Hankiss Elemérnek az a negyven évvel ezelőtti kutatói tapasztalata, hogy az út közepére kirakott kukát inkább kerülgetik az autósok, semhogy egyikük kiszállna és eltávolítaná a dugót okozó akadályt, komplett társadalom-lélektani elmélet alapja lett. A Diagnózisok megjelenése óta Magyarországon lezajlott egy újabb generációváltás, gyökeresen átalakult a politikai-gazdasági rendszer. Túlestünk a  sajtó szabadságának helyreállításán, majd ismételt korlátozásán, a moszkvai béklyótól való szabaduláson és a „megbonthatatlan barátság” újbóli megkötésén. Ideje volt hát az újabb diagnózis felállításának: mi is ez az új, valahonnan mégis annyira ismerős közeg, amelyben élünk?

A választ ezúttal Kornai János közgazdász adja meg, aki – ízelítőt kínálva a Látlelet címmel megjelenő könyvéből – a vele készült interjúnkban „a demokrácia formai jegyeit magán viselő autokrácia” kifejezéssel illeti Orbán Viktor tartós berendezkedésre megtervezett rendszerét. Az 1989-es Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében szerzője most is szenvedélyes hangon elemzi a magyar állapotokat. Ha a rendszert a Brecht által sokszor megénekelt „előbb a has jön, aztán a morál” tartaná életben, talán még érthető is volna a magyarok passzivitása.

Ám a többség nem a jólétért, valamiféle kirobbanó növekedésért áldozza be nap mint nap a demokráciát,

mond le szabadsága egyre jelentősebb darabjairól. Hogy akkor mégis miért, illetve, hogy mi vezethet az Orbán-korszak végéhez, ezekről is szó esik az interjúban.

Bár a bírói függetlenséget még Kornai szerint sem sikerült teljesen felszámolni, akad olyan – például a nyugdíjazását kérő, Magyarország rovatunkban megszólaló Dénes Veronika büntetőbíró –, akinek abból lett elege, hogy kisstílű lopásokban kell ítélkeznie, miközben a törvény már azoknak sem szent, akik megalkotják. Lényegében egész szektorok tűnhetnek el kézen-közön büntetlenül. Garancsi István minapi bevásárlásával most épp a komplett pénzszállítás, a bankfiókok és bankautomaták pénzforgalmának ellenőrzése, sőt számos otthon távfelügyelete is Orbán-közeli cégek kezébe került – olvasható Gazdaság rovatunk cikkében.

A politikai hátszél nem elég ugyan a tartós boldoguláshoz, ám a top 500 hazai cégről készült kétrészes összeállításunkból – amelynek most az első fejezetét közöljük – az is kiderül, hogy

évről évre jobban jártak azok, akik jóban voltak azokkal, akikkel ajánlatos volt jóban lenniük.

Miközben persze a pénzek adóparadicsomokba menekítése sem állt le. A kormányközelben is nagy népszerűségnek örvendő offshore-ozásról a Paradise-iratokat bemutató Világ rovatunkban számolunk be. Ugyanitt elemezzük a mindössze néhány percig élt független miniállam, Katalónia előtt álló lehetőségeket. Az viszont tényleg magára vessen, aki a szaúdi–iráni viszálykodásról szóló cikkünk olvasása közben áthallást vél felfedezni például az olyan mondatok kapcsán, hogy a szaúdi állami pénzek és a hercegi magánvagyonok közötti határ elmosódott, és nagyon úgy fest, hogy a korrupcióellenesnek mondott hatósági fellépés is csak a politikai tisztogatás álcája.

A szerző a HVG vezető szerkesztője