Minden dolognak három oldala van, az, amit te látsz, az, amit én látok, és a harmadik, amit egyikünk sem lát. Újságíróként ezt a mondást gyakran felidézzük. Tudjuk, hogy bizonyos részletekre vakok vagyunk, és törekednünk kell olyan oldalról is megközelítenünk eseményeket, jelenségeket, dokumentumokat, amiknek létezését kezdetben nem is látjuk.

Az elmúlt hetek többször is éles kérdések elé állítottak minket. Mit tudunk megírni a bicskei gyerekotthon falai között történtekről, kiírhatjuk-e a kegyelmet kijáró elítélt teljes nevét, ha ő  (kétes védekezésében) felfedi magát? Lehet-e bizonyítani az új államfő apjának nemzeti szocialista múltját, és mi köze van ennek Sulyok Tamáshoz? Mit kérhetünk számon a fiún?

A legsúlyosabb dilemmával az után szembesültünk, hogy Dezső András kollégánk lépésről lépésre feltárta egy elfajult veszekedés történetét Magyar Péter és Varga Judit között. A rendőri jelenlét mellett kirobbant családi kiabálás idején a házaspár válni akart, később azonban meggondolta magát. A hatalom állítólag minden létező módon magánéleti és üzleti nyomást gyakorolt a felekre, hogy őrizzék meg kifelé a példakértékű keresztény nagycsalád imázsát. Ebben az ügyben nem volt egyetlen olyan állítás, amit ne Magyar Péter közölt volna elsőként a nyilvánossággal: a válást, a veszekedést, a rendőri jelenlétet, a zsarolást, a békülést és végül kollégánk tényfeltáró munkáját is. Az egész bulvártörténetet ő kreálta folytatásosan.

Van-e jogunk mindezek után közzétenni annak a rendőri jelentésnek a részleteit, ami arról a napról szól, melynek értelmezését az egyik fél kisajátítja magának? A történet másik interpretációja, amit Varga Judit látott, és amiről csak annyit tudhatunk, amit a volt férje által először nyilvánosság elé tárt veszekedésről megüzent egy rövidfilm formájában. A volt igazságügyi miniszter olvasatában ő az áldozat. Az események harmadik verzióját a helyszínen intézkedő rendőr írta le a maga szubjektív szempontjai szerint. Ezt a dokumentumot szerezte meg Dezső András, hogy tisztábban lásson. De nem nyilvánosságra hozta, hanem át akarta beszélni az érintettekkel.

A 2020 év végi veszekedésből előbb politikum lett Magyar és Varga ütésváltása miatt. Ezt követte Dezső András és a HVG megfenyegetése, és csak utána közöltük cikkünket. Az már nem pusztán egy válás mélypontjáról szól, de arról is, hogyan kezeli új karrierjének első komoly krízisét a politikus, aki március 15-én egyszemélyben mondta el egy új, tisztességes kormányzás programbeszédét, és annak negyedik pontjában megígérte a sajtószabadság visszaállítását.

Egy újság sosem írhatja azt, amit egy politikai erő sugall. Azt sem, ami üzletileg valakinek hasznos. Azt sem, amit az olvasói elvárnak világképük igazolására. Senki sem diktálhatja, miről hallgassunk és mivel foglalkozzunk, hogy visszatartsuk, amit az általunk megrendelt közvélemény-kutatás mutat, vagy milyen következtetésre jut egy tényfeltáró munkánk. Akkor sem voltunk részrehajlóak Magyarral, amikor megírtuk, hogy az őt ismerők között 13 százalékos szavazatarányra számíthat. Most sincs a mi részünkről negatív viszony, megszoktuk az évtizedek során a ránk aggatott különféle kontraproduktív  jelzőket.

Maradunk, akik voltunk immár 45 éve. Szerkesztési elveink minden viharon át egyensúlyban tartják a HVG-t. A feladatunk, hogy minél több oldalról megismerjük a valóságot, és az olvasókra bízzuk a véleményalkotást.

Gergely Márton, Nagy Iván Zsolt, a HVG illetve a hvg.hu felelős szerkesztői