A Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke erről a "Hogyan üldözzünk egyházakat? - Állambiztonsági tankönyv tartótiszteknek" című kötet bemutatóján beszélt hétfőn, Budapesten.

A Fehér Hollók elnevezésű történész munkacsoport L'Harmattan Kiadó által megjelentetett kötete kapcsán Bogárdi Szabó István kiemelte: a kommunista diktatúra sajátossága az az elszántság, amellyel a pártállam elitje következetesen és szervezetten szembeszállt minden más gondolattal és meggyőződéssel, életformával és a tőle eltérő társadalmi csoporttal.

Közlése szerint a kötet két részből áll, első része a szerzők bevezető tanulmánya egy a könyv második felében található, 1963-ban készült munkához, amelyet Berényi István készített. Berényi István az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után a klerikális reakció elhárításával foglalkozó belügyminisztériumi részleg vezetője, majd a Vatikán elleni akciók egyik irányítója, végül pedig a hírszerzőképző intézmény egyik parancsnoka volt - ismertette.

A református püspök megjegyezte, Berényi István eredetileg kiképzésre készült dolgozata az operatív munka sajátosságait és feladatait írja le, alapvető értékű forrás, hiszen abból a pártállam három lényeges meghatározottságát lehet megérteni. Egyrészt azt, hogy az egyházak üldözése a hivatalos marxista-leninista ideológia alapvetését követte, tehát a rendszer végéig fenntartott ellenségképen alapult.

Másrészt képet lehet kapni "a pártállam e titkos tagozatának módszereiről, működésének mélységeiről és elszántságáról". Harmadrészt pedig a pártállam által a várt és remélt eredmények tekintetében is lehetőség nyílik mérleg készítésére - sorolta. Hozzátette: "ideje, hogy a történészek és az érintettek közös feladatként emlékeztessenek arra, aminek nem szabad újra megtörténnie".

A hivatalos beszéde utáni pódiumbeszélgetésen Bogárdi Szabó István emlékeztetett arra: Kelet-Berlin volt a szocialista országokban az állami egyházügyi hivatalok egyeztető központja. Mint mondta, valószínűleg minden fontos magyar iratról található másolat Moszkvában is, ahonnan irányították a pártállami rezsimeket.

Szólt arról, "komoly önvédelmi érdekek fűződnek" ahhoz, hogy elmaradt a pártállami állambiztonsági múltban érintettek szembesítése, valamint az átvilágítás és a tények feltárása. Felvetette a kérdést, milyen az a politikai, szellemi és egyházi elit, amely mindmáig nem tudta megtenni ezt a lépést. Meglátása szerint "a beszervezett, saját egyházuk ellen működésre kényszerített emberek" nem jutottak lehetőséghez, hogy tisztázzák magukat és ügyeiket.

A református püspök kitért arra: "Kádár János azokkal az egyházi vezetőkkel fényképeztette magát, akik félretették az útból saját szolgatársaikat is", ezenkívül minden egyházi pozíciót igyekezett megszerezni a pártállam, "ami nem mindig sikerült". Egyszer talán fény derül arra, hogy egy-egy püspök miért fosztott meg beosztásától egy-egy papot - vélekedett, hozzáfűzve: olyan is előfordult, hogy a püspök referált a tartótisztjének arról, a papok közül kit érdemes beszervezni.

Bogárdi Szabó István kiemelte, hogy a pártállam az utolsó leheletéig meg akarta semmisíteni az egyházakat, és mindent, ami nem illett a marxista ideológiához.

Tabajdi Gábor történész, a kötet társszerzője elmondta: kutatásaik egyik célja, hogy "kialakuljon egy olyan nyelvezet, amelyen szót érthetnek egymással" azok, akik a Kádár-rendszer egyházpolitikájáról beszélnek. Közölte, hogy történeti forrásaik bősége és szűkössége egyszerre jelenik meg kutatási területükön, és sorozatot terveznek a témában, amelynek ez az első kötete, a második pedig várhatóan ősszel jelenik meg.

Mint mondta, "felülről a végrehajtók felé haladva", illetve időben előrehaladva szeretnék bemutatni a rendszert, hogy átfogó képet mutassanak be a Kádár-korszak egyházpolitikájáról. A társadalmi párbeszéd és ismeretterjesztés irányába is tesznek lépéseket, egyebek mellett kiállítást szerveztek a témában - tette hozzá.

Kiss Réka történész, a kötet egyik szerzője azt mondta: a könyvben azt igyekeznek bemutatni, hogy a belügyi tárca egy adott pillanatban hogyan viszonyult az egyházakhoz. Megdöbbentőnek nevezte az állambiztonság önigazolási kísérleteit, melyek során "a semmiből ügyeket kreáltak", hogy bebizonyítsák: szükség van rájuk.

Úgy fogalmazott, "a 24. órában vagyunk" ahhoz, hogy a még élő szereplőkkel interjúk készüljenek. Az ezekből nyert információkat össze kell vetni a Magyar Országos Levéltárban és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában található iratok adataival - jegyezte meg.

Soós Viktor Attila levéltáros, történész, a könyv társszerzője felhívta a figyelmet arra: a Fehér Hollók csoportja forráskiadványt tervez megjelentetni Kádár János születésének 100. évfordulója alkalmából. Ebben az szerepel majd, hogy a pártállam első számú vezetője mit mondott vagy írt 1945 és 1989 között az egyházakról, milyen leveleket kapott az egyházi vezetőktől és ezekre hogyan reagált.