Rajzolni sem lehetett volna kajánabb mosolyt Orbán Viktorénál, amikor október 25-én odaállt az újságírók elé Brüsszelben a menekültválság okán rendezett minicsúcs után. Az EUObserver tudósítása szerint a „Van valakinek kérdése?” – mondat megfelelt egy elégtétellel teli győzelmi jelentésnek. Az az európai vezető, akit hetekkel korábban még szinte minden kollégája számára xenofób, szélsőséges vélemények szószólója volt, bekerült a fősodor kellős közepére. "Nem ő mozdult el, Európa ment utána" – foglalhatóak össze egy mondatban a kommentárok.

De nézzük, mi változott. Orbán menekültügyi rendszerét kritikák özöne érte: a kerítéstől a jogi eljáráson át a regisztráció nélküli vonatoztatásig minden elemében. Ehhez képest most kihúzhatja magát, hiszen a kormányt de facto nácizó osztrák kormány mellett Szlovénia, Horvátország, Bulgária, Románia is Szerbia is vagy épít kerítést, vagy fontolgatja az építést, miközben a fogadó országok (jelesül leginkább Németország) is kijelentette, elkezdi azok kitoloncolását, akik nem jogosultak menekültügyi oltalomra. Itt elvben visszaüthetne a nemzetközi kvóták visszautasítása, hiszen a dublini rendszer értelmében Magyarországra kellene visszaküldeni azokat, akiket az EU-ban itt regisztráltak először – de ezt Orbán nem hajlandó elfogadni, a regisztrációt elszalasztó Görögországra tolja a felelősséget. Az történik, ami borítékolható volt: Orbán kijátszik mindenkit az európai szolidaritás megtagadására.

AFP / NurPhoto / Aurore Belot

És hogy ezt hogyan nyeli le Európa? Nagyon nem tehet mást, még ha látja is, hogy a példa ragadós, és a kelet-európai tagállamok sorra farolnának ki mindenféle kötelezettségből. De Németországban a koalíciós pártok csak tranzitzónák helyett regisztrációs központok lesznek országszerte, a biztonságos országokból érkezőkre gyorsított eljárás vár (ami nem nyúlhat tovább egy hónapnál, beleértve a fellebbezést és a kiutasítást, a tilalom későbbi belépésekre is érvényes), a menekültek helyben maradását pedig szigorúan vennék – nem kapnának ellátást, ha elhagyják „állomáshelyüket”, ugyanakkor segítenék az integrációjukat.

Orbán pirruszi győzelme?

Miközben más országok vesznek át elemeket a magyar határzár-modellből (még ha olykor csak kommunikációs fogásként), Orbán menekültellenes, xenofób megszólalásait – melyben Robert Fico és Milos Zeman személyében követőkre is talált – továbbra is elítéli az unió, mondta a hvg.hu-nak Zgut Edit, a Political Capital külpolitikai elemzője. Szerinte a „diszkriminatív, muszlimellenes retorika elfogadhatatlan az európai fősodor számára”.

Fazekas István

Orbán részgyőzelme másik oldalról vereség, hiszen Schengen, az amúgy a magyar kormány szerint is fontos európai vívmány, az átjárható határok rendszere időközben de facto fel lett függesztve, „a francia határ például még szabadon átjárható, de Stuttgartban ellenőrzik az uniós útleveleket is” – tette hozzá. "Az Ausztria és Németország között bevezetett határellenőrzés november közepéig tartható, mert a határokat csak átmeneti jelleggel, maximum két hónapra lehet lezárni. Ezért is ül össze november 12-én a Donald Tusk vezette Európai Tanács, hogy megpróbálja megmenteni Schengent", hangsúlyozta az elemző. Ha nem sikerül, annak sok százezer határon át ingázó magyar is megissza a levét.

Most még a mámor

Az, hogy a kormány mennyire nem érzékeli Schengen bukásában rejlő kockázatokat, illetve, hogy mennyire nyeregben érzi magát, azon is lemérhető, hogy pár hete még nem merték volna nyíltan kijelenteni, nem fogadnak vissza egy olyan menekültet sem, aki a dublini rendszer értelmében hozzánk tartozik. Most Lázár János immár szemrebbenés nélkül kimondta ezt is. Emlékezhetünk, amikor Szlovákia hevesen tiltakozott amiatt (és az Európai Bírósághoz való fordulással fenyegetett), mert Németország szerinte áterőszakolta elképzeléseit a kvótakérdésben. Magyarország ekkor gyakorlatilag sunnyogott, és azt mondta, hogy a megfelelő válaszlépésen még gondolkodik.

A kormány manapság megmámorosodva emeli egyre-másra a tétet. Kósa Lajos a Fidesz-frakció, Rogán Antal pedig Orbán nevében immár a hivatalos politika legmagasabb fórumaira is bevezette a „kik állnak a menekültaradat mögött?” című fejtörőt, megpendítve a „Soros, a háttérhatalom”-paradigma újabb mozzanatát. Azt, hogy ez mennyire abszurd még annak fényében is, hogy Soros miképp képzeli a menekültkérdés európai megoldását, most hagyjuk. De hogy ez nem csak vájtfülűeknek jelent látens zsidózást, azt annak az osztrák szabadságpárti (FPÖ) képviselőnek az esete is bizonyítja, aki egy ismerőse által antiszemita megjegyzésekkel együtt posztolt Orbán–Soros-cikk alá szólt hozzá helyeslően, mire tettét a Jobbikhoz hasonlóan néppártosodó FPÖ kirúgással honorálta.

A kormány gépezete menekültügyben minden tekintetben csúcsra van járatva: a közszolgálati Híradó minden adása vezető hírblokkban menekültezik, tendenciózus képi- és hírösszeállítások jelentik a kontextust. A Fidesz pedig, ahogy azt csütörtökön bejelentette, aláírásgyűjtést, petíciót indít a kötelező kvóta ellen, mert az értelmetlen, növeli a terrorfenyegetettséget, a bűnözést, és ellentmond nemzetközi egyezménynek. Úgy tűnik, a kvótarendszer lesz az új kerítésügy: Rogán Antal máris bedobta a Szeged-metaforát (öt év alatt egyszegednyi embert akar az unió visszatelepíteni az országba), és meghirdette, hogy más európai kormányokhoz hasonlóan a magyar is szeretne a brüsszeli Európai Bírósághoz fordulni.

A V4-ek szigete

Zgut Edit szerint Orbánnal az élen a V4-csoport szigetszerűen külön áll a nyugati tagországoktól, és most nemcsak szakpolitikák és érdekek összeütközéséről van szó. „A menekültválság az eddigi legsúlyosabb krízissé válhat, mivel alapvető uniós értékeket és vívmányokat érint”, mondja Zgut, aki szerint az eurózóna ugyan szerződésjogilag aligha fog külön egységet alkotva leválni a többi országról, de kormányközi egyezményekkel (mint amilyen a Fiskális Paktum is volt) Európa nagyobbakat léphet előre a még erőteljesebb integráció felé. „Az eurózóna és a schengeni tagság már most is többsebességessé teszi a kontinenst, a menekültválság pedig tovább élezheti ezeket a különbségeket. Ám az olyan törekvések, mint a fiskális politikák összehangolására szolgáló és az egységes gazdasági kormányzást előrevetítő Európai Szemeszter, még az euróválság termékei, de az EU ezen a területen sem képes kellő ütemben előrelépni.”

Bár a kormány folyamatosan az amerikai–magyar kapcsolatok konszolidációjáról beszélt, Colleen Bell beszéde igazolja, hogy a régi kritikák korántsem múltak el, lényegében azokat ismételte meg a nagykövet. Zgut szerint az amerikai álláspont – az egyébként jól működő katonai és gazdasági együttműködés felszíne alatt – jottányit sem változott, a Bell-beszéd időzítése viszont már túlmutathat Orbánon, és részben az új lengyel vezetésnek is szólhat. Az amerikaiakat ugyanis ténylegesen nagyon nyugtalanítja, hogy „a térség társadalmai a radikalizálódás jegyeit mutatják”, ami jól lemérhető a menekültválság kezelésén is.

Ahhoz már hozzászokhattunk, hogy Amerika néha Európa nyugati felének a hangja: míg az utóbbit jobban fegyelmező az a sokféle kapcsolat, amely oda-vissza átszövi az uniós tagországokat, az USA szabadabban kritizálhat. Elég csak visszaidézni Nuland elhíresült 2014-es mondatait: „Azt kérdezem a vezetőiktől: hogy képesek aludni a NATO 5-ös cikkely paplana alatt akkor, ha nappal az illiberális demokráciát nyomják, nacionalizmust szítanak, elnyomják a szabad sajtót, démonizálják a civil szervezeteket”. Ilyen egyértelműen azért se Donald Tusk, se a vicceskedő kedvű Jean-Claude Juncker sem fogalmazhat.