"Semjén Zsolt szakdolgozatának első változatát most is jónak tartom és a rá adott elégtelen osztályzatot elfogultnak. Az államvizsgája lebonyolítói nem tartották fontosnak, hogy az átírt (második) dolgozatát nekem bemutassák és azt véleményezzem. Aki ezzel ellenkezőt állít vagy sejtet, az legyen kész vádját bíróságon is megvédeni" - közölte szombat este megjelent nyilatkozatában Molnár Attila Károly, Semjén Zsolt egykori témavezetője.

A docens korábban is a Mandineren közölt nyilatkozatot az üggyel kapcsolatban, mert az ELTE, az Index.hu, a Magyar Nemzet, és a Népszabadság elutasította, jegyzi meg újabb közleményében. A hvg.hu kereste Molnár Attila Károlyt az ügyben, illetve jelezte, hogy bármikor kész helyt adni álláspontjának, azonban portálunkhoz a szociológus nem juttatta el közleményét.

Stiller Ákos

Mint arról korábban a hvg.hu beszámolt, Semjén Zsolt szakdolgozata az ELTE szociológia intézetében - ma már Kar - megosztotta az oktatókat, bírálókat. A felkért bírálók közül az egyik, egy elismert szektakutató egyest adott a dolgozatra, míg Semjén témavezetője, Molnár Attila Károly jelest adott a diplomamunkára. Végül az intézet az ellentmondást egy harmadik bíráló felkérésével oldotta meg. Semjén a bírálat hatására kiegészítette a dolgozatát, a kormány honlapjára kiegészített - "Második javított kiadás" feliratú - dolgozat közel 22 oldalnyi új szöveget tartalmaz, amiről a hvg.hu kiderítette, hogy 14-15 oldalnyi szöveg Molnár 1992, illetve 1993-ban publikált tanulmányaival azonos szinte szó szerint - Molnár pedig korábban úgy nyilatkozott, ő tanítványaitól soha nem vett át szövegeket, ezek az ő szellemi termékei.

Az ezt bemutató cikkünk után indított vizsgálatot az ELTE Társadalomtudományi Kara: a három tagú bizottság december 3-án zárta le a jelentését, melyben igazolást nyert, hogy "jelentős átfedések vannak" Semjén és Molnár írásai között, mellyel az ELTE szerint a politikus "súlyos tudományos-etikai vétséget" követett el.

A miniszterelnök-helyettes szombaton sajtótájékoztatón utasította vissza az "etikai vádakat". Azt mondta, 20 évvel ezelőtt teljes jóhiszeműséggel járt el, ezért visszautasította a vádakat, illetve az akkori tanárait hibáztatta, hogy miért nem szóltak akkor neki, miért fogadták el akkor a dolgozatot, miért csak most "állították pellengére".

Viszont akkor a tanárok nem ismerhették a szakdolgozatba néhány nap leforgása alatt bekerült új szövegeket, hiszen azok akkor még vélhetően kéziratban voltak, Molnár csak később publikálta őket.