Biztosabb a kerítésnél - így tartja távol Magyarország a menekülteket

Habár arról megoszlanak a vélemények, hogy a 3 milliárd 65 millió forintból épülő kerítés hatékonyan fogja-e védeni Magyarország déli határát, az tagadhatatlan, hogy a pengés dróttal megerősített határzár – a plakátkampány és a nemzeti konzultáció mellett – a kormány migránspolitikájának leglátványosabb bizonyítéka. Azonban vannak kevésbé kézzelfogható és kevesebbet emlegetett, viszont ezeknél hatékonyabb eszközök, amelyek világosabban hozzák az országunkba érkező migránsok tudatára, hogy „nem látunk szívesen.”

A hosszú szöveg előtt itt egy árulkodó grafiokon a „pénz beszél, kutya ugat" jegyében. A 2015-ös magyar költségvetés menekültügyi hozzájárulása 481 millió forint (a BÁH költségvetésén kívül), ez a teljes költségvetés 2 tízezreléke. Azaz minden a magyar állam által elköltött 10000 forintból 2 forint jut menekültügyre.

Gyulai Gábor, a Magyar Helsinki Bizottság (MHB) programvezetője a migránsokat visszatartó erők rendszerezésében két megkülönböztetést tart alapvetőnek:

• elválasztani a menedékkérők, illetve a menekült- vagy oltalmazott státuszt kapók nehézségeit
• külön kezelni a régi, rendszerszintű hibákat, illetve a friss jogszabályi változások még csak sejthető következményeit

A friss jogszabályváltozások elsősorban azokat augusztus 1-jével életbe lépő új szabályokat jelentik, amelyeket „az ideiglenes biztonsági határzár létesítésével, valamint a migrációval összefüggő törvények módosításáról” címmel szavazott meg a parlament. A MHB „jogi határzárat” emlegetett a törvénymódosítással kapcsolatban, a menedékkérők szemszögéből ezek a legfontosabb változások:

1.)15 nap alatt dönthetnek a menedékkérőkről

A menedékkérelmi eljárás „normálisan” 60 napig tart, ennyi ideje van minden szükséges információt begyűjtenie, és ezek alapján eldöntenie a Bevándorlási és Állampolgári Hivatalnak (BÁH), hogy kap-e bármilyen státuszt a menedékkérő.

A módosítás tíz lehetséges okot vezet be, amire hivatkozva gyorsított eljárásba kerülhet a menedékkérelmi eljárás: köztük például azt a majdnem minden irreguláris határátlépőre igaz kritériumot, hogy a kérelmező nem rendelkezik a szükséges iratokkal. A MHB jogi elemzése szerint így a BÁH szabad felhatalmazást kap arra, hogy minden ügyet gyorsított eljrásban kezeljenek. Az erre kijelölt 15 nap viszont kérdéses, hogy elég-e a megalapozott döntés meghozásához. Ennyi idő alatt kellene begyűjteni az aktuális országinformációkat, tolmácsot találni, orvosi és pszichológiai szakvéleményt beszerezni, vagy az eljárást segítő pszichoterápiát lefolytatni.

Korábban írtunk a kínzásáldozatokról, és más módon traumatizált menekültekről: mostantól a rájuk jellemzően összefüggéstelenül előadásmód miatt ők is gyorsított eljárásba kerülhetnek. És az sem biztos, hogy lesz esélyük egy második menekültügyi eljáráson bizonyítani saját igazukat.

2.)A jogorvoslat tulajdonképpen megszűnik

„A BÁH döntésinek bírói felülvizsgálata lényegében látszateljárássá válik” – írta az MHB, ugyanis a BÁH döntése után a kérelmezőnek mindössze 3 napja lesz bírósághoz fordulni, amelynek pedig 8 napja lesz dönteni.

Augusztustól már a menedékkérő személyes meghallgatása sem kötelező, ez csupán lehetőség marad a gyorsított, és a „normál” eljárásban is. Nem lenne meglepő, ha ritkaságszámba menne a személyes meghallgatás, ugyanis a tolmácsokat a bíróságnak saját zsebből kell fizetniük.

Az eddigi számok azt mutatják, hogy a bíróság a BÁH döntéseinek körülbelül egyharmadát változtatta meg, vagy helyezte hatályon kívül. A törvénymódosítás óta pedig nem kell megvárni az esetleges kitoloncolással a bírósági döntést: akár az a menedékkérő is kiutasítható ezelőtt, akinek amúgy a bíróság megadná például a menekült státuszt.

3.)Hosszabb fogvatartás

Az irreguláris határátlépőket augusztustól az eddigi 12 óra helyett 36 óráig lehet „visszatartani”, ami a jogszabályok „valósághoz” igazításának is betudható. Ugyanis eddig sem volt ritka, hogy a zöldhatáron elfogott migránsokat akár 48 óráig is bent tartották a hatóságok. A „visszatartás” körülményei közel sem eszményiek: beszámolók alapján egy szűkös ketrecben tartják az elfogottakat, akikre néha  egy négyzetméternyi hely is alig jut, ételt keveset osztanak, és olykor fűtés sincs. A Magyarorszára irregulárisan érkezőknek ez az első élményük az országról.

A 2013 óta létező menekültügyi őrizet elrendelése is könnyebb lesz, és immár akár fél évre is elrendelhető . A menekültügyi őrizetet az idegenrendészeti őrizet helyett vezették be, mert jogszabályellenesnek nyilvánították, hogy ártatlan embereket tartsanak tulajdonképpen börtönben. Kritikusok szerint azzal, hogy bevezették a menekültügyi őrizetet, csak új nevet kapott az eljárás.

4.)Ha nincs papír, telefonálj haza

A menekültekkel foglalkozó szakemberek egybehangzó véleménye alapján a legabszurdabb változás, hogy azoknak a menedékkérőknek, akik nem rendelkeznek „hiteles” okmánnyal úgy kell bizonyítaniuk személyazonosságukat, hogy felveszik a kapcsolatot származási országukkal, ahonnan elmenekültek.

Ezzel egyrészt veszélybe sodorhatják magukat, és hátrahagyott rokonaikat, ismerőseiket. Valamint az sem világos, hogy egy afgán, szír vagy szomáliai menedékkérő hogyan szerezhetne igazolást, amikor hazájában vagy nem bocsátanak ki ilyen okmányt, vagy rosszabb esetben még minimális államigazgatás sincs.

Márpedig aki nem veszi fel a kapcsolatot hazájávall kiléte tisztázása érdekében, arra könnyen mondhatják, hogy nem működik együtt a magyar hatóságokkal. A BÁH döntése ilyen esetekben mindig elutasító.

5.)99 százalékban dönteni sem kell

A slusszpoén, hogy Magyarország rendeletben szabályozta a biztonságosnak tekinthető országokat, szembe menve nemzetközi egyezményekkel, és más EU-tagállamok gyakorlatával. Azzal, hogy felvették erre a listára Szerbiát, Macedóniát és Görögországot is elgondolásuk szerint a legtöbb esetben meg sem kell kezdeni a menedékkérelmi eljárást. Hogy a Genfi Konvencióval és a Dublini rendelettel is szembehelyezkedő magyar szabályozásra hogy reagál az EU és más országok, még nyitott kérdés.

Az viszont tény, hogy az irreguláris határátlépők közül alig van olyan, aki nem Szerbia felől érkezik.

Magyarország = Tranzitország

A rendszerszintű problémák ott kezdődnek, hogy Magyarország tranzitországnak rendezkedett be, ami viszont azzal jár, hogy nem fejlesztik strukturálisan a rendszert, mert „úgyis mindenki továbbmegy”, de a rendszerszintű hiányosságok maguk is növelik ezt a jelenséget, így bezárul a kör.

Emiatt az átmeneti ellátás is elmarad a normáktól: a menekülttáborok többszörös túlzsúfoltságánál egyértelműbb példát nehéz lenne találni. A hatalmas forgalmú, bőven kapacitásaik felett működő táborok szakszemélyzete képtelen ellátni a feladatát: kevés az orvos, a szociális munkás, a jogász, a tolmács, és a pszichológus is; perceik vannak csak egy-egy menedékkérőre. Ilyen körülmények között a sérülékeny, speciális igényekkel rendelkező menedékkérők kiszűrése szinte lehetetlen.

A táborok túlterheltségét enyhítendő a korábbi 1 éves maximum tartózkodási időt először fél évre, majd 2015-től 2 hónapra csökkentették. Ilyen rövid idő alatt kellene a menedékkérőnek szállást, vagy munkát találnia, amit tovább nehezítenek a lentebb még bővebben kifejtett bürokratikus akadályok.

Pozitív elbírálás: jön a feketeleves

Az a pár száz menedékkérő, aki végül menekült- vagy oltalmazott státuszt szerez Magyarországon további nehézségekkel szembesül. Itt érdemes megjegyezni, hogy a magyar gyakorlatban sokszor az is oltalmazott státuszt kap, akit szakértők szerint a menekült státusz is megillethetne. Az oltalmazott státusz amellett, hogy csak meghatározott időre szól, abban is „gyengébb” a menekült státusznál, hogy oltalmazott státusszal gyakorlatilag lehetetlen Magyarországon a családegyesítés.

A menekültek és az oltalmazottak egyaránt integrációs szerződést köthetnek a BÁH-hal, amiből kifolyólag integrációs támogatás illeti meg őket (lásd lentebb a táblázatot), illetve személyes szociális szolgáltatást vehetnek igénybe az illetékes családsegítőtől. Az integrációs támogatás összege családonként maximum 215 ezer forint lehet havonta, egyedülállók pedig havi 90 ezer forintos támogatásról indulnak. HA egy menekült bármilyen jövedelemre tesz szert, annak összegével csökkentik a támogatást, tehát ha például többet keres a táogatásnál, akkor az rögtön megszűnik.

Az integrációs támogatás tavaly 78 millió forintjába került az államnak, idén eddig 102 millió forintba.

Az integrációs szerződés magán horodozza a regulatív szociálpolitika minden jegyét, azaz a menekült szigorú szabályok betartása mellett tarthatja csak meg a jogosultságát. Az első fél évben hetente egyszer kell megjelennie kötelezően a családsegítőben, utána a támogatás lejártáig havonta egyszer. Amennyiben ezt egyszer is elmulasztja, onnantól végleg elveszíthet mindenféle támogatást, amit menekült mivolta miatt vehet igénybe. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az a menekült örökre kiesik a rendszerből, akit Magyarországon regisztráltak, majd tovább utazott, végül visszatoloncolták.

Az integrációs szerződés a menekültüggyel foglalkozók szerint ettől függetlenül is előrelépés a korábbiakhoz képest, de vannak további hiányosságok is. A családsegítőkben a tolmácsolás nem biztosított, viszont az ott dolgozók nyelvtudása van, hogy kizárólag a magyarra korlátozódik. Valamint azt is kifogásolták többen, hogy a menekültekkel végzett szociáis munka elemei inkább „hatóságiak”, mint szociálias: környezettanulmányt és jelentést is kell írniuk a családsegítőkben dolgozóknak a hozzájuk irányított menekültről, ami szintén erős kontrollfunkcióval bírhat.

Az is okoz problémákat, hogy a táborok elhagyása előtt meg kell mondania a menekültnek, hogy milyen címre távozik: életszerűtlen, hogy például a szomáliai menekült megmondja Vámosszabadiban, hogy ő XIII. kerületi Raoul Wallenberg utca 7. alá távozik. Márpedig ez így zajlik, és ez alapján jelölik ki az illetékes családsegítőt is. Ha a menekült mégis költözne, azt részletesen indokolnia kell, ekkor másik családsegítőhöz is kerül; az adminisztráció nehézkessége miatt viszont az integrációs támogatása és egyéb segélyek csúszhatnak.

TAJ-szám, az állatorvosi ló

A menekültekkel dolgozók gyakran említették, hogy mennyire nehezen jutnak magyar okmányokhoz az itt letelepedők. A magyar bürokratikus útvesztő állatorvosi lova a TAJ-számhoz jutás tortúrája. Ez csak egyfelől fontos azért, hogy a menekült részt vehessen a magyar TB-rendszerben, másfelől viszont a TAJ-szám olyan alapadat, ami nélkül kiesik valaki a szociálpolitikai rendszerből, nem költözhet hajléktalanszállóra vagy átmeneti otthonba (pedig a menekültek kiemelten veszélyeztetettek csoport a lakhatási szegénység szempontjából is), és a munkaügyi kirendeltség sem regisztrálhatja.

A TB-tüörvény előírja, hogy csak az kaphat TAJ-kártyát, akinek legalébb egy éve van bejelentett lakcíme, aminek sokszor az áll útjába, hogy a lakást feketén kiadó főbérlő nem hajlandó bejelnteni albérlőjét. De szociális rászorultság alapján is generálható TAJ-szám, viszont az integrációs támogatás összege meghaladja a rászorultsági szintet.

Ez a csapdahelyzet csak tovább bonyolítja a menekültek munkába állását, és a fekete gazdaság felé tereli őket. Pedig a gazdasági integráció nélkül a kulturális és a társadalmi integráció is komoly nehézségekbe ütközik.