Eredetileg a balodal sírásója címmel rendeztek volna egy vitát a CEU helyzetéről a Terror Háza Múzeumban, melyet az intézményvezetők kérésére módosítottak, de csak annyiban, hogy föléríták, "a CEU-vita." Az eredeti cím pedig egy korábbi Schmidt Mária esszére utalt, amelyet Soros Györgyről írt.

A vita végén Schmidt elárulta, azért kezdeményezte az egész beszélgetést, mert személyes sértésnek vette, hogy az egyetem rektora, Michael Ignatieff "hamis szöveggel járja be" a világot, olyan hírverés van az országról, hogy itt nincs tanszabadság, bárki beleszól, ki taníthat egyetemen, mit mondhatnak. "Büszke vagyok arra, hogy egy szabad és demokratikus ország polgára vagyok."

A kerekasztal beszélgetésen az egyetem két rektorhelyettese, Enyedi Zoltán és Fodor Éva, Kovács Zoltán kormányszóvivő - akiről a bemutatásnál rögtön közölték, a CEU-n szerzett diplomát -, Maruzsa Zoltán helyettes államtitkár és természetesen a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Schmidt Mária vett részt, aki megjegyezte, hogy Ignatieffet válaszra sem méltatta. "Ezt lenyeltem."

Terror Háza Múzeum

A legkeményebb kérdéseket és véleményt a vitában Schmidt Mária fogalmazta meg. Azzal kezdi, hogy hogyan vitathatják el a legitim kormánytól, hogy szabályozni akarja a felsőoktatást, miért nem próbál meg a törvényhez alkalmazkodni a CEU ahelyett, hogy a privilégiumai megtartása miatt "nemzetközi hazugságkampányba kezd." Sérelmez minden olyan megjegyzést, amely arra vonatkozik, a magyarok a szólásszabadságot nem tudják értékelni, és lényegében kikéri magának a rektor azon állítását, hogy a Európában 1945 óta nem érte ilyen diszkriminatív támadás a tanszabadság ellen, mint ezzel a törvénnyel. Schmidt emlékeztet a kommunistákra, és azt üzeni, a rektor fogja vissza magát, mielőtt nyilatkozik. Kovács Zoltán kormányszóvivő rákontráz: érdekes megkérdőjelezni, hogy politikus hoz politikai döntést. "Ezt nem kérdőjelezzük meg, ezt tanultam önöknél." Szerinte a CEU hazugsággal küröli tele a világot és nem tesz semmit a helyzet megoldása érdekében.

Enyedi Zsolt rektorhelyettes ellenérve: "legitim parlament sem hozhat diszkrimiatív törvényeket." Rektora szavait hiába magyarázza, nem fogadják el, hogy Ignatieff a kommunizmuson kívüli világra utalt volna. Bár a kormány képviselői tartják magukat ahhoz, hogy a tanszabadság sérelméről szerintük és az EU szerint szó sincs - Maruzsa Zoltán helyettes államtitkár először pusztán technikai problémákról beszél, később azért a szolgáltatások szabad áramlását beismeri a kifogások között -, Enyedi azt mondja, a tanszabadságot indirekt módon sérti a törvény, mert ha így megy tovább, és az egyetem ellehetetlenül, semmit sem tudnak tanítani. Hoz egy érzékletes példát: azt nem tiltják meg valakinek, hogy járjon, csak elveszik a két lábát.

"Abnormális helyzet, hogy a CEU működése azon múlik, hogy a magyar miniszter hajlandó-e szerződést kötni az amerikai miniszterrel. Hol  a jogállam egy olyan országban, ahol egy ilyen intézmény fennmaradása politikusok kényén-kedvén múlik?!"

Arra a vádra pedig, miszerint nem tesznek semmit, azzal vág vissza: "hogyan tudánk nemzetközi szerződéstkötni a kormánnyal?!" Azt mondja, ha a kormány meg akarna egyezni New York állammal, már másnap ott lenne az asztalon az egyezmény szövege. "Keményen dolgozunk azon, hogy önök sikeresek legyenek" - mondja Enyedi, mire Schmidt visszakérdez, "miért Önök? Miért nem közös siker?!"

Terror Háza Múzeum

Fodor Éva próbálta megtudni, pontosan milyen egyezményeket kellene megkötni, azt mondta, a törvény nem elég világos, épp ezért volna szükség egyeztetésre is, azonban az új elemet hozó választ nem kapta meg.

Kovács Zoltán a vita során többször arra panaszkodik, hogy az emúlt 6-7 évben a kormányzati szereplőknek sérült a meghallgatáshoz való joga, főleg külföldön, a CEU törvényt támadók szerinte nincsenek tisztában a jogi helyzettel, majd elismétli a kormányzati álláspontot, és azt, ha kell, a törvényt módosítják. Hangsúlyozza, nem fenyeget, de azért többször megjegyzi, a CEU ultimátumot adott a kormánynak, hogy vonja vissza a törvényt, ez nem helyes alapállás, így a kormánynál nem lehet eredményt elérni. Azzal pedig, hogy az egész politikai mezőbe került, kárt okoz.

Azt mondja, a nyugati sajtó is Soros-egyetemezi a CEU-t - mire Enyedi közli, a kormánytól elvárják a hivatalos megnevezést -, majd lő egy öngólt, mikor többször is virtuálisan létező egyetemnek nevezi a CEU-t.

"Ez nem virtuálisan létező egyetem, ön sem virtuálisan létező egyetemen végzett"

- viszi be az ütést Enyedi, amit a közönség ujjongva fogad. (A vitát netes közvetítésen követtük, így nem láttuk, pontosan kik ülnek ott. Schmidt Máriát is megtapsolták helyben, de Enyedi nagyobb tapsot kapott.) Később szerez még egy tust: Kovács szerint az intézmény ügyesen játszik azzal, hogy magyar és angol elnevezése is van, ő szeretné látni, hogy a diploma, amit szerzett, az magyarnak vagy angolnak (sic!) számít-e.

"Akkor még nem volt magyar egyetem" - mondja Enyedi, mire Kovács "rádöbben" a végzettségére: "akkor angol diploma. Pontosabban amerikai."

Hosszan vitáznak arról, miért sérül - illetve sérül-e egyáltalán a tan és szólásszabadság, mikor Kovács odaveti, "egy olyan országban, ahol az egyetemek létezésének 500 éves hagyommánya van, egy 20 éves intézmény ne próbálja etalonként beállítani."

Maruzsa Zoltán helyettes államtitkár ügyesen kimenti magát a vita alól, egy ponton közli, neki adminisztratív szerepe nincs a kérdésben, ő Schmidt Mária meghívására jött. Azt mindenesetre elmondja, amíg tart az Európai Bizottság vizsgálata, teljesen fölösleges most értelmezgetni a törvényt, mert "mozgó célpontra lőnének." Abban bízik, ha egy év múlva újra felteszik a kérdést, működik-e a Közép-európai Egyetem, azt tudják mondani, igen. (Fontos megjegyezni, hogy a kormány azt mondja, a Közép-európai Egyetemet nem érint a szabályozás, csak az amerikai székhelyű CEU-t, az egyetem szerint viszont a kettő nem létezhet egymás nélkül.)

Enyedi Zsoltot hol lelkesítik, hol lelombozzák Maruzsa szavai: örülne, ha működhetne az egyetem, viszont tart attól, hogy a kormány nem akar tárgyalni a sok hónapos jogi procedúra alatt, akkor nem tudnak tervezni, a következő ciklusba jövő diákoknak nem tudják megmondani, tudnak-e amerikai diplomát adni.

Itt újra megszólalt Schmidt Mária:

"nem kellett volna ezt végiggondolni, mielőtt a rektor kilobbizza a kötelezettségszegési eljárást?! Ha jóindulatúan tárgyalnak, nem kellett volna a jogi út, önök kezdték."

Enyedi visszavág: a miniszterelnök nevezte őket csalónak. Kiderült amúgy, az amerikai PhD-seknek 6 évig tart a program, tehát őket már most érinti a bizonytalanság. Arról kicsit vitáztak, hogy visszaható hatályú-e a törvény vagy sem.

Terror Háza Múzeum

Kovács Zoltán kapásból letagadta, hogy a Velencei Bizottság foglalkozna a törvénnyel - holott erről a kormany.hu-n is van közlemény -, de azért az egyetem felé jelezte: itt nincs szó semmiféle kompromisszumról, a törvényt mindenkinek be kell tartani.

Sorosozni csak a legvégén kezdtek, a záró körben. "Létezik a háttérben egy olyan személy, aki hajlítja a teret, képes mozgatni a közvéleményt" - vezette fel Tallai Gábor, a vita vezetője, a múzeum programigazgatója, majd színvallást kért, hogyha az egyetem a nyílt társadalmat hirdeti, akkor a velük szemben állók a zárt társadalom hívei-e, mire Enyedi tisztázta, hogy nem. Kovács Zoltán a végén még szembe ment Soros György migrációs politikájával, Maruzsa pedig azt mondta, "benne nem merült fel, hogy a gyakorlatban is kipróbálja a nyitott társadalom ideológiáját."

Schmidt Mária zárszava okozott némi derültséget, a hallgatóságban többen felnevettek, mikor arról beszélt, a tartalmas beszélgetés végén mondják meg a rektornak, ne keltse olyan hírét a közösségnek, ami hazugságon alapul, inkább vesse latba befolyását, hogy megoldás szülessen, annak híve, hogy a CEU ne legyen previlegizált intézmény.