„Ez a siker most a világot jelenti nekem, nagyon boldog vagyok, ez fantasztikus” – mondta a hvg.hu-nak Baji Balázs, aki a londoni világbajnokságon bronzérmet szerzett 110 gáton. Ezzel nemcsak eddigi saját legjobb helyezését döntötte meg, hanem sporttörténelmet is írt. A verseny előtt a döntőbe jutás volt az álomcél, már azzal is meghaladta volna korábbi önmagát. Baji futamgyőztesként, összesítésben a negyedik legjobb idővel került a döntőbe, ahol aztán nagyon szoros volt a küzdelem.

Az aranyérmes jamaicai Omar McLeod 13.04 másodperccel ért be, a második helyezett orosz Szergej Subenkov 13.14-el, Baji Balázs 13.28-al, a következő három helyre pedig 13.30-13.32 másodperccel értek be. A világcsúcstartó, londoni olimpiai bajnok Aries Merritt az ötödik lett.

Baji Balázs példaképe nem volt a döntősök között, de azt mondja, mindenki zseniális atléta, akikkel hatalmas élmény volt versenyezni.

„Nem volt olyan, akit könnyű legyőzni, kemény verseny volt.”

A versenyző a gátfutás legvégén látta csak, hogy ebből összejöhet a bronz: „A táv eleje és közepe küzdelmes volt, becsúsztak hibák is, majd a végén hirtelen megéreztem, hogy ott a lehetőség, mindenkitől el tudok lépni. Mikor bedobtam magam a célba, éreztem, hogy harmadik vagyok, de nem akartam teljes mértékben elhinni, míg ki nem írták a nevem a táblára.”

A sikert egyórás doppingvizsgálattal, majd egy szolíd, beszélgetős éjszakával ünnepelte meg csapattársaival.

A Nemzeti Sportnak azt mondta, a döntőben abszolút kifutotta magát. "Nyilván ha az időeredményt nézzük, ezt a mostanit nem sorolhatjuk a legjobbak közé. De ez egy verseny volt, harmadszor kellett futni, óriási nyomás alatt, óriási ováció közepette, óriási versenyen. Ott vagyok... A világ harmadik legjobb gátfutója vagyok."

A hvg.hu-nak azt mondta, magára sohasem mondaná, hogy világklasszis, „de már lassan el kell hogy fogadjam, hogy talán rám is igaz.” Eddig inkább elérhetetlennek tűnt számára a dobogós hely, bár látta, hogy olyanok is szereznek érmet, akiket nem tart legyőzhetetlennek, ennek ellenére sohasem hitte el, hogy ez valóra válhat.

"Idén jól sikerült a szezon, szerencsém is volt a vb-n, amit az elmúlt évek során kiérdemeltem. Most adódott a lehetőség, én meg éltem vele. Hosszú évek munkája érett be. Közel vagyok a képességiem csúcsához, fizikálisan és mentálisan is most értem meg arra, hogy egy világbajnoki döntőben jól szerepeljek.”

Edzője, ifjabb Tomhauser István azt mondja, az elődöntőben mutatott formáját látva sejtették, hogy utolsó nem lesz.

„Már a bemelegítésből is látszik, fizikálisan és fejben mennyire van ott egy sportoló, Balázs most nagyon ott volt.”

Az edzések jól mentek, a szezonban is jól teljesített, három országos csúcsot is futott, így magabiztosan állhatott a rajthoz. Itt nagyon nagyot lehet hibázni, ha valaki nem hidegvérrel és tiszta fejjel áll oda, elbukhatja a versenyt – magyarázza az edző.

Balázs azt mesélte, a verseny előtt egyszerre spannolta és nyugtatta magát, igyekezett elkerülni azt a görcsösséget, ami Londonban még benne volt. „Azt mondogattam, higgyek magamban, a formámban, az állapotomban, hogy a korábbiakhoz képest nem kell különösen nagy futást véghezvinnem, hogy odaérjek az elejére, csak ki kell hozni azt a tudást, amit az utóbbi versenyek során sikerült, miért ne sikerülne egy világbajnoki verseny?”

MTI / EPA / Ian Langsdon

Tartottak is tőle

"Egyszerűen zseniális Balázs" - mondta Spiriev Attila, a Magyar Atlétikai Szövetség sportigazgatója az MTI-nek. Az első két gáton hibázott, de nem pánikolt be, kontrollálni tudta a versenyt. Spiriev a finálé előtt több döntős futó edzőjével, menedzserével beszélt, akik "kifejezetten tartottak" Baji Balázstól, s az éremesélyesek közé sorolták.

"Egy olyan döntőben, amelyikben ott volt az aktuális olimpiai bajnok, a világbajnok és a világcsúcstartó, ez már önmagában óriási elismerés, a finálé után a győztes Omar McLeod trénere és menedzsere is azt mondta, hogy Baji Balázs megérdemelte a bronzérmet."

A sportigazgató szerint az atléták négyötöde 27-30 éves kora között éri el a legjobb eredményeit, így a 28 éves Baji Balázs a legjobb évei előtt áll.

MTI / Czeglédi Zsolt

Rió, a csalódás

Edzője szerint a riói olimpia fájdalmas pont Balázs életében, akkor a döntőbe sem jutott be, holott elméletileg már készen állt rá. Balázs most próbált nyugodt maradni. Azt mondta,

„az akkori állapotomban egy könnyed futással ment volna, sőt, ha kihozom magamból a maximumot, felléphettem volna a dobogóra is, de nem tudtam kezelni a verseny miatt érzett nyomást. Most, a vb-n próbáltam könnyed és felszabadult maradni annak ellenére, hogy éreztem, komoly eredményre lehetek képes.”

Úgy látja, a kudarcok is kellettek ahhoz, hogy idáig eljusson.

Az atlétikát viszonylag későn, 13 évesen kezdte, Békéscsabán, ahol Medovarszki János volt az első edzője. Atletizálás előtt úszott, kosarazott és focizott, de inkább csak hobbi szinten. Edzőjével több versenyszámot is kipróbált, de korán egyértelmű lett, hogy 110 gátfutásban a legjobb. Hamar sikeres lett, 15 évesen már a tehetségeket menedzselő Heraklész keretbe is bekerült.

„Mikor a korosztályos országos bajnokságot megnyertem, onnantól már nem volt ez kérdés.”

Tizenkilenc évesen a junior vb-n döntős volt, 7. lett. Egyszer ért válaszút elé, ahol a 110 és a 400 méter gát között kellett dönteni, ő az előbbit választotta, és nem bánta meg. Jelenlegi edzője, Tomhauser István 9 éve foglalkozik Balázzsal, azt mondja, akkor már egyáltalán nem volt kérdés, hogy a 110 gát az ő útja. Ez egy nagyon specializált terület, nem lehet úgy váltogatni a számokat, mint az úszóknál, akik több számban vagy több távon is tudnak eredményt elérni.

Szülei életében is fontos a sport – édesanyja gyógytestnevelés, édesapja földrajz-testnevelés szakos tanár. „Jó alapokat kaptam tőlük.”

Balázs 19 évesen költözött Budapestre, és a versenyre készülés mellett elvégezte az Állatorvostudományi Egyetemet - kizárólag a riói olimpiára készüléskor szüneteltette tanulmányait -, májusban pedig félállásban dolgozni kezdett. Bár főállású sportolónak tartja magát, szeretné összeegyeztetni a kettőt.

MTI / EPA / Franck Robichon

Arccal Tokió felé

Napi három órát edz, gátfutás mellett gyakorolta a sprinteket, de sok volt a súlyemelés és gimnasztikai gyakorlat is. A felkészülés zökkenőmentes volt, Balázs úgy érzi, olimpiai sportágban most jó sportolónak lenni. Edzője is azt mondja, folyamatosan javulnak a felkészülés feltételei, több atlétikai pálya is épült idén. Fedett csarnokból viszont nincs elég, így a téli felkészülés sokaknak nem megoldott. Nekik nincs problémájuk, a Syma csarnokban készülnek, délután zsúfolt a pálya, miután gyarkolatilag mindenki munka vagy tanulás után edzene. Tomhauser szerint nagy segítség lenne, ha két ilyen pálya lenne Budapesten.

A versenyidőszaknak még nincs vége, Balázs indul a jövő heti Universiadén - bár felmerült, illik-e egy bronzérem után indulni az egyetemisták és főiskolások versenyén, Balázs végül úgy döntött, részt vesz rajta, és azt mondta, így nyomás nélkül tud versenyezni, a cél pedig az aranyérem.

Ezután 2-3 nemzetközi verseny várja, majd egy kis pihenő után októberben folytatják a felkészülést. A hosszú távú cél a tokiói olimpia. Tomhauser István azt mondja,

Az olimpia előtt még jön egy Eb és egy vb is. Balázs azt mondja,

„A bronzérem sokáig kitart és motivál, erőt ad, hogy elhiggyem, helyem van a legjobbak között, és ennek tudatában versenyezzek.”