Korrupció, eltussolt és elhallgatott doppingügyek, védett versenyzők – ugyanazok a problémák, melyek megrengették a Nemzetközi Atlétikai Szövetséget (IAAF) és a FiFA-t, a nemzetközi úszósportban is jelen vannak – állítja John Leonard, az Úszóedzők Világszövetségének igazgatója, aki egyike azoknak a szakembereknek, akik már egy ideje azért küzdenek, hogy szétrobbantsák a szerintük belülről megreformálhatatlan FINA-t és helyette egy új szervezetet hozzanak létre, amelyik szakmai alapon, nyitottan, transzparensen, külső, független grémium által ellenőrzötten működik.

Gyárfás Tamás

AFP / DPA / Martin Schutt

Tavaly nyáron többszáz edző több mint hetven országból az egyesült államokbeli Ohióan megalapította a World Swimming Association-t (WSA), az alternatív FINA-t, mely a riói olimpia után venné fel az operatív munkát. A fő kérdés, hogy miképp reagálnak majd a kezdeményezésre a nemzeti szakszövetségek és maguk a sportolók, és ha az új szövetség elkezd dolgozni, tárgyalópartnernek tekinti-e őket a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB). Leonard korábban megpróbálta a FINA-t is rávenni, hogy állítson fel vizsgálóbizottságot az úszósportban lévő dopping, valamint korrupció feltárására, de a javaslatát teljesen ignorálták. „Az teljesen érthető, hogy nem akarják tönkretenni, amivel milliókat keresnek, ezért inkább csak félszívvel üldözik a doppingot, az eltiltásokat nem kommunikálják rendesen, az időtartamukat csökkentik” – mondta Leonard tavaly a Neue Zürcher Zeitungnak.

Nemcsak az oroszok

Az államilag irányított orosz doppingrendszer tavaly novemberi lebukása főként az atlétikát rázta meg, de az úszósport is érintett lehet: ugyanabban a moszkvai laborban ellenőrizték a kazanyi vb mintáit, mint ahol az orosz atléták mintegy 1500 doppingtesztjét eltitkolták. A bomba alig egy évvel azután robbant, hogy a FINA a legmagasabb adható kitüntetését adományozta Vlagyimir Putyinnak az orosz úszósportért és a fiatalok egészséges életmódjáért tett erőfeszítéseiért. Mindez már akkor is nagy visszatetszést keltett egyes országokban, hiszen ekkor volt a tetőpontján az Ukrajna-konfliktus, mellesleg 2012 után tucatnyi orosz úszó bukott meg doppingvétség miatt. A szakmában az is megütközést keltett, hogy egyesek milyen olcsón megúszták: a FINA az orosz Julia Jefimova és a kínai Szun Jang eltiltását lerövidítette, hogy a következő világversenyen már elindulhassanak.

„Hiba lenne kizárólag az oroszokat pellengérre állítani” – nyilatkozta a brit úszószövetség egyik volt igazgatója tavaly a német swimsportnews-nak, nem hiszem, hogy ők sokkal rosszabbak, mint néhány más nemzet. A FINA-nak kellene előre mennie, de senki nem bízik abban, hogy megvan hozzá az ereje, és eléggé elkötelezett. A FINA-nak és a LEN-nek ki kellene zárnia az államilag elrendelt vagy államilag támogatott doppingot”, mondta a szakember, aki szerint minden afelé halad, hogy Rio minden idők legmocskosabb (úszó)olimpiája legyen.

A FINA-n óriási a nyomás: nemcsak a nemzetközi edzői szervezet, hanem a NOB és egyes nagy nemzetek (elsősorban az USA és Németország) részéről is. Tavaly áprilisban a NOB közzétette a top tisztségviselői díjazását, és reformagendája részeként felkérte a szakágak nemzetközi ernyőszervezeteit, hogy kövessék példáját. Miközben a felhívásra idővel még a FIFA is nyilvánosságra hozta az időközben lemondott elnök, Sepp Blatter fizetését, a FINA azt írta, hogy a vezető tisztségviselők mindegyike társadalmi munkában, önkéntesként végzi a tevékenységét, amiért nem jár nekik javadalmazás. Ha a FINA ügyeiben járnak el, napidíjat kapnak (2015-től napi 400 USD-t), valamint business osztályon repülnek, de arról például, hogy egy évben hány nap utat regisztrálnak a szervezet vezető tisztségviselői (és azok mögött valós utazások állnak-e), a FINA nem adott hivatalos tájékoztatást. (A NOB professzionális és felelős munkát vár el a tisztségviselőitől: nemcsak napidíjat (400-900 USD/nap pozíciótól fügően), hanem rezsiköltségátalányt (7000 USD/év) is kapnak, és a szállásukat, utazásukat is fizetik. Maga az elnök, Thomas Bach pedig 225 ezer euró évi költségkeretet kap.)

Az USA nagyon nyomja

Különösen harcos az amerikai úszószövetség (USA Swimming), amely jó ideje mondja, hogy a FINA szervezeti kultúrája alkalmatlan arra, hogy a megváltozott versenyeztetési rendszer (pénzdíjas világkupa-sorozat) értékesítéséből kihozza a maximumot, úgy, hogy abból elsősorban a versenyzők és a sportág fejlesztése (infrastuktúra, edzésmódszerek elterjesztése, tömegbázis szélesítése, úszónemzetnek nem számító országok támogatása) profitáljon. Az USA Swimming nyilvános és becsült adatok alapján néhány beszédes összehasonlítást is tett: ebből az derül ki, hogy a szövetség magára sokat költ, a versenyzőkre és sportágfejlesztésre aránytalanul keveset. Miközben a FINA események kapcsolódó költségei 2013-ban 26 millió dollárra rúgtak, ezen belül a „FINA-család” (a szövetség tagjai) napidíja és hotelköltsége 5 millióba, a vb-t promózó marketing ügynökségé szintén 5 millióba, a FINA-iroda munkatársainak bérköltsége pedig 4,4 millióba került, a FINA versenyeinek az összdíjazása 3,4 millió dollárt tett csak ki. Míg a világkupa-sorozat fődíja 100 ezer dollár volt, 90 ezer dollárt fizettek ki a „100 éves FINA”-évkönyv  elkészítésére. És akkor a versenydíjakat még nem hasonlítottuk a teniszversenyekéhez, amely díjazás felé az új versenyrendszer sorozatjellege miatt erőteljesebben el kellett volna indulnia a szervezetnek.

AFP / Christophe Simon

A FINA-nak azt is a szemére hányják, hogy az elmúlt több mint négy évtizedben olyan országokból származó vezetők irányították, ahol nincs meg az a know-how, hogy miképp kell felnevelni a jövő versenyzőit. Saját programjuk nincs rá, a külső kezdeményezéseket pedig fékezték. Bár a különböző bizottságokban sok amerikai is van, másokkal együtt ők is arra panaszkodnak, hogy valójában nincs befolyásuk, a grémiumok elé úgy kerülnek javaslatok, hogy azokról szűk körben már előre döntöttek, és emiatt a bizottsági tagok rendkívül frusztráltak. Akik pedig bekerültek a felső vezetésbe, azok idomultak a szervezeti kultúrához.

Ezzel a háttérrel könnyebb megérteni azt is, hogy Hosszú Katinka és férje-edzője, Shane Tusup miről beszéltek tavaly év végén, amikor professzionálisabban működő úszószövetséget, nagyobb szakmai támogatást, eszközöket és átláthatóbb, tisztább viszonyokat követeltek itthon is.

Mi hozhat változást?

A 81 éves uruguayi FINA-elnöknek, Julio Maglionének az év végén mennie kellett volna, de tavaly májusban hoztak egy alapszabály-módosítást, amely alapján harmadik ciklusát is megkezdheti, és ebben a kora sem akadályozza meg. A szervezet vezetői úgy pókereztek, hogy egy szűk, ötfős grémiumból kerüljön ki majd a leendő elnök, akadályoztatása vagy leköszönése esetén az első alelnök helyettesíti. Az ötfős grémiumban benne van Gyárfás Tamás, a Magyar Úszószövetség elnöke is, aki a FINA-establishment régi befolyásos tagja. Szeretett volna első alelnök lenni (ő képviselheti a FINA-t a NOB-ban), de helyette Husain Al Mussalamot választották meg. Akik a FINA-t támadják, úgy látják, hogy a szervezetet nehéz belülről megújítani.

Változást az hozhat, ha a nemzeti szakszövetségekben is átérzik a reform szükségességét, és a kontinentális ernyőszervezetekben sikerül kulcsposztokra új embereket hozni (a májusi londoni LEN-tisztújításnak is ez a célja, a reformerek elnökjelöltje a holland Erik van Hejningen alelnök). De az sem kizárt, hogy mint a FIFA-nál, egy nap az FBI kopogtat az ajtón.