Korábban csak a rapid prototípus-készítés és modellezés területén használták 3D nyomtatást, de ma már világ nagy ipari gyártói, mint a General Electric, az EADS vagy Siemens is látnak fantáziát a technológia ipari alkalmazásában, hiszen egyes bonyolult alkatrészek pótlása költséghatékonyabb és gyorsabb, ha a hagyományos megoldások helyett nyomtatják azokat. Így nem meglepő, hogy a NASA is ráharapott az eljárásra, hiszen nem nehéz elképzelni mekkora logisztikai költségtől szabadulhat meg a cég, ha egyes meghibásodott alkatrészeket nem a Földről kell az adott űrállomásra leszállítani, hanem ott helyben ki lehet nyomtatni. Ugyanis ma már lehetséges nemcsak acél vagy alumínium, de a repülőgépgyártásban használatos titánium alkatrészek nyomtatása is - írja az Üzleti innováció, üzletfejlsztés blog.    

A hagyományos ipari eljárásokkal szemben, a 3D nyomtatásnál a tárgyat apró részek összeolvasztásával alkotják meg, amíg a hagyományos ipari gyártási folyamatokban általában forgácsolással, marással egy nagyobb tömb nyersanyagból hozzák létre. Az alkatrészek formáinak és alakjának a közeljövőben többé már nem a présgépek és marógépek paraméterei szabnak határt, hanem a tervezőprogram korlátai. Olyan összetevők legyártása is lehetségessé vált az úgynevezett SLM (Selective Laser Melting) technológiával, ami olyan komplex, hogy az eddig ismert módszerekkel le sem tudnák gyártani. Az első 3D-nyomtató űrbe bocsátását 2014 őszére tervezik, és egyelőre tesztelni fogják a működését.