Arra készülnek, hogy felforgatják az álláspiacot

Ex-árukeresősök rúgják rá az ajtót hétfőtől az álláskereső piacra. A startup-fázisból kevesebb mint egy év alatt elkészült Állás.hu alkotói szerit az első 21. századi elvárásoknak is megfelelő online munkaerőkereső portál. Ezért mernek nagyot is álmodni vele.

  • Szabó M. István Szabó M. István
Arra készülnek, hogy felforgatják az álláspiacot

Aki még emlékszik arra, hogyan változott meg 8-10 éve egy csapásra az online vásárlókat segítő összehasonlító oldalak elszaporodása, és miként vált az Árgép.hu által addig kényelmesen lefedett piac pénztermelő üzemekké főként az Árukereső.hu és az Olcsóbbat.hu egyre aktívabb harcának köszönhetően, na, annak most déja vu-ja lesz. Összeállt ugyanis az „árukeresős arany csapat”, és azt vették a fejükbe, hogy felforgatnak egy újabb punnyadó piacot.

A trojka - a 2004-ben indított Árukereső alapítója: Bíró Roland, a 2010-es évek elején ugyanitt marketing vezetőjeként dolgozó Rácz István, és az ekkor a tartalommenedzselést (illetve az ún. PPC csapatot) vezető Veszelovits Tamás – már tavaly május óta gőzerővel dolgozik annak a start upnak a felfuttatásán, ami az eddigiektől teljesen eltérő megközelítést alkalmazva akar sikeressé válni az álláshirdetési piacon. Az Állás.hu alapötlet Rácz Istváné, és még abból az időből származott, amikor az Árukereső előtti online marketinges munkákkal foglalkozott. Az elképzelés elsőre egyszerűen hangzott: szakítani azzal a gyakorlattal, hogy az álláshirdetési cégnek abból legyen bevétele, hogy meghatározott időre, frekventált helyen, felületen megjelenteti az állásajánlatot.

„Már ott dédelgetett álmom volt, hogy építeni kellene egy olyan rendszer, amiben a hirdető nem azért fizet, hogy megjelenjen az álláshirdetése, (aki hanem azért, mert megtalálta a potenciális jelöltjeit, azokat, akiket valójában az adott pozícióra keresett” – magyarázta a marketingszakember. Hiába jelentek meg ehhez már évekkel ezelőtt más területeken az első produkció és eredménycentrikus keresők, a március 20-án hivatalosan startoló weboldal mögötti informatikai és módszertani struktúra csak tavaly állt össze egy teljes projektté. Valójában egy májusi, befektetői találkozó hozta meg a várt áttörést – Rácz mellé így került a cégbe Bíró Roland, aki miután eladta az Árukeresőt a dél-afrikai Naspersnek, évek óta új kihívást keres. Azt, hogy mekkora fantáziát láttak a befektetők az ötletben jelzi, hogy a magán-befektetői tőke mellé a Jeremie alapokon keresztül jelentős uniós támogatás is érkezett – így az elképzelés piaci termékké formálására mintegy 1 milliárd (!) forintos keret állt össze. A fejlesztés is, a céggé növekedés is rohamtempóra váltott, és mára azt eredményezte, hogy a vállalkozás máris 30 embernek ad munkát. Miskolcon dolgozik a call center és a webes tartalmat koordináló csapat, Budapesten a marketing és termékfejlesztés működik, az értékesítő csapat pedig Győrből dolgozik.

Az Állás.hu motorja egy olyan algoritmus, mely a kereső-kínáló kompetenciákat (tudást és képességeket) rendszerezi és súlyozza. A fejlesztésben máris a 15. verzióig csiszolt keresőmotorhoz az alapinformációkat egy tavaly májustól augusztusig végzett komplex kutatás adatai jelentik. Ezeket az álláspiaci szereplőkkel (felhasználókkal, fejvadászokkal, aktív és passzív álláskeresőkkel, nagyvállalati hr-esekkel és a kkv-szektor érintettjeivel) folytatott felmérésből nyerték ki, amikor azt keresték, hogy hogy mi mindent kell ma Magyarországon végig csinálnia a feleknek (egyik és másik oldalon) egy álláshely betöltéséhez. Amikor azt vizsgálták, hogy milyen tényezők gáncsolják el ezt a törekvést, kiderült, hogy gyakorlatilag 5 olyan fő tétel van, ami igazán „fáj”.

Az egyik, az álláspiaci szereplőknek fájó pont például az, hogy az álláshirdetésekre jelentkezők relevanciaszintje elképesztően alacsony. Miközben nem ritka, hogy például egy-egy meghirdetett asszisztensi pozícióra 500-700 pályázói önéletrajz is érkezik, a jól paraméterezhető igényhez embertelenül sok energia árán lehetne a legjobb jelentkezőt biztosan megtalálni. Pláne, hogy miközben a pályázók közt általánossá vált az irreleváns jelentkezők nagy száma (olyanoké, akik az adott álláshirdetéshez igazítják az önéletrajzukat, és mivel ez csak az első személyes találkozáskor derül ki a felvételiztető számára, sok elfecsérelt energiával jár), az a felmérésből egyértelműen kiderült, hogy a hr-esek gyakran nem nézik át a teljes jelentkezői listát, hanem csak addig jutnak el, amíg már van egy helyre 5-6 interjúra behívható jelölt. A klasszikus álláskeresési rendszerek így nem túl hatékonyak.

Az új álláskereső rendszer másként működik: az illető végzettségét például nem is kötelező megani. Sokkal inkább a képességekre és a tudásra fókuszál. A már említett 5 problémás terület feloldása köré épített rendszer gyakorlatilag maga készíti el a válaszokból az illető skilljeit. Az így felépülő profil (skill set) aztán a másik oldalon hasonló módon felépülő követelményrendszerrel összevethető. Nem ismeretlen elv ez, a különböző kívánalmak-kompetenciák megfeleltetése és súlyozásaihoz hasonlóan működik a Google keresője is: a relevanciát sorolja előre.
Az viszont újdonság, hogy a weboldalt kitöltő álláskereső a saját kompetenciái megadásával egyidőben látja, hogy az állást kínálók között melyik pozícióra hány százalékos relevanciaszintet érnek a skilljei. Sőt, a rendszer a másik fél oldalán arra is felkészült, hogy a munkát kínáló bármikor megváltassa a skilljeit, illetve annak megadott fontossági sorrendjét - így néhány kattintással lehetővé téve, hogy új preferencia szerint új potenciális jelöltekre tehessen szert.

Ami a végeredményt illeti: az még a rendszert építőket is meg tudja lepni. Mint azé a 15 éve buszsofőrként dolgozó férfié, akiről – miután marketing asszisztensnek jelentkezett - kiderült, hogy a hároméves profi gyakorlattal rendelkezőkkel van egy szinten annak köszönhetően, hogy autodidakta módon, saját kis webboltjának működtetése során alapos, nem papír alapú tudásra tett szert.Az állás.hu azonban nem valamiféle digitális fejvadász. Igaz ugyan, hogy a „mutatvány” jelentős részét az algoritmus végzi el, de egyelőre leginkább a fehér galléros munkahelyek betöltését tudja segíteni. A tól/ig meghatározása talán úgy egyértelműsíthető leginkább, hogy a Tesco pénztáros még éppen benne van a keresési profilban, de a felsővezető jelöltek keresése is megmarad egyelőre a fejvadászok vadászterületének.

A munkát keresők számára ingyenesen használható rendszert üzletileg az teszi működőképessé, hogy az álláshirdetők „találatra fizetnek”. Az általuk behívhatónak vélt jelöltek munkaerőpiaci profilját látják ugyan, de a jelentkező kilétét már pénzért fedi fel előttük a rendszer. Mivel a klasszikus álláshirdetői oldalak a hirdetésekért 70-80 ezer forintos díjat számlázak, a szakmai-megfelelési profil mellé nettó 7 ezer forintért felefedett kontaktok versenyképes árnak tűnnek. Erre is alapozva gondolják úgy az Állás.hu-nál, hogy mostantól 3-4 évig tempós növekedésnek néznek elébe.

A cél ennek megfelelően az, hogy „a jövő piacvezető állásportája” kívánnak lenni. Egy év múlva még megelégednének azzal, hogy stabil másodikak legyenek a piacon, de ez Rácz István szerint nem is olyan nagy vállalás, mivel a Profession jelenleg (árbevételt tekintve és látogatottságban is) akkora, mint amit az utána következő három másik cég összesen. Az igazán merész dolgok azonban majd csak utána következhetnek, mint az eleve multi language platformra épült rendszer 2017 végére vízionált határátlépése.