Ismeri az élelmiszer-ipari vállalkozásokat és tudja milyen trükköket alkalmaznak, mégis bízik a boltokban kapható termékekben Dömölki Lívia, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület tanácsadója. Az élelmiszer-biztonsági szakértőként órákig képes nézelődni egy élelmiszerboltban anélkül, hogy valamit a kosárba tenne.

Mai Piac: Mi áll az a botrányok hátterében?

Jóllehet a hatóságok javarészt élelmiszeripari üzemekben bukkantak kétes minőségű termékekre, de azért az elmúlt időszakban volt példa arra is, hogy a boltok polcairól kellett beszedni a veszélyes árukat. Ez jelzi, hogy a kereskedőket sem lehet felmenteni a felelősség alól, hiszen ők is utánanézhetnek, kitől is vásárolnak. Ma már a termelés és a kereskedelem is igazi nagyüzem. A vágóhídon vagy a boltban dolgozók nem gondolnak bele, milyen következményei lehetnek annak, ha hibáznak. Fel sem fogják, hogy akár az ő rokonuk is megbetegedhet a nem megfelelően kezelt hústól.

A kereskedelmi vállalkozások a minél nagyobb haszon reményében gyakran szakképzetlen, ezért olcsó munkaerőt alkalmaznak. A nálunk kirobbant botrányoknak azonban más oka is van. A gyilkos árverseny miatt megy a trükközés. Hogy ne csak mindig a húsfélékkel példálózzak. A múltkor egy boltban láttam egy olyan gyümölcslevet, amelyre az volt ráírva, hogy piros gyümölcsökből készült. Az összetételét alaposan szemügyre véve azonban kiderült, hogy döntő részben alma- és grapefruitlevet tartalmaz.

M.P.: Volt már olyan trükk, amelyen Ön mint sokat látott szakértő is meglepődött?

Több is. Az egyik élelmiszer-ipari üzemben romlott gesztenyéből készítettek gesztenyeport. Emiatt börtönbüntetést kapott a tetten ért dolgozó, ám főnökei megúszták. A legjobban azonban talán a paprikabotrányon háborodtam fel. Ott ugyanis nemcsak a fogyasztókat verték át az ügyeskedők, hanem a magyar paprika imázsát is tönkretették egy időre.

M.P.:A sorozatos botrányok, az ismétlődő trükkök ellenére bízik még a hazai élelmiszerekben?

Feltétlenül. A minőségromlás ugyanis gyakran illúzió. A háttérben az áll, hogy az öldöklő versenyben lévő vállalkozások igyekeznek úgy fellépni riválisaik ellen, hogy megkérdőjelezik termékeik minőségét. Tipikus példa volt az olcsó szlovák sonka esete. Kikiáltották róla, hogy gyenge minőségű, pedig csak annyi baja volt, hogy a magyar gyakorlattól eltérően megfőzve forgalmazták. Számtalan magyar gyártó csinálja, hogy külföldről hoz be élelmiszert, azt itthon átcsomagolja, majd magyar termékként forgalmazza. Az élelmiszerekkel kapcsolatban egy fontos szabályt kell szem előtt tartania a vevőknek.

Oda kell figyelni, mi kerül a kosárba, ami pedig valami miatt gyanús, azt messziről el kell kerülni. A kilónként 299 forintba kerülő virslit, legyen az magyar vagy külföldi, én semmi pénzért nem venném meg.Egy biztos. Hurkát sohasem vennék boltban. Vidéken az ismerőseinknél minden évben vágunk disznót és abból készítünk hurkát, kolbászt. Így legalább pontosan tudom, mi kerül az asztalomra. A feldolgozott termékek közül pedig a gyártók alapján válogatok, mert azt is pontosan tudom, melyikben lehet megbízni. De sokat számít nálam az is, mi van a termékre írva. Csokoládéból például a magas kakaótartalmúakat veszem meg, még akkor is, ha drágábbak.

M.P.:Mit tanácsol gyermekeinek, hogyan kell a mai világban vásárolni anélkül, hogy pórul járnánk?

Válogatósnak és mértékletesnek kell lenni, és akkor nem lehet semmi baj. Meggyőződésem, hogy képezni kell a fogyasztókat, hogy értelmezni tudják, amit a termékek címkéjére írtak.  Egy felmérésünkből kiderült, a legtöbb ember nem törődik azzal, mi van a címkére írva. Akit pedig érdekel ez, az sem tudta pontosan, mi mit jelent. Amikor valaki olvassa például a transzzsírsav szót, valószínűleg fogalma sincs arról, hogy az nagy mennyiségben nem jó neki. Ezért kéne már az iskolában, a biológia- vagy a kémiaórákon elmagyarázni a jövendőbeli fogyasztóknak, mivel fognak találkozni az üzletekben.

M.P.:A fogyasztóvédők is foglalkoznak a vevők felvilágosításával, nem?

Természetesen számtalan kiadványunk van. Ám nincs olyan nagy múltunk, és annyi pénzünk, mint mondjuk a német kollégáknak, akik már fél évszázada tevékenykednek.A magyar kormány is elkészítette a fogyasztóvédelmi koncepcióját. Ám ez a hatóságok munkájáról szól. Ők valóban megerősödnek a közeljövőben. A civil fogyasztóvédőknek viszont nem jut költségvetési támogatás, mi pályázati pénzekből élünk és működünk. Pedig a hatósági munka és a civilek tevékenysége kiegészíti egymást. A hatóságok a szabályok betartása fölött őrködnek, mi pedig arra figyelünk, hogy a legálisan működő cégek se hinthessenek port a vevők szemébe.

M.P.:Az egyszerű fogyasztó a botrányok hallatán komolyan elgondolkodhatott: vajon ilyen ügyek tőlünk nyugatra is előfordulhatnak?

Egy 20 uniós tagállam 40 szakértőjét összefogó fogyasztóvédelmi hálózat tagjaként sajnos azt kell mondanom, hogy igen. Nem is olyan régen a nálunk komoly piaci részesedéssel rendelkező Tesco hipermarketlánc bukott le Angliában, mert átcímkézte a nála kapható termékeket. Szinte mindenhol problémát jelent az is, hogy a nagy áruházakban nem működik jól a hűtőlánc, így gyakran megbüdösödik a hús, mire a vevő hazaér vele. Általános jelenség az is, hogy a nagy alapterületű boltokban órákig lézenghet az ember, mire talál egy eladót, de a legtöbbször az sem tud válaszolni a kérdéseire.

Mihálovits András

Forrás: www.maipiac.hu