„Érthetetlen (…) miért érdemes a bírák nyugdíjkorhatára arra, hogy az Alaptörvény rendelkezzen róla. Egyetlen válasz kínálkozik, hogy ez a demokratikus jogállam elveivel ellentétes jogalkotás ne legyen megtámadható az Alkotmánybíróság előtt. Ez az indokolatlan lépés politikai szándékot sejtet” - szögezték le a bírósági vezetők múlt heti közleményükben, amiben az ország és az unió nyilvánosságához fordultak sérelmeikkel.

A főbíráknak igazuk van. Fellépésük bátorsága sem vitatható, különösen, ha a korhatárcsökkentéssel ugyancsak sújtott vádhatóság nevében kiadott simulékony legfőbb ügyészségi közleménnyel vetjük össze. Nyilatkozatuk mégsem tekinthető tisztán kiáltó szónak a jogállam védelmében, inkább idéz valamiféle érdekképviseleti akciót. Több mint nyilvánvaló ugyanis, hogy a magyar jogállam sokkal súlyosabb és alattomosabb kormányoldali támadásokat szenvedett el tavaly május óta annál, minthogy az ítélkezők nyugdíjkorhatára 2012 elejétől azonos lesz az általánossal, vagyis akkor kötelezően 62 évre csökken 70-ről, s így 228-uk szolgálati viszonya automatikusan megszűnik. Ha a bírótársadalom ilyen érzékeny lett volna a jogállami elvekre annak idején, amikor – ugyanilyen alkotmányozási trükkel – visszamenőleges adót vetett ki a Fidesz-uralta parlament, amikor megcsonkította az Alkotmánybíróság jogkörét, vagy amikor indokolás nélkül kirúghatóvá minősítette a köztisztviselőket, akkor hitelesebb lenne a bírák mai kiállása önmaguk, ezen belül 121 nyugdíjba utalt vezetőjük védelmében.

A teljes cikk a HVG Társadalom rovatában olvasható.