Magyar Péter azt mondja, van receptje a lakhatási válság ellen. A feladat nem kicsi: lakhatási szakértőt, az építéstörténet szakértőjét és a témával foglalkozó szociológust is kérdeztünk az emberemlékezet óta tartó lakhatási válság okairól és a fordulat lehetőségéről.
A civilizációs fejlődés és a modern gazdaság egyik legnagyobb hozadéka, hogy az életünket komfortosabbá tevő eszközök, használati tárgyak, gyógymódok egyre könnyebben elérhetővé válnak. Olyan technológiákat hordunk a zsebünkben, amelyek ötven éve még felbecsülhetetlen értéket képviseltek volna, a régen halálosnak számító betegségekből egyre nagyobb eséllyel gyógyítanak ki, házimunkáink jó részét gépekkel végeztetjük, egy mozijegy áráért filmek sokaságát nézhetjük meg otthon. Egy televíziót most akár ugyanannyiért megvehetünk, mint amennyit 1990-ben adtunk érte, miközben az akkorinak a sokszorosát keressük, szabadidőnkben pedig olcsó repülőjegyekkel utazgathatunk a világban.
Minden egyszerűbbnek, kényelmesebbnek és elérhetőbbnek tűnik tehát, ugyanakkor sok fiatal számára erején felüli kihívást jelent, hogy valaha is saját lakást vagy megfizethető bérleményt szerezzen. A dédszüleik még szert tehettek – ha nem is saját tulajdonú – olcsó bérleti díjú tanácsi lakásra, a nagyszülők kifoghattak egy házgyári panelt, a szüleik generációja pedig az önkormányzati lakások privatizálása során juthatott tulajdonhoz. Még a vidéken országszerte szép számmal álló Kádár-kockák is arra utalnak, hogy ötven-hatvan évvel ezelőtt szerény körülmények között élő családok sokasága tudott felhúzni egy egyszerű, de komfortos házat. Mi az oka, hogy a lakásgondokra az évtizedek-évszázadok alatt nem született megoldás? Miben más ez a terület, mint az összes többi?
Egy magyar bombaszakértő segítette az 1920-as években a japán elnyomás ellen harcoló koreai szabadságharcosokat – derül ki Csoma Mózes, a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészkarának dékánja, volt dél-koreai magyar nagykövet tanulmányából.
Olaszországi nyaralása idején történt végzetes baleset az osztrák extrémsportolóval.
Az Evergrande csődje óta tudhatjuk: elég nagy bajok vannak a kínai ingatlanszektorral.
