Mellár Tamás: Bezárult a kör, csapdában a magyar gazdaság
Elég megnézni a 2025-ös év első negyedéves számait és láthatjuk, nincs semmi túlzás ebben az értékelésben.
„A feltételezés is abszurd”, hogy Magyarország egy remélt kötvényvásárlásért cserébe adta volna át Azerbajdzsánnak a gyilkosság miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Ramil Safarov azeri katonatisztet – mondta szerdán a parlament külügyi bizottságában Martonyi János külügyminiszter, aki szerint az idő végül igazolni fogja, hogy hamisak az erről szóló vádak.
Safarov az átadás után azonnal elnöki kegyelemben, sőt előléptetésben részesült, ami felháborodást váltott ki Örményországban (Safarov 2004-ben egy örmény tisztet ölt meg baltával Budapesten), de felkeltette a nagyhatalmak és a nemzetközi szervezetek figyelmét is. A Külügyminisztérium hivatalos magyarázata szerint az azeriek megtévesztették a magyar hatóságokat, és ezt hangsúlyozta szerdán Martonyi is, aki úgy fogalmazott: az azeriek jogszerűen jártak el ugyan a kegyelemmel, de nem voltak jóhiszeműek.
Kovács László szocialista képviselő, korábbi külügyminiszter egyebek mellett azt kérdezte a bizottsági ülésen, hogy a magyar fél kért és kapott-e garanciát arra, hogy Safarov nem részesül kegyelemben. Szerinte – és más ellenzéki képviselők szerint is – a Magyar Nemzetben nyilvánosságra hozott azeri levél nem garanciavállalás, csak a helyi büntető törvények ismertetése volt. Martonyi erre úgy reagált: a levél arról szólt, hogy az átadott elítéltet nem helyezhetik feltételesen szabadlábra, csak 25 év elteltével.
Martonyi János beszél az Országgyűlés külügyi bizottságának mai ülésén
MTI / Kovács Tamás
„A kockázat magában az egyezményben van” – mondta az előzetes kockázatelemzést firtató kérdésekre Répássy Róbert, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára, aki szerint az elítéltek átadásáról szóló 1983-as egyezmény az elítéltek érdekét szolgálja: az átadás természetes módon kedvezőbb helyzetbe hozza őket azzal, hogy átkerülnek a saját országukba. Az egyezmény szerint az átadás után az ítélkező államnak már semmilyen joga nem marad, minden kérdésben a végrehajtó állam, ez esetben Azerbajdzsán hivatott dönteni.
Korábban Orbán Viktor miniszterelnök is többféleképpen nyilatkozott arról, hogy ki hozta meg a döntést: előbb kollektív döntésről beszélt, majd elismerte, hogy övé volt a végső szó. A felelősséget firtató kérdések elől Martonyi kitért, és úgy fogalmazott: a szűken értelmezett hatáskör a KIM-é, de egy kormánydöntés megszületése után már fölösleges ezt a kérdést feszegetni, mert a felelősség a kabinet egészért terheli.
Vona Gábor, a Jobbik elnöke arról beszélt, hogy a külügyminiszter jelenleg a kármentéssel foglalkozik, de „főleg örmény irányba”, és kevés szó esik arról, hogy mennyit árt a Safarov-ügy a magyar-azeri, és ezáltal közvetve a magyar-török kapcsolatoknak. Martonyi erre úgy reagált: „ebben a pillanatban a sérelmet mi szenvedtük”, de a Külügyminisztérium nyitott arra, ha az azeriek oldani akarják a feszültséget.
