Kedves olvasó!
Mindenki eltérő egészségügyi, alkati kondíciókkal rendelkezik, a cikkben szereplő étrend nem helyettesíti a szakorvosi, illetve diabetológiai konzultációt. Bármilyen életmódváltás előtt érdemes szakemberrel egyeztetni.
Néhány laboreredmény után elképzeltem a saját halálomat: visszafordíthatatlanul elzsírosodik a vérem, az érfalaim pedig olyan szinten tönkremennek, hogy egy szép napon valahol a testemben elzáródik egy ér, és meghalok. Vagy nem halok meg, de egy szívinfarktus vagy sztrók olyan károkat okoz a szervezetemben, hogy utána már nem ugyanazon a színvonalon folytatódik az életem. Hátborzongató volt belegondolni, hogy így végzem majd – ahogy Magyarországon minden második ember, a statisztikák szerint ugyanis minden második halálesetért valamilyen szív- és érrendszeri betegség felelős. Az esetek túlnyomó többségében a magas koleszterinszint és az emiatt kialakuló korai érelmeszesedés vezet végül halálhoz. Mivel nem akartam erősíteni ezt a statisztikát, elkezdtem nagyon komolyan venni azokat a laboreredményeket, amelyek sorra azt mutatták ki, hogy fiatal korom ellenére határérték felett van az összkoleszterinszintem.
Megyek én is a lecsóba
Először 16 évesen mondta azt a háziorvos, hogy magas a koleszterinszintem, de semmi egyebet nem fűzött hozzá, és otthon is csak megvonták a vállukat a szüleim, mondván, milyen érdekes, hiszen vékony vagyok. Nem is változott aztán semmi, ugyanolyan hálásan lapátoltam be a két-három tükörtojásból készült szalonnás-kolbászos reggeliket, amelyeket anyukám készített, mint mindig. Az egyik kedvenc ételem a frissen kisütött sertésmáj volt, és gyakorlatilag mindenhez ettem szalonnát vagy kolbászt. Télen rendszeresen került a tányéromra füstölt bableves csülökkel, kacsa- és libacombok, rengeteg lencsefőzelék virslivel és kolbásszal, és a töltött káposztás fazékba is jutott sok disznóság, természetesen tejföllel. A szalonna-kolbász-virsli szentháromság nyáron is tartotta magát, ehhez jött még tojás a lecsóba. Szeretem az édességet, de ha választanom kellett volna egy bükkfán füstölt tokaszalonna vagy egy szelet torta között, nem kérdés, hogy a szalonnára szavaztam volna. A térdem pedig szabályosan megremegett a kacsa-/libazsíros kenyértől vagy tojáskrémtől.
Amikor már egyedül éltem, és elkezdtem magamra főzni, egyértelmű volt számomra, hogy a magyaros ételeket tanulom meg elkészíteni, ami minden, csak nem koleszterinbarát. Ami a reggeliket és vacsorákat illeti, ugyanúgy étkeztem, mint egy átlagos magyar: sajt, felvágott, tojás, virsli, kolbász, vaj. Egy időben vajjal is főztem-sütöttem, hiszen nagyon sok receptnek ez az alapja. Fogalmam sem volt róla, hogy gyakorlatilag mérgeztem magam ezekkel az alapanyagokkal éveken át, hogy rosszat tettem a szervezetemnek.
Csalóka ez a magas koleszterinszint, hiszen sokáig semmilyen tünete nincs, előfordul, hogy maga az érelzáródás az első – és utolsó – tünet az életben. A rossz koleszterin magas szintjéről korábban azt gondoltam, hogy az csak idősebb és túlsúlyos embereket érint.
