A Velencei-tó Magyarország harmadik legnagyobb tava, de miután igen sekély, rendkívül kitett az időjárási és éghajlati változásoknak – derült ki a Másfélfok cikkéből, amely Szabó Péter és Pongrácz Rita (ELTE Meteorológiai Tanszék) tanulmányát ismertette.
A kutatók azt vizsgálták, hogy a tó mely évszakban melegedett a legjobban, és ez mennyire függ a levegő hőmérsékletétől.
A nyári forróságban a tó vízszintjének csökkenése öngerjesztő folyamat, a kisebb víztömeg ugyanis könnyebben felmelegszik, ami további párolgáshoz vezet. A meleg és az alacsony vízállás egyértelműen kedvezőtlenül hat a tavi ökoszisztémára, de emellett a hirtelen lehűlések vagy felmelegedések is (ilyen volt a 2025 májusi is) tömeges halpusztuláshoz vezethetnek.
Az ELTE kutatói a HungaroMet Nonprofit Zrt. adatai és a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 1971-től 2024-ig tartó hosszabb időszakot lefedő mérései alapján arra jutottak, hogy
a Velencei-tó vizének hőmérséklete szinte minden évben és évszakban melegebb, mint a levegőé.
A mérések értékeléséből világosan látszott, hogy a tó és a levegő hőmérséklete elég erősen együtt mozog. Ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a tó vizének nyári hőmérséklete több mint 4 fokkal melegebb ma, mint 1971-ben, miközben a levegő nem melegedett ennyire.
A kutatók szerint az okok feltárásához nem elégséges a hőmérsékleten túl csupán a napsugárzás, a felhőzet vagy a szél vizsgálata, vagy az, hogy a tóba a felszín alól folyamatos a vízutánpótlás. A korábban csapadéktöbblettel rendelkező időszak esetén a pátkai és a zámolyi tározóból vízhozzáeresztés kissé befolyásolhatta a víz mennyiségét és hőfokát, de jelenleg mindkét tározó üres, így ennek sincs befolyásoló hatása.
„Valószínűleg a közvetlenül emberi tevékenységből eredő folyamatok (beépítettség, locsolás és a sekély felszín alatti víz használata) is állnak ezen hatások mögött. Az okozat azonban egyértelmű: a kritikus időszakokban, főleg nyáron jelentősen melegedett a tó, amely kedvezőtlenül hat a tavi ökoszisztémára, gyengíti a tó vízminőségét, és csökkenti annak vízszintjét. Ennek megfékezéséhez a globális kibocsátások mérséklésén túl azonnali beavatkozásra volna szükség regionális adaptációs stratégiák formájában” – írták a kutatók.