A törvénytelenül felállított, kegyeletsértő turulszobor miatt csaphat össze a szélsőjobb a Kutyapárttal
Ragaszkodik a turulszobor szoborparkba küldéséhez Kovács Gergely, a XII. kerület frissen megválasztott polgármestere. A politikus szerint megpróbálnak majd olyan megoldást találni, ami minél több embernek jó, de Toroczkai László valószínűleg nincs a listán. Ő már hétfőn hadüzenetet küldött az MKKP társelnökének, és a közelmúlt szélsőjobboldali megmozdulásaira visszaemlékezve ez valószínűleg nem üres fenyegetés.
Néhány éve kikopott a napi hírekből a hegyvidéki turulszobor, de korábban nagyon heves viták zajlottak körülötte, és ezek a vasárnapi önkormányzati választások után ismét fellángolhatnak. Kovács Gergely, a XII. kerület újonnan megválasztott polgármestere ugyanis már a választás estéjén kijelentette:
Szoborparkba fog kerülni a vitatott emlékmű.
Az igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy a Partizán választási műsorában maga Kovács sem ezt nevezte a legfontosabb tennivalójának, azt viszont határozottan kijelentette, hogy ha rákerül a sor, a szobor nem marad a jelenlegi helyén, a Böszörményi és az Istenhegyi út sarkán.
„Nagyon sok embert bánt és zavar. Nem az a baj, hogy turulszobor van. Nálunk voltak a leggázosabb nyilasok a második világháborúban, onnan 50-100 méterre működtették a központjukat, konkrétan náciknak a nevét sikerült ráírni erre a szoborra” – sorolta azokat a kifogásokat, amelyek az emlékmű 2005-ös felavatása óta rendszeresen borzolják a kedélyeket.
A Kétfarkúak polgármestere azonban minden valószínűség szerint darázsfészekbe nyúlt, hiszen Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke már pár órával később megüzente neki, hogy ha megpróbálja eltávolítani a szobrot, „velünk szemben fogja találni magát!”.
A náci karlendítős képével elhíresült Megafon-influenszer, Trombitás Kristóf pedig csak annyit írt Facebookon: „hallod Kovács, próbáld meg elbontani a turult. tényleg, csak próbáld. itt leszünk” (sic!).
Nem ez lenne az első alkalom, hogy a hegyvidéki turulhoz megmozdulást szervezne a szélsőjobb, akik alatt nem csak a Mi Hazánkat kell érteni.
Kis hegyvidéki szobortörténelem
Kétségtelen, hogy a hegyvidéki turulszobornak előkelő helye van a félresikerült magyar történelmi emlékművek között. Avatóünnepségét 2005. október 22-án tartotta Mitnyan György akkori hegyvidéki polgármester – aki még emlékszik, ő volt az, aki azt javasolta a városháza női alkalmazottainak, hogy szoknyájuk csak 2-3 centivel érjen a térd fölé, de az is csak akkor, ha csinos a lábuk.
Mivel a szobrot hivatalosan a második világháború kerületi áldozatainak emlékére állították, táblákra vésve rákerült 1132 név is, melyeket a Budapest Főváros Levéltára anyakönyvi kivonataiból, a HM Hadtörténeti Intézettől kapott lista és a helyi lakosok megkérdezése alapján állítottak össze.
Ekkor a szobor még nem is a nevek, hanem a turul miatt került viták középpontjába, olyannyira, hogy az elkészültét a Fővárosi Közgyűlés sem támogatta, az építésügyi hatóság pedig nem adott rá engedélyt. Érvük az volt, hogy a szobor szimbolikája antiszemita és kegyeletsértő, és hivatkoztak a Turul Szövetségre is, mely a Horthy-kori Magyarország legjelentősebb egyetemi ifjúsági szervezete volt. A turult jelképükké választó szervezet tagjai rendszeresen megalázták a zsidó diákokat, antiszemita tüntetéseket tartottak, a numerus clausus helyett numerus nullust akartak, Demszky Gábor akkori főpolgármester pedig kizárta, hogy az ő jelképüket szoborként állítsák fel Budapesten.
Nem mintha ez a XII. kerületi önkormányzatot zavarta volna, maga Mitnyan György volt az, aki leszavazta Szmrecsányi Boldizsár szobrászművész elesett katonát ábrázoló munkájának ötletét, és úgy döntött, hogy turul legyen a talapzaton. Azt is elmagyarázta, hogy miért.
„A különösen Erdélyben gyakori turulszobor, vagyis a kerecsensólyom a nemzet létét jelképezi, az eredetmondák legfőbb alakja, amely honfoglaló őseink hitvilágában jelenik meg először, és végigkíséri a történelmet, sőt, a Szent István kardját tartó jelkép ma is használatos” – emelte ki.
A szobor tehát jogtalanul került a helyére, és a főváros akkor sem engedett, amikor a hegyvidéki önkormányzat fennmaradási engedélyt kért rá, ehelyett arra kötelezték őket, hogy 160 napon bontsák el. Az emlékműből így lett politikai csatározás tárgya, melyet aztán Mitnyan utódja, Pokorni Zoltán is folytatott.
Kis nácitüntetés-történelem
2008 márciusában a bíróság is kimondta, hogy az emlékművet el kell bontani, ez viszont nem történt meg, nem utolsósorban a szélsőjobb tiltakozása miatt. Még azon a nyáron a Jobbik tartott több ezer fős demonstrációt, amin azt is megfogadták, hogy ha kell, a testükkel védik meg az emlékművet az elszállítástól.
A hatalmas rendőri készültség mellett megtartott demonstráción Vona Gábor beszéde után percekig zúgott a „mocskos zsidók” és más antiszemita jelszavak.
A főváros – tartva a szélsőjobboldali felvonulásoktól – a következő egy évben nem vette napirendjére az emlékmű ügyét, és bár egy év múlva a bíróság úgy döntött, hogy érvényes a bontási határozat, ekkor már Pokorni kezdte húzni az időt. Az ő nézőpontjából ez semmiképpen nem volt hasztalan, a 2010-es kormányváltás után öt nappal be is nyújtotta a Lex Turult, amivel a közgyűléstől az önkormányzatok hatáskörébe került át az emlékművek állítása.
Innentől már nem kellett hozzá sok idő, hogy a szobor kisebb-nagyobb náci megemlékezések helyszíne legyen. Miután azonban 2010-ben megkapta a fennmaradási engedélyt, néhány évre feledésbe merült az emlékmű. De nem sokáig.
Egy nagyapa és a táblája
2016-ban jelent meg Zoltán Gábor Orgia című könyve, amely ismét a figyelem középpontjába állította a XII. kerületi nyilasterror brutalitását és a kerületben lemészárolt áldozatokat. A tömeggyilkosságokat és a hegyvidéki nyilas pártszervezetet a 444.hu dokumentumfilmje megrázó részletességgel mutatta be.
Három évvel később Rab László a Mozgó Világban publikálta cikkét, melyben azt állította, hogy az emlékművön több olyan nyilas neve is szerepel, aki tevékenyen részt vett az egykori Városmajor utcai, Alma utcai és Maros utcai tömeggyilkosságokban, köztük Pokorni József, a hegyvidéki polgármester Pokorni Zoltán nagyapja is.
Ekkor Pokorni is kényszerhelyzetbe került; a polgármester először bocsánatot kért, majd felállított egy történészi szakmai bizottságot is, hogy vizsgálja felül az emlékművön szereplő névsort. A szakemberek nemcsak azt állapították meg, hogy legalább 400 névvel kellene bővíteni az áldozatok listáját, hanem kiderítették azt is, hogy
összesen 17 olyan név szerepel az emléktáblákon, akik a nyilas párt tagjai voltak, négyen közülük pedig bizonyíthatóan tömeggyilkosságokban is részt vettek.
Az ő nevüket ezután törölték a talapzatról.
A szakmai bizottság egyetértett azzal is, hogy szimbolikája miatt az emlékmű kegyeletsértő, így végül az önkormányzat is beadta a derekát. A szobrot első világháborús emlékművé nyilvánították, a második világháborús áldozatoknak pedig egy új emlékművet avattak a Csaba utca és a Maros utca kereszteződésében, amelyre rákerült az áldozatok javított névsora.
Lesz-e hegyvidéki összecsapás?
Az emlékezettörténeti kiállítóhellyé nyilvánított, kamerákkal védett, táblátlanított turulszobor tehát ma is ott áll a Böszörményi úton, és egyáltalán nem kizárt, hogy a közeljövőben újra komoly konfliktusoknak lehet majd a helyszíne.
Ezt Kovács Gergely sem zárta ki a Partizánnak adott újabb interjújában. Azt azonban megígérte, hogy megpróbálnak majd olyan megoldást találni, ami minél több embernek jó. A megválasztott polgármester szerint önmagában az, hogy a második világháborúban a kerületben történteknek, az áldozatoknak legyen valamiféle emlékművük a XII. kerületben, rendben van.
De hogy ezt egy turullal kell pont megtenni, az nincs rendben, főleg egy ilyen történetű turullal
– tette hozzá.
Kovács szerint ő sok emberrel beszélt, akiket nagyon bánt a szobor, viszont nagyon kevéssel, akiknek örömet szerezne.
„Ha le tudjuk cserélni egy másfajta szoborra, amelynek mondanivalója az, amit valóban szeretne mondani, és nem turullal emlékezünk a sok esetben zsidó származású áldozatokra, az logikus dolog” – mondta.
Akárhogy is dönt Kovács Gergely, a képviselő-testülettel valószínűleg nem lesz problémája, hiszen jelentős többséget szerzett benne az MKKP és a Momentum. A kérdés inkább az, mihez kezd majd, ha Toroczkai László, a Mi Hazánk és a többi szélsőjobboldali csoport valóban kivonul a Böszörményi útra, és a testével védi majd a szobrot.