nem csupán itthon, de a külföldi sajtóban is éles visszhangra talált. A kormány ugyanis a honvédelmi törvény módosításával rendelkezett arról, hogy állami felügyelet alá helyezi a gyárat. Arról azonban elmulasztott részletekbe menően rendelkezni, hogy egy ilyen lépést milyen feltételeknek kell megelőlegezni és kísérni. A Süddeutsche Zeitung újságírója, Michael Frank az ügy kapcsán azt írta: "A magyar törvényben azonban figyelemre méltó, hogy nincs meghatározva, mikor következik be az állam vagy a környezet szempontjából vészhelyzet. Arra sem található előírás, hogy miként és milyen feltételek között születik meg a döntés arról, mely vállalat kerül állami felügyelet alá, és ki ellenőrzi azt. A kormánynak teljesen szabad keze van, összefoglaló néven ezt felhatalmazási törvénynek lehet nevezni"

A müncheni lap újságírója az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítése ellen is kikelt cikkében. Hasonlóan tett november elején a Le Monde is. A lap azt írta: "A jobboldal meg akarja büntetni az ország legmagasabb közjogi intézményét, amiért október 26-án megsemmisítette azt a törvényt, amely a köztisztviselők végkielégítésének a 2 millió forintot meghaladó részét 98 százalékos adóval sújtaná". A lap úgy sommázott: a Fidesz kétharmada által felügyelt magyar parlamentnek az Alkotmánybíróság és a média függetlensége, valamint a nyugdíjpénztárak ellen indított támadása kikristályosította a félelmeket: fél évvel a jobboldal elsöprő győzelme után a magyar ellenzék még ha megosztottan is, de elkezdett reagálni Orbán Viktor "fülkeforradalmára". Az Ab jogkörének tervezett csorbítása előtt jóval, még júliusban a Washington Post azt jövendölte: ha Orbán Viktort a gazdasági reformok keresztülvitele, az ország gazdaságának erősítése helyett a demokratikus intézmények gyengítésére tör, megint pária lesz a nyugati fővárosokban.