Timothy Garton Ash történésszel a Magyar Hang készített interjút, aki harminc éve személyesen, belülről is átélte a magyar rendszerváltás történetét. Garton Ash a korabeli demokratikus ellenzék összes vezető alakját ismerte, a Szolidaritás tagjait, Václav Havelt, Kis Jánost.

Ezek az emberek mind a barátaim voltak, akik 1989-ben világtörténelmet csináltak.

A magyar rendszerváltásról azt mondta, keserédes élmény. 1989. június 16-án ő is ott állt a Hősök terén, Nagy Imre újratemetésén, amikor „a fiatal diákvezér, Orbán Viktor elmondta híres beszédét, és visszavonulásra szólította fel a szovjet csapatokat. Annak az aranyló pillanatnak az emlékét azonban elhomályosítja mindaz, amit Orbán Viktor 2010 óta tett a magyar demokráciával.”

Megkérdezték az oxfordi professzort, hogyan ismerte meg Orbánt. Kiderült, Kis János filozófus mutatta be őket egymásnak, Orbán pedig akkor még fiatal liberális volt. „Tisztán emlékszem, hogy ő és egy kollégája egyszer bejött hozzám az Oxfordi Egyetem Európai Tanulmányok Központjába. Azt mondták, azért jöttek, hogy tanuljanak Európáról és arról, hogyan kell egy liberális demokráciát építeni – mindezt hatalmas Európa-párti és liberális lelkesedéssel.”

Ma azonban úgy néz Orbánra, mint aki alapvetően a hatalomban és a vagyonban érdekelt. Persze úgy is lehet rá tekinteni szerinte, mint egy időjósra, mert elgondolkoztat. „Vajon mi történhetett a Nyugattal, ha olyan valaki, mint ő, abban hihet, hogy a jövő az illiberális demokráciákban – ami persze egyáltalán nem demokrácia – és az autoriter rezsimekben rejlik.”

Szerinte a magyar rendszer politológiai kifejezéssel kompetitív (versengő) autoriter rendszer, az ellenzék fővárosban és a nagyobb városokban aratott győzelméről azt mondta, az bátorító, briliáns és fantasztikus.