Enyhébb büntetéssel megússza-e az, aki idén év elején bántalmazott egy pedagógust?

Idén január 1. és május 11. között egy jogalkotási anomália miatt a pedagógusok nem tartoztak a közfeladatot ellátó személyek közé, vagyis, ha valaki ez idő alatt bántalmazott egy pedagógust, az enyhébb büntetéssel is megúszhatja. Mindez a közvélemény számára egy olyan bírósági körlevélből derült ki, amely a Népszava birtokába jutott.

A Belügyminisztérium (BM) azzal igyekezett tompítani a helyzetet, hogy a nemzeti köznevelésről szóló törvény vonatkozó rendelkezését, – amely a közfeladatot ellátó személyi jogállást kölcsönözte többek közt a pedagógusoknak is – május 11-től visszaépítették a törvénybe. A rendelkezés ideiglenes hiánya pedig szerintük egyébként sem jelentette azt, hogy ez idő alatt a pedagógusok elvesztették volna a kiemelt védettséget nyújtó státuszukat.

A közfeladatot ellátó személyi jogállásnak köszönhetően például egy olyan esetben, amikor egy pedagógust bántalmaznak nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozva, a tettest a súlyos testi sértésen felül a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak elkövetéséért is el lehet ítélni, így halmazati büntetéssel a tételkeret felső határa 7,5 év szabadságvesztés lehet. A státusz hiányában azonban legfeljebb 3 év szabadságvesztéssel büntethető súlyos testi sértésért marasztalhatják el az elkövetőt.

Az elméleti probléma lényege, hogy a bíróságok a büntetőjog szabályai szerint kötelesek vagy az elkövetéskor vagy az elbíráláskor – legkésőbb a jogerős bírósági döntés meghozatalának időpontjában – aktuálisan hatályos enyhébb szabályok szerint ítélkezni. Másként fogalmazva nem minősíthetnék közfeladatot ellátó személynek a pedagógus sértettet, ha az elkövetés vagy az elbírálás pont a kérdéses hónapokban történt. Ráadásul ezt a helyzetet a jogalkotó még utólagos korrigálással sem tudja orvosolni, hiszen az a – büntetőjog alapját képező – visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközne.

A BM pedig hiába állítja, hogy a pedagógusok különleges védettsége egy percig sem volt kétséges, ha a bíróságokat ez a jogértelmezés nem kötelezheti semmire. Egyelőre a nyilvánossághoz nem jutott el olyan esetnek a híre, ahol ez az elméleti jogi patthelyzet gyakorlati problémákat is okozott volna, azonban csupán reménykedni lehet, hogy a jövőben sem kerül elő ilyen.

A bíróságoknak még akad azért mozgásterük, legalábbis a HVG-nek nyilatkozó ügyvéd, Magyar György szerint, a köznevelési törvényből önmagában is levezethető, hogy a pedagógusok közfeladatot ellátó személyek. A jogszabály ugyanis egyenesen kimondja, hogy „a köznevelés közszolgálat”. Ám a bírósági körlevél értelmezése sem alaptalan, hiszen a védettséget megállapító paragrafus – átmeneti – kikerülése azt a jogalkotói szándékot is tükrözhette, hogy a pedagógusok kiemelt büntetőjogi védelmére nem volt szükség. Az utóbbi feltételezést ugyan részben cáfolja a „visszaépítés”, ám a bíróságoknak az ehhez hasonló jogalkotási hibáknál gyakorlatilag a sötétben kell tapogatózniuk a jogértelmezésnél.

Végső soron tehát a bírói gyakorlatnak kell valahogy megfelelő választ adnia erre az anomáliára – vagy a BM álláspontját elfogadva vagy pedig kimondva, hogy a közfeladatot ellátó személyi státuszt illetően az érintett időszakban igenis megszakadt a folytonosság.

Magyar György arra is felhívta a figyelmet, hogy a kormány rapid jogalkotásánál gyakran tapasztalható az elhamarkodottság és az átgondolatlanság, amely lényeges ellentmondásokat eredményezhet a jogrendszerben, ellehetetlenítve a jogalkalmazók, tehát az állampolgárok, bíróságok számára az alkalmazkodást. Erre jó példa a pedagógusokat érintő jogalkotási dömping is.