Vállalkozni tanulnak a magyar prostituáltak

Legszebb álmában sem gondolhatott arra Földi Ágnes, a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének (MPÉE) elnöke, hogy pártfogoltjai tolonganak majd mérlegképes könyvelők és jogászok előadásaira. Az egyesület honlapján még áprilisban számolt be arról, hogy 15,2 millió forint támogatást nyert a humánerőforrás-fejlesztés operatív programban vállalkozásfejlesztési tanácsadásra. Miután a lehetőséget az MPÉE a nyomtatott és elektronikus erotikus oldalakon is meghirdette, a tervezett 110 fő többszöröse jelentkezett a tanfolyamokra.

Örömleányálom © Fazekas István

A történet egyik szála 2005 nyarára, egy Pécs környéki esetre nyúlik vissza, amikor rendőrök igazoltattak több, szolgáltatását kínáló örömlányt, s miután semmilyen papírjuk nem volt így szerzett jövedelmeikről, feljelentették őket az adóhatóságnál, amely jövedelemeltitkolás miatt büntetést szabott ki rájuk. A hivatal döntését az egyesület arra hivatkozva támadta meg a bíróságon, hogy a prostitúció kihasználása elleni, úgynevezett New York-i egyezmény szerint (melyet Magyarország 1955-ben ratifikált) tiltott a testüket áruba bocsátók különleges nyilvántartásba vétele. A Baranya Megyei Bíróság tavaly nyáron hozott jogerős ítéletével azonban elutasította az MPÉE keresetét, mondván, ez esetben nem speciális listázásról volt szó, hanem tevékenységüktől függetlenül az adójogszabályok megsértőit jelentették az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak (APEH).

Éppen a listázás tiltása miatt csak hozzávetőleges adatot tudott mondani a magyarországi szexmunkásokról a HVG-nek Földi Ágnes, fiúkkal-lányokkal-melegekkel-transzvesztitákkal együtt 35-40 ezerre taksálva a megélhetésüket prostitúcióból szerző, illetve jövedelmeiket ezzel kiegészítők számát. Közülük azonban sokan ingáznak; az év egy részében külföldön kínálják fel magukat, Magyarországon aktívan mintegy 20 ezren élnek az örömiparból. A közhasznú szervezetként működő egyesületnek mintegy 7 ezer tagja van, nemcsak a mesterség űzői, hanem pártoló tagok is. Tagdíj nincs, az egyesület mérlegeiből kiderül: szinte teljes egészében támogatásokból gazdálkodnak (2005-ben 12,5 millióból, tavaly 62 millióból), az utóbbi két évben 4-4 millió forintos veszteségből.

Önmagában a prostitúciót nem tiltja a New York-i konvenció, a magyar büntető törvénykönyvből (Btk.) pedig 1993. május 15-étől került ki az üzletszerű kéjelgés büntethetősége. Az egyezmény és a kódex szerint is büntetendő viszont az, aki "haszonszerzés céljából valakit közösülésre vagy fajtalanságra másnak megszerez", magyarán kerít, striciskedik, de bűntettet követ el az is, aki "épületet vagy egyéb helyet üzletszerű kéjelgés céljára másnak a rendelkezésére bocsát".

A büntető jogszabályokból levezethető, hogy munkaviszonyban vagy társas vállalkozásban legálisan pénzért nem lehet kéjelegni, hiszen ez esetben a munkaadó vagy a vállalkozás másik tagja büntethető lenne. A megbízásos jogviszony elvben működne (ha a szolgáltatás igénybe vevője a megbízó), de nem túl életszerű, hogy a kuncsaft papírozással bíbelődjön az aktus előtt.

Bár a büntető szabályok behatárolják a szóba jöhető jogviszonyokat, adózási szempontból a szolgáltatás nyújtói több lehetőség közül is választhatnak. Űzhetik egyéni vállalkozóként, de a személyi jövedelemadóról (szja) szóló törvény általános szabályai szerint önálló tevékenységként is az ipart. Az utóbbihoz adószámot kell kérni, ha a "gazdasági tevékenység" rendszeres. A prostitúcióra nincsenek különleges adószabályok, azt pedig, hogy mi rendszeres, és mi alkalomszerű, más tevékenységnél sem egyszerű kiolvasni a regulákból. Adószakértők szerint nincs szükség adószámra, ha valaki a szolgáltatását nem piacszerűen, nem mindenki számára azonos feltételekkel nyújtja, és majdhogynem véletlenszerű, mikor és milyen mértékű ellenszolgáltatást kap érte. Önmagában pusztán azért nem kell adószámot kérnie például egy vízvezeték-szerelőnek, mert szomszédjánál elhárította a csőrepedést, és ezért pénzt is fogadott el. Ugyanígy nem kötelezett erre az a latens prostituált, akinek szolgáltatásánál esetleges, hogy fizetnek-e érte, és ha igen, mikor és mivel, például ilyen, ha a hálás barátja időnként autóval, értékes ajándékkal honorálja a szolgáltatást. Ha azonban valaki mindenki számára elérhetően kinn van a placcon, hirdeti, kínálja magát, adószám kiváltására kötelezett, mert gazdasági tevékenysége akkor is rendszeresnek mondható, ha csak másodszor van bevetésen.

A prostituált mindenki máshoz hasonlóan egyéni vállalkozói igazolványt is kiválthat (a Központi Statisztikai Hivatal szolgáltatási jegyzékében külön számot kapott a szexuális szolgáltatás). Ennek - összevetve az adószámos önálló tevékenységgel - adózási és tb-járulék-fizetési szempontból előnyei, de hátrányai is vannak. Nincs eltérés azonban az általános forgalmi adóban (áfa): 4 millió forint alatti éves árbevételig (ugyanúgy, mint bármilyen más tevékenységnél) választható az alanyi áfamentesség, amikor a felszámított díj nem növelhető az áfával, de a költségek is csak a nettó értékkel csökkentik a bevételeket. A prostituáltnak egyébként - ha azt a szolgáltatás igénybe vevője kéri - számlát, illetve nyugtát kell adnia. Az itt feltüntetett összeget természetesen profiltól függetlenül egyetlen cég sem számolhatja el költségként (hiszen az nem a vállalkozás érdekében merül fel).

Ha valaki önállóan tevékenykedve kéjeleg üzletszerűen, nem feltétlenül tudja elszámolni valamennyi kiadását, hiszen csak a 10 százalékos költségátalányt alkalmazhatja (90 százalék után a normál szabályok szerint adózik és tébézik). Ebből ugyanis nem biztos, hogy futja például a szolgáltatás gyakorlásához használt személygépkocsi értékcsökkenésére. Utóbbit viszont egyéni vállalkozóként el lehet számolni, még akkor is, ha az autó a prostituált házastársa nevén van - szerepel az APEH által az MPÉE-nek küldött levélben. E szerint a kocsi üzemeltetésére útnyilvántartás hiányában legfeljebb havi 500 kilométer út költsége számolható el, nyilvántartással ennél több is.

Ha a szexuális vállalkozó telephelye a lakásán van, a rezsiköltségeket arányosítással (a szoba-fürdőszoba mérete a lakáséhoz képest) lehet figyelembe venni. Szóba sem jöhet viszont a bérelt lakás vagy szoba költsége, mert a Btk. bünteti a szobáztatást, vagy ha valaki tudatosan üzletszerű kéjelgésre ad bérbe lakást. Nem csökkenthetők a bevételek a magáncélt is szolgáló, például fodrászra, kozmetikusra, öltözködésre fordított kiadásokkal sem, ugyanakkor az óvszerköltségek vagy az egészségügyi szűrővizsgálat díjai teljes egészében elszámolhatók.

A fizetendő tb-járulékokat a prostituált jogviszonya, illetve elért jövedelme határozza meg. Ha valaki mellékállásban, egyéni vállalkozóként űzi az ipart (biztosítottként legalább heti 36 órát dolgozik valahol, és az itt szerzett jövedelmét egészíti ki szexuális szolgáltatásból), a vállalkozói kivét után 29 százalék társadalombiztosítási járulékot, 8,5 százalék nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és 4 százalékos természetbeni egészségbiztosítási járulékot kell fizetnie. Ha azonban nincs állása, és vállalkozóként sem biztosított, adószámosként 9 százalékos egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetnie. Ez havonta 5895 forint, ha azonban a családjában az egy főre jutó jövedelem nem éri el a minimálbért (de magasabb, mint a nyugdíjminimum), akkor az önkormányzat által kiállított hatósági bizonyítvány alapján az egy főre jutó jövedelem után fizet 9 százalékos egészségügyi szolgáltatási járulékot. Ha viszont valaki főállásban, egyéni vállalkozóként nyújt testi örömet másoknak, valamennyi tb-járulék (29+15,5 százalék) megfizetésére kötelezett a vállalkozói kivét, de havonta legalább 131 ezer forint (ha az APEH-nél bejelenti, hogy ennél kevesebb a kivétje, legalább a minimálbér) után. Ezért cserébe táppénzre is mehet, és mint bárki más, 62 éves korában nyugdíjra jogosult: előrehozott nyugdíjra nő esetében legkorábban 57, férfinál 60 évesen.

MOLNÁR PATRÍCIA