Negyedik verzió adócsökkentésre

Mekkora lehet a köztehermérséklés mértéke? Mekkora karcsúsítás szükséges ahhoz, hogy érdemben nőjön a foglalkoztatás, érezhető módon javuljon az ország versenyképessége? A Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által múlt kedden elővezetett három adó-, illetve járulékcsökkentési javaslat (lásd táblázatunkat a 102. oldalon) kapcsán ez legalább annyira foglalkoztatja a HVG által megkérdezett szakértőket, mint a konkrét elképzelések. Többségük bátrabban nyirbálna a terheken, mint a kormányfő, illetve pénzügyminisztere, aki 2009-ben az egyensúly veszélyeztetése nélkül a GDP 0,8 százalékára rúgó, összesen 200-250 milliárd forint lakossági és vállalkozási teherkönnyítést tart reálisnak. "Ez a nagyságrend rendkívül szerény, érdemben nem javít

Magyarország megítélésén, versenyképességén" - hangsúlyozta a HVG-nek László Csaba, a KPMG partnere. Nem vár átütő hatást a szerinte is csekély mértékű tehermentesítéstől Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst & Young adószakértője sem. Bár egykori pénzügyminiszterként László Csaba is úgy gondolja, hogy a terhek lefaragására csak akkor fogadható el egy csomag, ha látszik annak fedezete, úgy véli, a GDP 3 százalékát elérő adó- és járulékcsökkentés pörgethetné föl a gazdaságot és a versenyképességet.

Vámosi-Nagy és László - ugyanúgy, mint a most elővezetettnél bátrabb adóenyhítést szorgalmazó SZDSZ - úgy gondolja, nem kell tabunak tekinteni a költségvetési kiadásokat; csökkentésük további köztehermérséklés forrása lehetne. "Magyarországon relatíve az uniós átlag tripláját, az új tagállamokhoz képest a dupláját kapja a lakosság és a gazdaság támogatásként" - mutatott rá a lehetséges tartalékokra Vámosi-Nagy, aki szerint a túlburjánzó önkormányzati rendszerben is vannak megfogható pénzek.

Utóbbi régi vesszőparipája László Csabának is, aki akár meg is szüntetné a sok kis helyi adóhivatalt, központosítva a közterhek beszedését és adminisztrációjukat. Szerinte hozzá lehetne nyúlni a jóléti rendszerekhez is; a felső középosztálynál például nem oszt, nem szoroz a családi pótlék, szigorítani lehetne a korhatár előtti nyugdíjba menetel és nyugdíj melletti munkavégzés szabályain. Részletesen ki nem fejtve mindhárom közteher-csökkentési elképzelés tartalmaz kedvezményszűkítéseket, ám Oszkó Péter, a Deloitte elnök-vezérigazgatója szerint veszélyes lenne, ha ezek a versenyképesség-javító - így például a kutatás-fejlesztési, illetve a beruházási - bónuszokra is kiterjednének.

Az adópolitika hangsúlyeltolódását jelzik a kormányfő által felvázolt javaslatok: míg korábban elsősorban a gazdaság kifehérítése és a konvergenciaprogram megvalósulása volt a fókuszban, ezúttal a foglalkoztatás növelése - összegezte egy múlt heti sajtóbeszélgetésen az elképzeléseket Erdős Gabriella, a PricewaterhouseCoopers (PwC) adó-tanácsadási üzletágának cégtársa. Elismerve, hogy az ösztönzés hatása csak mérsékelt lehet, úgy véli, érzékelhető eredményhez legalább 800 milliárd forintos mentesítésre lenne szükség. Ugyanakkor miután a foglalkoztásbővülés növeli a belső keresletet, és így gazdasági növekedést generál, Erdős a három változat közül a járulékcsökkentésre fokuszáló verzióval szimpatizál, miután a konvergenciaprogrammal összevetve egyedül ez a változat hozna pluszt a foglalkoztatásban.

Még akkor is, ha első lépésben csak a kisebb vállalkozások érzékelnék érdemben a könnyítést (egy ezerfős cégnél csak gesztusértékű, ha tíz alkalmazott után kevesebb járulékot kell fizetni). Az igazi persze az lenne, ha a munkáltatók esetében is lenne járulékplafon, ami fölött ugyanúgy nem kellene fizetniük, mint a magánszemélyeknek a nyugdíjjárulék esetén - hangsúlyozta a PwC cégtársa. A foglalkoztatás terheinek mérséklését tartja a legégetőbb feladatnak Oszkó is. Ugyanakkor arról nincs teljesen meggyőződve, hogy a kiskapukat eddig kihasználókat kellene járulékmérsékléssel honorálni, vagy inkább a jövedelmüket legálisan szerzőket és bevallókat, utóbbira a szuperbruttósítási, illetve a jövedelemadó-csökkentésre fokuszáló elképzelés alkalmasabb lenne.

Nem rokonszenvi alapon, hanem a realitásokból kiindulva gondolja úgy Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára, hogy a járulékcsökkentés lesz a befutó változat. És nem csupán azért, mivel ezt pártolja a kormányfő, hanem mert ebben érdekeltek a kis- és középvállalkozások is. Dávid híve lenne az általa progresszívnak minősített, a GKI javaslataira épített bruttósításnak, illetve a bruttósítási és a járulékcsökkentési változat összeházasításának - s mellette a közteherviselésben eddig szerepet nem vállalók megadóztatásának. Az érdekegyeztetésben állandó vitapartnere, Pataky Péter, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke viszont azt hiányolja a járulékcsökkentési javaslatban, hogy csak a munkaadóknál könnyítene az ilyen terheken, a munkavállalóknál nem, holott a stabilizációs program éppen az utóbbiak esetében emelte a járulékokat.

Nem voksolna egyik közteher-csökkentési változatra sem, hanem egy negyediket gyúrna belőlük a HVG által megkérdezettek többsége: így László Csaba, Oszkó Péter, Pataky Péter és Vámosi-Nagy Szabolcs. Utóbbi egyébként nem látja semmi értelmét a szuperbruttósításnak (vagyis azt, hogy a munkaadók helyett a munkavállalók fizessék a bruttó keresetbe beépített járulékokat), mondván, az csökkentené a foglalkoztatásbővítés esélyeit. Erdős Gabriellával együtt az adószakértők mindegyike úgy gondolja, hogy elsőként az ideiglenes teherként bevezetett különadót kellene eltörölni, a vállalkozásoknál és a magánszemélyeknél egyaránt, előbbieknél a versenyképességet javítva ezáltal, mindkét jövedelemtulajdonosnál pedig a kormány hitelességét. Az viszont rontaná az utóbbit, hogy az elővezetett verziók közül kettőben a különadó lényegében beépülne a normál társaságiadó-kulcsba, 20 százalékra emelve azt.

Kezdettől fogva nem szeretik, mert igazságtalannak tartják az árbevételhez kötődő iparűzési adót az adószakértők, így aztán szimpatizálnak maximumának 2-ről 1 százalékra javasolt mérséklésével. Persze ennek is meglenne az ára, hiszen a büdzsébe befizetendő, 20 százalékos társasági adó mellett a nyereség további 2 százalékát a helyhatóságoknak kellene fizetni. Vámosi-Nagy viszont azt nem tartja igazságosnak, hogy ezáltal az iparűzési adó felét átcsoportosítanák a nyereséges cégekre, mondván: a 40 százalékukban veszteséget valló vállalkozások ugyanúgy használják a település infrastruktúráját.

A három változatról március végén társadalmi vita lesz a parlamentben - jelentette be hétfőn a miniszterelnök, az szja-csökkentést pártoló szabaddemokraták pedig a március 9-ei népszavazást követően rukkolnak elő részletes elképzeléseikkel. De a képviselők addig sem lesznek híján az adótémáknak, az általános forgalmi adóról szóló újrakodifikált törvényt (és ehhez kapcsolódóan az adózás rendjéről szólót is) jogalkalmazási gondok miatt máris kozmetikázni kell. A honatyák fantáziáját ezúttal is megmozgatta, hogy adótörvények kerülnek napirendre, így a költségvetési bizottság javaslata alapján változtatnának az ingatlanok megadóztatásának módján is. E szerint 2009-től az önkormányzatok nemcsak értékalapon, hanem a jelenlegi szabályok szerint - például területalapon - is meghatározhatnák az ingatlanok adómértékét.

Molnár Patrícia