A nagyobb közvéleménykutatók pártpreferencia-méréseiből (amelyeket a következő választások messzesége miatt illik fokozottan fenntartásokkal kezelni) nem olvashatnak ki sok biztatót a kisebb ellenzéki pártok, ide sorolva a Demokratikus Koalíciót, az Együttet, az LMP-t, illetve a Párbeszéd Magyarországértet. A Fidesztől elpártolókat jóval könnyebben csábítja magához az egyre népszerűbb Jobbik, a nem szavazók tábora pedig nem kezdett el jelentősen zsugorodni: úgy tűnik, a kicsik egyelőre bármit csinálnak, nem tudnak tömegeket maguk mellé állítani.

Az időközi választások is azt mutatják, hogy a háromosztatúvá váló politikai térben a kisebb pártok nem tudnak labdába rúgni, legfeljebb akkor képesek elhitetni magukról, hogy politikai tényezők, ha egy civil jelölt mögé sorakozhatnak fel, mint amilyen Kész Zoltán volt Veszprémben. Az Összefogás 2014-es bukása után ennél többre nem is számíthatnak: ha nem képesek növekedési pályára állni, és legalább az 5 százalékos parlamenti bejutási küszöböt átlépni, akkor potenciális szavazóik kevésbé hiszik el, hogy a kis pártokra adott voks nem volt felesleges.

A négy párt egészen más pozícióból indult neki a  harmadik Orbán-kormány időszakának, így nyilvánvalóan stratégiájuk is eltérő, de annyi biztos, hogy robbanásszerű sikert senki nem könyvelhet el. Az újabb formációk nem is számítanak Podemost idéző felfutásra, de az egy helyben toporgásnál többet várnak. Egyelőre azonban látszólag csak egymástól csippentenek el egy-egy százalékot.

Létezik a Gyurcsány-plafon?

Leginkább talán a Demokratikus Koalíciónál örülhetnek, mert mostanság már10 százalék körül is mérik őket a biztos pártválasztók körében. A Gyurcsány-párt a februári arculatváltás óta érezhetően aktivizálódott: egymást érik a párt prominensei által tartott lakossági fórumok, a különböző tüntetéseken mindig ott van az Orbán leváltását hangosan követelő aktivista-keménymag, legújabban pedig a nemzeti konzultációs ívek gyűjtésével párhuzamosan kezdték propagálni saját szociális elképzeléseiket (ennek keretében erőszakolták meg ők is a rezsi szót és alkották meg a rezsiigazság kifejezést).

DK arculatváltás: DJ-ből rocksztár

Túry Gergely

Örök kérdés a DK esetében, hogy mennyiben áldás, illetve mennyiben átok a volt miniszterelnök személye: jó eséllyel Gyurcsány negatív megítélése miatt egy bizonyos ponton túl képtelenek újabb szavazókat szerezni, viszont úgy tűnik, vannak még annyian, akiket nem tántorít el a pártelnök rossz híre, hogy kénytelenek a többiek számolni velük a baloldalon. Ezt támasztja alá az is, hogy a tapolcai időközi választáson Pad Ferencet nemcsak támogatta a DK, hanem a szakszervezeti vezető MSZP–DK közös jelölt lett, ami sokat elárul az MSZP–Gyurcsány-szembenállás ismeretében.

Az LMP megrekedt

A már hosszú évek óta a bejutási küszöb környékén egyensúlyozó LMP makacsul tartja magát saját különutas agendájához, amiben a Schiffer Andrást jól ismerők szerint addig nem is lesz változás, amíg a párt társelnöke pozícióban marad. A mindenféle összefogást, együttműködést, koalíciót elutasító rendszerkritikus zöldpárt már bebizonyította, hogy makacsul tartják magukat saját elképzeléseikhez, ám kompromisszumképtelen politizálásuk – amellett, hogy hitelességüket megszilárdította – már hossz ideje nem hoz újabb szavazatokat.

A középpontban: Schiffer András

Szemerey Bence

A PM kiválása óta hiába képviselik ugyanazokat a témákat – a környezetvédelemtől, a dolgozói szegénységen át, az agrárium védelméig –, egyre jobban beleszürkülnek a közéletbe, köszönhetően annak is, hogy Schiffer mellett egyedül Szél Bernadett maradt karakteres arcként, a többi élvonalbeli politikusuk eltűnt.

Egy fájdalmas válás utóélete

A 2014-ben rövid időre még egymásra találó Együtt és PM komoly erőfeszítéseket tesz, hogy a választók meg tudják különböztetni a két pártot, ami mostanra nem is olyan nehéz, de a választási szövetség annyira közel hozta egymáshoz a két alakulatot, hogy még a sajtó is sokszor összekeveri, melyik politikus melyik pártban politizál a kettő közül.

Szigetvári Viktor, az Együtt elnöke korábban arról beszélt a hvg.hu-nak, hogy a két párt elválása óta “ideológiai tisztulás” indulhatott be mindkét félnél: a PM egyértelműen újbalos imidzset épít, az Együtt pedig egy olyan racionális, higgadt, hozzáértő párt képét próbálja sugározni, ami az időközben kivált Bajnai Gordonnak is tetszene.

Szigetvári Viktor

MTI / Czeglédi Zsolt

A PM érezhetően egy lapra tett fel mindent az alapjövedelem feltétlen támogatásával, de a nagy sajtóvisszhang ellenére a párt népszerűsége továbbra is szerény 1 százalék. Hiába mondják úton-útfélen, hogy az alapjövedelem-koncepció több ingyenpénznél, és állítják, hogy ez az a “vízió”, amire a baloldalnak már régóta szüksége van: egyelőre maximum mérsékelt a siker.

Az alapjövedelemmel járó szakpolitikák kidolgozásán gőzerővel dolgozik a PM viszonylag újonnan alapított pártalapítványa, valamint a Zöld Teraszokkal és a Zöld Front nevű szintén új ifjúsági szervezetükkel is országos építkezésbe is kezdtek, de a párt politikusai négyszemközt belátják, hogy nagyon hosszú és fáradtságos munka van még előttük addig, amíg önálló erőként indíthatnak jelöltet. Addig is Karácsony Gergelyben bíznak, aki Zugló polgármestereként gyakorolhatná helyben a PM nagyszabású elképzeléseit, ha nem lenne megválasztása óta heves Fidesz–MSZP-kereszttűzben.

Karácsony Gergely törheti a fejét Zuglóban

Túry Gergely

Az Együtt is gondolkozik szakpolitikai arculatépítésben (ezért a Váradi András Alapítvány felelős): legutóbb a párt gazdaságpolitikusa, egyben alelnöke Pápa Levente a párt közmunka-elképzeléseit ismertette. Ennél azonban sokkal hangsúlyosabb a stratégiájukban, hogy egyes ügyekhez köthetően kezdték el felépíteni politikusaikat, így két legyet ütnek egy csapásra: a párt arculatát is építik, és politkusaik ismertségét is növelik.

Juhász Péter V. kerületi önkormányzati képviselőként rendesen megtépázta a korábbi polgármester, Rogán Antal renoméját a belvárosi ingatlanmutyi-kampányával. Majd erre a hullámra jó érzékkel ráülve, országos korrupcióellenes hálózat szervezésébe kezdett. Szintén helyi, a választókat egyaránt aggasztó kérdésben aktív Baranyi Krisztina, aki az Illatos úti krízis megoldását sürgeti. A párt országgyűlési képviselője, Szelényi Zsuzsa pedig amellett, hogy hangsúlyosan Európa-párti felfogásban politizál, olyan oldalakon átívelő kérdésekben aktív, mint például a nők elleni erőszakkal szembeni fellépés.

Az éledezés és a mozgolódás egyértelmű, sőt szükségszerű is a megroggyant MSZP árnyékában, de az biztos, hogy az átütő siker még sokáig várat magára: a négy párt közül egyiknek sem kell még azon gondolkoznia, mit csinálna kormányon.