Mint arról idén év elején a hvg360 kiderítette, egy Párizsból induló magángéppel utazott tavaly karácsonykor Közép-Afrikába választási megfigyelőnek a Jobbik újpesti képviselője, Szabó Balázs, valamint egy, a pártból nemrég kilépett politikus, volt parlamenti képviselő, Samu Tamás Gergő is. A választás, amit megfigyeltek, különösen fontos volt Oroszországnak: a Kreml az elmúlt években szinte a teljes titkosszolgálati arzenálját bevetette azért, hogy komoly befolyást szerezzen az aranyban, gyémántban és urániumban gazdag Közép-afrikai Köztársaságban. Az utat egy olyan, oroszokhoz köthető berlini szervezet fizette, amely lengyel ágon Mateusz Piskorskihoz tartozik. Ő az a lengyel politikus, akit azzal vádolnak, hogy oroszoknak és kínaiaknak kémkedett.

A Vsquare nevű visegrádi régiós tényfeltáró portálon megjelent egy hosszabb írás, ami az „afrikai misszió” tágabb kontextusának járt utána. A lap emlékeztet rá, hogy Mateusz Piskorski az elsők között volt, aki a 2000-es évek elején Kreml-barát választási megfigyelő missziókat szervezett, és mint azt a Vsquare megállapította, az általa 2007-ben alapított, eredetileg szervezet lengyel kirendeltségén keresztül kapcsolatban áll a német Europäisches Zentrum für Geopolitische Analyse nevű szervezettel. Ez volt az a szervezet, amely megszervezte és finanszírozta azt az afrikai missziót, amiben Samu és Szabó is részt vett.

 

A portál szerint ahhoz, hogy megértsük, miért van szüksége Oroszországnak barátságos európai megfigyelőkre, vissza kell mennünk a keleti blokk összeomlásáig, amikor az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és annak Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR), az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, valamint az Európai Unió bekapcsolódott a választások megfigyelésébe a volt Szovjetunióban. (Az EU már nem figyel választásokat Kelet-Európában).

Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a független intézmények nem akarják elismerni a volt posztszovjet államokban zajló látszatválasztásokat, a Kreml felismerte, hogy lehetősége van egy alternatív mechanizmus kidolgozására az érdekeihez igazodó választások és népszavazások legitimálására, hogy megőrizze támogatását és befolyását. Moszkva választásmegfigyelő szervezeteket alapított, a legismertebbek és legrégebbiek ezek közül a Független Államok Közössége (FÁK) megfigyelő missziói. A Független Államok Közössége – Választásfigyelő Szervezet (CIS-EMO) 2003 óta működik. Alapítóatyái különböző orosz „politikacsinálók”, köztük Alekszej Kocsetkov, aki közéleti karrierjét a fasiszta mozgalom aktivistájaként kezdte.

A Kocsetkov által szervezett missziók szinte kizárólag olyan helyeken jelennek meg, ahol Moszkvának érdekeltségei vannak, valamint az orosz hadsereg által megszállt különböző, el nem ismert szakadár területeken. A CIS-EMO által bemutatott megfigyelési jelentések mindig összhangban vannak a Kreml politikai céljaival. Ha a választásokat a Kreml befolyását elfogadó politikai erők nyerik, akkor azokat tisztességesnek tekintik, ha pedig bármilyen meglepetés történik, a CIS-EMO a választások megismétlésére szólít fel.

A CIS-EMO tevékenységének finanszírozási forrásai nem nyilvánosak, és maga a szervezet sem tesz közzé információkat ebben a témában. Ugyanakkor a Vsquare szerint elterjedt feltételezés, hogy a Kremltől kap pénzt, misszióiban pedig évek óta a jobboldaltól a baloldalig számos ország politikusai vesznek részt. A FÁK-EMO megfigyelő misszióinak lengyel résztvevői közül sokan titkolják részvételüket ezekben a missziókban, és nem szívesen osztják meg észrevételeiket. Pedig valójában a lengyelek évek óta nagyon aktívan részt vesznek ezekben a munkákban, mivel Alekszej Kocsetkov és Mateusz Piskorski szorosan együttműködik egymással.

Piskorski szervezete, az Európai Geopolitikai Elemző Központ (ECAG) az elmúlt években a CIS-EMO tényleges alvállalkozója volt a megfigyelők toborzásában – állítja a portál. Bár az elmúlt három évet őrizetben töltötte a folyamatban lévő kémkedési perének köszönhetően, Piskorski ma már szabadlábon van, ugyanakkor elvesztette befolyását a lengyel ECAG felett. Az ECAG-ot már más emberek irányítják, Piskorskit pedig a lengyel titkosszolgálatok és az ügyészség is árgus szemmel figyeli.

A Vsquare szerint az, hogy a HVG cikkének megjelenésére Piskorski szinte azonnal reagált és néhány órán belül kommentárt adott a legjelentősebb kormánypárti magyar napilapnak, a Magyar Nemzetnek, azt jelzi, hogy a lengyel politikusnak köze lehetett az afrikai misszióhoz. A Vsquare szerint a gyors reakciója két dolgot bizonyíthat: vagy a Jobbik képviselői állnak valamilyen orosz titkosszolgálati megfigyelés alatt és/vagy Piskorski ápol “furcsán szoros kapcsolatot” a Magyar Nemzet szerkesztőivel. Akárhogy is, a portál szerint az eset azt bizonyítja, hogy a Kreml lemondott arról, hogy befolyását a Jobbikhoz hasonló perem- vagy kis pártokba fektesse, és ehelyett befolyásolási törekvéseiket és műveleteiket arra összpontosítják, hogy egyes politikusokat toborozzanak külföldi küldetéseikhez.

A magyarokon kívül két lengyel is volt a 2020-as misszióban: Grzegorz Waliński és Piotr Jastrzębski, akik három hetet töltöttek a Közép-afrikai Köztársaságban, többet, mint a többi megfigyelő.

Grzegorz Walińskit a portál “színes egyéniségként” mutatja be. Korábban újságíró és diplomata volt, 2002 és 2008 között a nigériai lengyel nagyköveti posztot töltötte be. Éveken át a Dziennik Trybuna című baloldali napilap riportere és a Lengyel Kommunista Párt elnökségi tagjaként tevékenykedett. Piotr Jastrzębski szintén volt újságíró, aki a alkoholfüggőségével folytatott küzdelméről a "Powrót z dna" ("Összegyűjtött művek. Visszatérés a mélypontról") című könyvében írt.

Amikor a Vsquare újságírói Jastrzębskit a német ECAG-nak végzett munkájáról kérdezték, elismerte, hogy „valaki ajánlotta neki” a hegyi-karabahi választások megfigyelését. (2020 decemberében több olyan fotót is feltett a Facebook-oldalára, amelyek látszólag a vitatott területen tett látogatását dokumentálják). Azóta a német ECAG megbízásából többször is utazott. Jastrzębski szerint az Europäisches Zentrum für Geopolitische Analyse nemrégiben létrehozott egy informális sajtóügynökséget, a Press Tourt. Ennek nevében Jastrzębski Görögországban és Ukrajnában járt. „Minden utazásról írok nekik egy jegyzetet, és elküldöm nekik” – mondta az újságíró. Csakhogy a Vsquare kiderítette: a Press Tour médiaügynökség hivatalos formában nem létezik, és nem világos, hogy mi volt Jastrzębski utazásainak pontos célja.

Jastrzębski szerint Piskorski volt az, aki 2020 őszén felajánlotta neki, hogy Afrikába utazik egy megfigyelő misszióba. Piskorski a lapnak megerősítette ezt.

A Vsquare-nek Piskorski elárulta, hogy korábbi egyesülete, az ECAG egy nagyobb hálózat része volt, amelyben az Europäisches Zentrum für Geopolitische Analyse (Európai Geopolitikai Elemzőközpont) meghatározó szerepet játszott. Elmondása szerint e hálózat testvérszervezetei Franciaországban, Ausztriában és Belgiumban tevékenykedtek, mind hasonló néven, de hivatalos kapcsolat nélkül.

Az Europäisches Zentrum für Geopolitische Analyse finanszírozási forrásairól szóló kérdésre Piskorski kitérő választ ad, és azt állította, hogy a világszerte működő egyesületek általában három forrásból tartják fenn magukat: hozzájárulásokból, adományokból és támogatásokból. A német ECAG azonban nem hozza nyilvánosságra az adományozók listáját, és elutasította az erre vonatkozó e-mailben küldött kérdéseket.

Amikor a Press Tour médiaügynökségről és Jastrzębski utazásairól kérdezték, Piskorski azt állította, hogy néha a Press Tour által biztosított fotókat használja fel munkája során, például a 2020-as amerikai elnökválasztásról szóló tudósításokban. Elmondása szerint az ügynökség nem készít újságírói tartalmakat, csak fotókat.

A Vsquare-nek nem sikerült megállapítania, hogy ki finanszírozza az ügynökséget, hogyan működik, és hogyan lehet felvenni vele a kapcsolatot. A portál megjegyzi, hogy ilyen "közvetítő" szervezetek gyakran az orosz hírszerzés vagy más, hasonló módszereket alkalmazó ügynökségek nyilvános fedőszerveként szolgálnak. Így a Press Tour megfigyelői által készített fotók, jegyzetek vagy egyéb anyagok nagyon is jól felhasználhatók az orosz hírszerzés vagy dezinformációs tevékenységhez a Közép-afrikai Köztársaságban vagy a tágabb régióban, még akkor is, ha a Press Tour ügynökség egy szellemszervezetnek tűnik, amelynek nincs érthető vagy valós funkciója a nyilvánosság előtt.

Piskorski kapcsolata a közép-afrikai misszióval meglepőnek tűnhet: bár a lengyel ECAG-t kifejezetten választási megfigyelő missziók szervezésére alapították, Afrika nem az ő tevékenységi területe. Lehetséges, hogy ez a fordulat válasz volt arra, hogy a Kreml által preferált afrikai választási megfigyelő szervezet, a Szabad Kutatás és Nemzetközi Együttműködés Szövetsége (AFRIC) az elmúlt években jelentős nyilvánosságot kapott.

Az AFRIC a Kreml által támogatott gépezet többi részével együttműködve jelentős számú európai tagszervezetre és képviselőre támaszkodott a misszióikhoz. A CAR nem az első alkalom volt, hogy baloldali lengyel újságírók és aktivisták részt vettek egy ilyen misszióban. 2018 novemberében a strajk.eu baloldali portál több lengyel aktivistája és újságírója csatlakozott egy orosz CIS-EMO küldöttséghez, amely Madagaszkárra utazott, hogy megfigyelje az ország elnökválasztását. Maciej Wiśniowski, Małgorzata Kulbaczewska-Figat és Bojan Stanisławski utazási és szállásköltségeit a CIS-EMO fizette – írta a portál.

Amikor 2018-ban interjút készítettek velük, Wiśniowski és Kulbaczewska-Figat úgy nyilatkozott, hogy semmi közük az orosz propagandához. "Nem lep meg, hogy egy olyan állam, amelynek nagyhatalmi ambíciói vannak, mint Oroszország, megfigyelő missziót küld. A madagaszkári választások iránt sok más ország is érdeklődött, köztük Franciaország, az EU és Kína. A megfigyelő misszió érkezése annak a jele, hogy választási beavatkozás történt?" – kérdezett vissza Kulbaczewska-Figat. "Meghívtak minket, úgy gondoltuk, hogy ez egy kiváló lehetőség számunkra, újságírók számára, hogy elmenjünk egy olyan országba, ahová egyedül soha nem mennénk" – tette hozzá.

Mennyibe kerül egy megfigyelési misszió megszervezése? A Newsweek Polska szerint az elismert nemzetközi szereplők, például az EBESZ / ODIHR által szervezett heti missziók fejenként körülbelül 1500–3000 euróba kerülnek, ezek a megfigyelők körülbelül egy hetet töltenek a választások megfigyelésével. A CIS-EMO missziók ugyanakkor Afrikában sokkal drágábbak lehetnek (beleértve a repülőjegyeket, étkezést, szállodát, tolmácsokat, sofőröket), nem számítva az irányítási költségeket. A Vsquare becslései szerint a CIS-EMO tevékenysége csúcspontján (2005-ben és 2009–2011-ben) egyszerre mintegy 100 megfigyelőt küldött (hivatalos adatok nem állnak rendelkezésre), ami azt jelenti, hogy több év alatt a költségvetése 12 millió eurót tesz ki (160 000 és 250 000 euró között missziónként). Az is lehetséges, hogy a CIS-EMO kiadásai magasabbak voltak, mivel egyes missziókba sokkal nagyobb delegációkat küldtek, a 2010-es ukrajnai elnökválasztást 566 megfigyelő kísérte figyelemmel. Néhány résztvevő úgy emlékszik, hogy a munkakörülmények (szállodák, étkezés) nagyon jók voltak.

Ezek a missziók drágák, ezért nehéz elhinni, hogy egy kis német szervezet egy nagyobb támogató kezdeményezése nélkül erőforrásokat fektetett volna abba, hogy egy megfigyelőcsoportot küldjön a Közép-afrikai Köztársaságba. A Vsquare szerint az AFRIC tevékenységéről szóló kiterjedt tudósítások “dekonspirálták” az oroszokat, ezért az AFRIC nagyrészt eltűnt a nyilvánosság szeme elől. A portál szerint ez az oka, hogy végül a német ECAG keretén belül tudták mozgósítani gyorsan a Kreml-barát választási megfigyelők hálózatát.