Révész Sándor: Fethullah Soros

Lehet még Soros György a magyar Fethullah Güllen, lehet még a török sajtó és sajtómunkások sorsa, a török katonák, rendőrök, egyetemi tanárok és egyetemek, bírók és bíróságok, civil szervezetek és emberjogi aktivisták, ellenzéki pártok és politikusok sorsa – a magyaroké.

  • Révész Sándor Révész Sándor
Révész Sándor: Fethullah Soros

Lehet még sokkal rosszabb és véresebb hely Magyarország, mint amilyen.Nem jósolom, hogy lesz, erősen remélem, hogy nem. Csak annyit állítok, hogy ez benne van a lehetőségek körében. A kockázati tényezőkkel számolni kell. Így számol velük az orvostudomány, így próbál tenni, amit tud, azért, hogy a kockázatból ne legyen szenvedés és halál. Az ittas vezetők nagyobb része nem okoz balesetet, de a lehetőség, hogy okoz, nem csekély, és az elhanyagolása nem javallott.

Sok mélypontról kiderült, hogy alatta még sokkal mélyebb pontok is vannak. Az 1918-as összeomlást követték az 1919–1920-as terrorok, az első zsidótörvényt a második, a harmadik, és az összeset Auschwitz. Mussolini 1926-ig is diktátor volt, de hogy mennyivel diktátorabb lehet még, arra 1926 után rájöttek a börtönben, akik nem emigráltak idejében. Harmadik világháború viszont nem volt, holott aki ezt számon tartotta a súlyos lehetőségek körében a fultoni beszédtől a kubai rakétaválságig eltelt jó másfél évtizedben, nem hülye volt, hanem realista. Legyünk realisták, s ne legyen háború.

Törökországban a föltűnő gyorsasággal és könnyedséggel felszámolt puccskísérlet kapcsán több mint százezer embert tartóztattak le, és közel ötvenezret tartanak most is börtönben. Egy démonizált figura Amerikából mozgatott „háttérhálózatához” kapcsoltak mindent és mindenkit, aki Erdogan teljhatalmát korlátozza. Totális összeesküvés-elmélettel az állami erőszak potenciális célpontjává tették az egész társadalmat. És ebben az országban, melynek megfélemlítéséért Erdogan mindent megtett, ahol kilenc hónapja rendkívüli állapot van, ahol a propagandistái számottevő ellenhatás nélkül uralják a médiát, a lepecsételetlen szavazócédulákkal kedvük szerint manipuláló választási hatóságok is csak egészen minimális többséget tudtak Erdogan javára kimutatni. Orbán Viktor volt az egyetlen vezető politikus az EU-ban, aki ehhez a gyalázathoz gratulált.

A tavalyi puccskísérletet sokan elítélték, de kevesen mentek el odáig, mint a magyar külügyminiszter, aki Erdogan Törökországát Magyarország barátjának és stratégiai szövetségesének minősítette, és az aggályaikat hangoztató kollégáinak azt válaszolta, hogy „a magyar kormány” szerint „az államcsíny komoly dolog, és nem meglepő, ha arra a török vezetés komoly választ ad”.

A népszavazási és a korábbi választási eredmények azt mutatják, hogy Törökországban sincs kisebb ellenálló erő, mint amekkorára Magyarországon az eddigi tapasztalatok alapján számítani lehet. Sőt. Orbán Viktor pedig nem lát semmi kivetnivalót abban, ahogy Erdogan a hatalmát megőrzi és kiterjeszti, tehát nem szól semmi az ellen, hogy hasonlóképp cselekedjen. (Persze mutatis mutandis.) Az általa kiválasztott képviselők és funkcionáriusok sem adták semmi jelét annak, hogy hűbéruruk bárminő fontos szándékával szemben érdemi ellenállást tanúsítanának. Egyáltalán: semmi jelét nem adták az elmúlt hét évben Orbán és hűbéresei annak, hogy lenne bárminő gátlásuk hatalmi és anyagi érdekeik követésében.

A hatalomgyakorlásuk lényege, hogy a közéletet szakadatlan harci állapotban kell tartani, folyamatosan, fokról fokra előre kell haladni a demokratikus hatalomgyakorlástól a diktatórikus teljhatalomig vezető úton, az egyik lépés által kiváltott konsternációt a következő, még konsternálóbb lépéssel kell kioltani. Ezt a dinamikát vagy megállítja valami, vagy elvezet a végsőkig.

Látjuk, hogy a rendkívüli állapot tömeglélektani megalapozása végett lehet országos rettegést kreálni a semmiből. A közvélemény-kutatások szerint igen rövid idő alatt nagyon erőssé vált a félelem azon menekültek és migránsok magyarországi jelenlététől, akik jelentéktelen kivétellel egyáltalán nem akarnak és eddig sem akartak az országban jelen lenni, hanem minél gyorsabban át akarnak rajta haladni.

A NATO-tagság nem kizáró ok, Törökország is NATO-tag.

Orbánék azt mondják, Magyarország nem elhagyni, hanem átalakítani kívánja az EU-t. Az átalakítás akkor fog Orbánnak megfelelni, ha az EU az ő teljhatalmi és diktatórikus szuverenitását nem korlátozza. Ha az EU nem alakul át ily módon, akkor Orbánnak lesz oka és magyarázata az  elhagyására. Ebben az esetben Oroszország fogja bérbe venni Európa-ellenes hídfőállásként Magyarországot. Amely ezzel gazdaságilag alsóbbrendű helyzetbe kerül, ami nem ellentétes a muszka vezetők hatalmi érdekeivel, mert számos példát láthatnak a múltban és a jelenben arra, hogy a szegénységben, lebutított iskolával, médiával sötétségben tartott tömegeket könnyebb uralni, és könnyebben tud az uralkodó elit magának kiemelkedő gazdagságot biztosítani ott, ahol a teljesítményelv elsorvad.

A veszély veszély. De nem fátum.