Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Adórendszerünk szerkezete nem szerencsés, sok tekintetben féloldalas. A jövedelmek, munkabérek közterhe relatíve magas, miközben az áfa csökkent, a jövedéki adó pedig nem túlzottan nőtt. A rendszer bírálói egyetértenek abban, hogy – függetlenül a terhelés nagyságától – a szerkezeten módosítani szükséges. Ennek iránya kézenfekvő: a jövedelmekre rakódó magas közterhek csökkentésével inkább a fogyasztási és vagyoni típusú adók súlyát célszerű növelni! (Itt most nem foglalkozunk az általános adóterhelés mérséklésével, amelynek érdemi forrása a költségvetés kiadási oldalának visszafogása lehet, s amellyel sem az irányítás, sem a társadalom nem tudott még szembenézni!)
A vagyoni típusú adók aránya nemzetközi összehasonlításban is alacsony Magyarországon. Gépjárműadó, házadó, telekadó (újabban a cégautóadó). Az alkotmánybírósági döntéssel hatályon kívül helyezett luxusadót még említeni sem érdemes, mivel az köztudottan politikai kommunikációs lépésként értékelhető, a közteherviseléshez semmi köze. A luxusadó bevétel esetleg fedezte a működtetési önkormányzati költségeket.
A szakmában és a közéletben egyre többször merült fel, hogy a vagyonadóztatásnak nagyon szerepet kellene biztosítani különösen nálunk, ahol a vagyonképződést biztosító jövedelmek adóztatása csak hézagosan biztosított. Ennek eszköze az általános, kötelező, értékalapú ingatlan adóztatása lehet. Hosszú, évtizedes vajúdás után az Országgyűlés törvénybe foglalta először a nem kötelezően bevezetendő (az önkormányzat majd eldönti) értékalapú ingatlanadót, majd váratlanul, egy áfa-s törvénymódosításban vagylagossá változtatta azt. (Amit törvényhozóink ebben a kérdésben eljátszottak, az nem semmi. Bővebben lásd erről az Élet és Irodalom 2008/17. számában megjelent: Építményadó – impotencia adóügyben című cikket.) A törvény lényege, hogy az eddig abszolút igazságtalanságot okozó alapterület szerinti, avagy a nagyon költséges korrigált forgalmi érték helyett az önkormányzat az úgynevezett számított értéken alapuló ingatlanadóztatási módszert is alkalmazhatta volna. Ez a korábbi illetékhivatali adatokon nyugvó, a területi sajátosságok figyelembevételével módosított adótétel lett volna, amely közelít a valósághoz, hiszen az egyedi ingatlanoknál figyelembe vette volna annak korát, állagát és állapotát, elhelyezkedését stb.
A cikk folytatása az Adózónán olvasható.
