Deutsch Tamást saját bevallása szerint a hányásfóbiája tartotta vissza attól, hogy kipróbálja a drogokat. Mint elmondta, kilenc évesen látott egy NSZK tévéfilmet, ami egy kamaszlányról szólt, aki betépett valamilyen kábítószertől, szédült, émelygett és hányt. "Én pedig betegesen rettegek a hányástól. Kilenc éves koromban bennem az rögzült. Más a póktól fél, más az anakondától, bennem a hányástól van ilyen félelem." - tette hozzá az Origónak adott interjújában. Igaz, állítása szerint ez csak a drogoktól tartotta vissza, az alkoholtól és a részegségtől, vagy esetleges zsíros ételek fogyasztásától nem.

Utánanéztünk, hogy mivel jár, ha valaki betegesen fél a hányástól. Deutsch ugyan nem részletezte a tüneteit, de nagyon csúnya dolgokat találtunk. Egy hozzászóló az egyik fórumon arról írt, hogy a kényszeres betegségének a következménye az volt, hogy két hónap alatt húsz kilót fogyott, mert nem evett, nehogy hányjon. Hetekig csak feküdt, mert épp annyi ereje volt, hogy egyáltalán feküdjön. Egy másik hozzászóló 10 éves korában kapott el olyan vírust, amitől nagyot hányt. Azóta retteg a hasonló megbetegedésektől, pedig közben édesanya lett, így ki van téve mindenféle hányós vírusnak. Mint leírta, legutóbb egy zsúrból is elhozta a gyerekeit, amikor az egyik kisfiú "kidobta a taccsot". Azután hetekig rettegett, hogy a kórt ő is elkaphatja.

Mit át nem élhet...

Túry Gergely

"Az emetofóbiások élettere, aktivitása sokszor jelentősen beszűkül. Kerülik a társas helyzeteket, melyek a fertőződés veszélyével járhatnak. Szórakozóhelyekre, ittas emberek közelébe, - szintén a váratlanul fellépő hányásveszély miatt, - nem mennek - írja a webbeteg.hu . Ha ez Deutsch esetében is igaz, akkor a politikus feltehetőleg páni rémültettel tekint minden frakcióülésre, párttalálkozóra, honi és  EP-parlamenti ülésre, önkormányzati ülésre, minisztériumi jelenésre és még MTK-meccsre is. (Bár a nézőszámokat tekintve talán ez számára a legkevésbé megterhelő.)

Az emetofóbiások nem esznek nyilvános helyen, ahol az összetevők minőségét, szavatosságát nem tudják ellenőrizni. Nem szállnak repülőgépre és hajóra, sokszor tömegközlekedési eszközre sem. Felmerülő fertőzésveszély esetén pánikszerűen menekülnek (calici, rota vírus a fő ellenségek). Ebből az is következik, hogy Deutschnak borzalmas érzés lehet fogadásokon, éttermekben, menzákon, munkahelyi étkezdékben táplálkozni vagy nyilvánosan bármit is fogyasztani

A webbeteg leírása szerint a tünetegyüttes velejárója, hogy az ilyen betegek elkerülnek minden olyan szakmát, ami a hányás gyakoribb megjelenésével fenyeget (ilyenek lehetnek az óvónő, a dada, a tanárnő, a nővér, orvos, stewardess, pincér, stb.). Tehát olyan foglalkozások, ahol emberek vannak csoportokban, egy légtérben összezárva. Lehet, hogy Deutsch rosszul választott szakmát?

Egy kis enyhület...

Túry Gergely

A betegség általában nőket érint, esetükben elég tipikus, hogy nem akarnak belevágni a gyermekvállalásba. A terhesség és a szülés során fellépő hányásrohamok éppoly félelmetesek számukra, mint a csecsemő büfizésével együtt járó hányás. Mindebből levezethető, hogy az emetofóbiások számára már a kapcsolatteremtés is nehéz: a betegséggel kapcsolatos szorongás, szégyenérzet falat épít az emberek köré. Ehhez képest figyelemre méltó, hogy Deutsch Tamás a beteges rettegése ellenére képes kifejteni politikusi munkáját.

Az, hogy Deutsch coming outolt a - még oly enyhének is látszó - emetofóbiájával, valóságos csoda. Az ilyen betegek az állapotukat ugyanis sokszor a legközelebbi családtag előtt is titkolják. "Az erről való beszélgetés, az emlékek felidézése már önmagában kiválthatja a tüneteket." - írja a webbeteg. Tehát nem kevesett kockáztatott Deutsch, amikor beszélt hányásfóbiájáról.

Az EP-politikus indoklásában említett filmről a 444.hu írta meg, hogy az feltehetőleg a Christiane F. – Mi, gyerekek az állatkerti megállónál című film lehetett. Ott az nem stimmelt teljesen, hogy amikor a filmet bemutatták, Deutsch nem 9, hanem már 15 éves volt.