Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa, aki hamarosan éppen az Alkotmánybíróságba ül át, 2020 végén fordult a testülethez. Azt kérdezte, hogy az Alaptörvénynek azon része, miszerint „akinek szabadságát alaptalanul vagy törvénysértően korlátozták, kárának megtérítésére jogosult”, érvényes-e a törvényesen, az eljárási szabályok betartásával elrendelt, ám tartalmilag megalapozatlan személyes szabadságkorlátozásokra, és ha igen, következik-e az Alaptörvényből, hogy ezt a kérdést jogszabályban kell rendezni.
Az ombudsman az Országgyűlés által választott közjogi méltóság, tehát feltételezhető lenne, hogy az Ab az ő kérdésével hamarabb foglalkozik, mint különböző egyéni panaszokkal. De nem így történt, az ügy adatlapja azt mutatja, hogy csaknem öt évig nem tárgyaltak róla. Csak most, szeptember elején tűzték napirendre, de már csak azért, hogy megszüntessék az eljárást.
Kozma Ákos ugyanis közölte, hogy a kérdése időközben elvesztette az aktualitását, mert az Országgyűlés törvényben rendezte a kérdést. Kétségtelen, hogy az Ab – egyéni panaszok alapján, az ombudsman kérdésétől látszólag függetlenül – alkotmányos mulasztást állapított meg két esetben, és előírta az országgyűlésnek, hogy törvényben rendezze a kérdést. Ezután, mint az Országgyűlés honlapján látható, 2022-ben a szabálysértési törvénybe új fejezetet iktattak be a kártalanításról, és 2024-ben egy rokon témában, a pszichiátriai betegek alaptalan szabadságkorlátozásáról is beleírták az egészségügyi törvénybe, hogy ilyen esetekben kártalanítás jár.
Ez a kérdés tehát nem szerepel az Országgyűlés által végre nem hajtott alkotmánybírósági határozatok listáján. Most kilenc ilyen van, ahol már lejárt a határidő. De ha az Ab nem váratta volna ilyen soká az ombudsmant, neki kellett volna eldöntenie, hogy mi a megoldás.
