Vagyunk jó páran, akik ösztönösen irtóznak az ájtatos politikától, a keresztény Magyarország víziójától. Fekete-fehér, unalmas, szigorú világ sejlik fel, templomfalak közt kongó üres prédikációk, állig gombolt szégyen, minden életöröm, szín, vidámság és vicc üldözése. Szex csak lámpaoltás után, gyermekáldás reményében, szentségi házasságban.

Lehet, hogy óriásit tévedtünk. Az igazi szabadság a keresztény szabadság. És nem böjtről meg imádságról szól, hanem jachtokról, kurvák koszorújáról és hegyekben álló piáról meg kokainról.

Évtizedekig hergelődött a magyar nép a liberálisok óvatos kísérletei ellen. A legradikálisabb követelések közt szerepelt a marihuána dekriminalizálása, a szekuláris állam, meg hogy senkinek semmi köze ahhoz, ki kit és hogyan szeret.

Azt hittük, ez túl sok. Tévedtünk: földszintes, kispolgári tervek voltak ezek. És eljött a keresztény szabadság, hogy megmutassa, mi az életöröm és az önmegvalósítás.

Természetesen ebben is érdemes fontolva haladni. Az egész országot befizetni Erzsébet-utalvánnyal egy adriai kokós kurvázásra meggondolatlan kapkodás lenne. Előbb mintakísérletekre van szükség, a keresztény életpályamodell tökéletesítésére, folyamatos visszacsatolással. Ez komoly és felelősségteljes munka, minden terepkísérletet hosszas értékelés követ kérdőívekkel és kontrollcsoportokkal. Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra szopat a miniszter, és nem Aperolt, hanem Hubertust isznak előtte. Mindezt gondosan dokumentálják. Ezután ül össze a püspöki kar, hogy megállapítsa, melyik áll közelebb a jézusi igéhez, az egyház hagyományaihoz és a nemzetkarakterhez. Állítólag van egy technofuturista keresztény irányzat is, akik helikoptereket pakolnak meg kurvákkal, de azt nehezebb pontozni, mert elnyomja a rotorzaj az imádságot.

Más családpolitika következik az egyikből és a másikból, itt ésszel és magyar szívvel kell dönteni. Melyiket állítjuk majd példaként az ifjúság elé, hogy a magyar jövőt minél magyarabbá formáljuk? Hogyan, milyen kísérőszöveggel kerül ez a Nemzeti alaptantervbe? Esterházyt sikerült már kigolyózni belőle, remélhetőleg Ady Endre is a szemétdombra kerül. Egyikük sem lehet példakép. Egy túlcivilizált arisztokrata nem eléggé férfi ahhoz, hogy három kurvával és egy nokiásdoboz kokainnal elbánjon. Egy depressziós költőcske meg ehhez csóró, úgyhogy neki marad a körtemuzsika meg a kocsmatündérek.

Ideje magamba szállni. Szélmalom-démonokkal harcoltam, amikor a keresztény kurzus korlátozó, prűd, mások életvitelébe feleslegesen belepofázó attitűdje ellen tiltakoztam. A színfalak mögött nagyszabású boldogságkutatás folyt, és a felszín konzervatív otrombaságai csak időleges paravánok. Feleslegesen féltünk attól, hogy itt tényleg az a terv, hogy füvező gimnazistákat zárjanak börtönbe, tovább nehezítsék az abortuszt, és megbélyegezzenek mindenkit, aki nem heteroszexuális házasságban találja meg a saját útját. Nem: a keresztény szabadságba minden belefér, az is, ami az átlag romkocsma közönségének már kicsit juj meg fuj; semmi nem számít, csak a dolce vita.

Isten mosolyogva tekint végig leghűbb szolgálóin, és lő velük egy szelfit. Az egyik épp hátulról dugja a nőjét, a másik kényelmesen ücsörögve szopat, a harmadik csak fogdossa a farkát. A didi hófehér, a didi kőkemény – zengi az angyalok kara.

A fene se gondolta volna, hogy kereszténynek lenni ekkora buli. Eddig csak Isten színelátásával próbáltak elcsábítani.

Már csak azért sem gondoltam, mert ott van a végfelhasználói szerződésben, hogy ne lopj.

Ezzel az eggyel még lesz tennivaló, miután a püspökök leokézták a modellt. Hogyan vonható be ebbe minden honfitársunk? Az addig világos, hogy az eddig a kísérletekre fordított önkormányzati bevételeket szétdobjuk az igénylők között, de abból nem jönnek ki a laboratóriumi körülmények. Szép-kártyával alighanem csak a csepeli kikötőben lehorgonyzott uszályokra telepített Nemzeti Kurvaszolgáltató vehető igénybe, meg egy marék herbál.

Nem baj, a lényeg a keresztény lelkület. Sohasem felejtjük el azokat, akik életüket áldozták, hogy kikísérletezzék a szabadság keresztény útját.

És sosem fogunk már másra gondolni, amikor újra feldübörög a keresztény szabadság jelszava. Megértettük végre, mit jelent. Pózolás a templomban, pukkadozva előadott erkölcsi lózungok, aztán irány a fedélzet, ahol várnak a hurik és a koksz.

* * *

Orbán Viktor arról beszélt pár napja az övéinek, hogy a bajtársiasság a legfontosabb. Kiállni a másik mellett akkor is, ha hibázott, és sose mondani rá rosszat. Ez az út csakis lefelé vezethet: egyre többször kell kiállni korrupt kokainista kurvapecérek mellett, és így lesz az eszméből sebesen korrupt kokainista kurvapecérség. És így lesz egyre nehezebb elviselni bármiféle belepofázást az életünkbe. Elfogy az erkölcsi alap: széthordják a bajtársak.

Vegye csak, akinek gusztusa van hozzá. Nekem a keresztény szabadság túl sok. Azt hiszem, inkább konzervatív leszek.