Erre a hétre ígérik annak a vizsgálatnak az első eredményeit, amelyet a napi fogyasztási cikkek körüli nemzetközi felfordulás miatt kezdeményezett a kormányzat. A vizsgálatok részleteiről nem lehet sokat tudni. Zsigó Róbert élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkár – feltehetően annak hatására, hogy az előző, két évvel ezelőtti ellenőrzés során voltak, akik megkérdőjelezték az eredmények komolyságát – annyit azért elárult, hogy szigorú kritériumok alapján, akkreditált laboratóriumokban végzik a vizsgálatokat.

Mennyire elfogulatlan a vizsgálat?

A Nébihhez intézett, a vizsgálat részleteivel kapcsolatos kérdéseinkre azt a választ kaptuk a múlt csütörtökön, hogy “a jövő hét második felére várhatóak az eredmények. Addig szíves megértését és türelmét kérjük.” Továbbra is nagy tehát a titkolózás.

Annyit azért tudni lehet, hogy a piac két nagy szereplője, a Wessling és a Bálint Analitika közül egyik sem vesz részt a vizsgálatban, de azok a kisebb laborok sem kaptak megbízást a projektben, amelyek nevük elhallgatását kérve nyilatkoztak lapunknak.

Így csekély kockázat mellett kijelenthető, hogy az államtitkár által említett laboratóriumok valószínűleg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laborjai – amelyek amúgy formálisan a hivatal által alapított vállalkozáshoz, a Élelmiszerlánc-biztonsági Centrum Nonprofit Kft.-hez tartoznak.

“Nem akkreditált laboratóriumban vizsgáltatni értelmetlen is lenne, és ezek mérsékelt hitelességük miatt ma már kiszorulóban is vannak a piacról” – mondta lapunknak Szigeti Tamás, a Wessling Hungary üzletfejlesztési igazgatója. (A Wessling is szerepel a Nemzeti Akkreditáló Hatóság {NAH} által akkreditált laborok listáján.) Ezzel mondjuk, az is kiderül, hogy az államtitkár a kijelentésével eléggé kézenfekvő dologra utalt. Arra, hogy jogkövetkezménnyel – például pénzbüntetéssel vagy polcról levétellel – járó vizsgálatokat csak akkreditált laborokban lehet végezni. Létezik az a műfaj is, hogy laikusokkal is végeztetnek vizsgálatokat, kedveltségi teszteket, de ezek eredményeit jellemzően a gyártmányfejlesztés során haszálják fel.

Szétnéztünk a hazai akkreditált laboratóriumi piacon. A Nemzeti Akkreditáló Hatóság szerint 52 élelmiszerek vizsgálatára akkreditált labor működik, amelyek elvileg szóba jöhetnek egy ilyen vizsgálatban – közülük 13 tartozik a Nébihhez. A gyakorlatban ez messze nem jelenti azonban azt, hogy az összes ilyen labor biztosan szóba is jöhet. A laborok akkreditációja ugyanis szólhat vizsgálatra, mintavételre és kalibrálásra, illetve e három bármilyen, részleges vagy teljes kombinációjára.

Elképzelhető például, hogy egy labor akkreditált párizsi felvágott vizsgálatára, de nem akkreditált száraztésztáéra.

A mintákat a vizsgálathoz “méréskész” állapotba kell hozni (jellemzően fel kell darabolni vagy pépesíteni), ami az egyes kategóriáknál jelentősen eltérő lehet.

A pontos hatásköröket minden labor esetében a NAH által kiállított akkreditációs okiratban fektetik le. Az összes kategória pedig a hatóság honlapján található, a szakma által csak “háromhasábosnak” nevezett táblázat bal hasábjában (vigyázat, emberpróbáló olvasmány). Ezen kívül a mérni szándékozott komponensek alapján is lehet különbség akkreditáció és akkreditáció között.

A hatóság nem hatósági mintavétele

A most vizsgált mintákat a közlések szerint Ausztria mellett több nyugat-európai országból szerezték be. Mivel a Nébihnek más uniós tagállamokban nincs jogosultsága a hatósági mintavételre, ennek megfelelően az összehasonlító vizsgálat során a termékek beszerzése nem hatósági mintavétellel történt, mégha a hatóság emberei vásárolták is azokat, ahogy a Nébih írta nekünk: ”Valamennyi terméket a Nébih munkatársai szerezték be, maradéktalanul betartva a vonatkozó szabályokat, előírásokat.”

Például fokozottan figyeltek a termékkörnek megfelelő szállításra és a hűtési lánc folytonosságára. Az eddigi bejelentések mintegy száz termékről szólnak, az azonban nagyon nem mindegy, hogy ez a szám a konkrét termékekre, a mintákra vagy termékcsoportokra vonatkozik.

“Egy termékből legalább 5-8 mintadarab szükséges ahhoz, hogy szakmailag vállalható véleményt lehessen alkotni” – mondta lapunknak Miskucza Mária, a legnagyobb, több mint 100 fővel működő magyar tulajdonú akkreditált labor, a Bálint Analitika élelmiszer-analitikai osztályának vezetője. A vizsgálati mintaszámok növelésével biztonságosabbá válik a gyártási hibák okozta eltérések kiszűrése. Vizsgálati iránytól függően a 100-as vizsgálati mintadarab sem túlzás. A munka rendkívül szerteágazó, de leglátványosabb mozzanata kétségkívül a sokat emlegetett érzékszervi vizsgálat. Amikor a mintadarabokat szag, íz, szín, tapintás, állag és hőérzet alapján vizsgálják. Elsőként a szag alapján, ha ott "nem megy át", már meg sem kóstolják.

"Volt már olyan mintadarabunk, amit már a szaga alapján kiszórtunk"

– erősíti meg a mondottakat egy másik, nagy tapasztalattal rendelkező vizsgálati szakember. Az érzékszervi vizsgálatot jellemzően megelőzi a mikrobiológiai, hogy már ott kiszűrjék az esetleges fertőzött darabokat.

Az érzékszervi eredményeket, azt, hogy hogyan kell pontozni, nagyon részletes magyar és nemzetközi szabványok szabályozzák. A vizsgálóbizottságok páratlan számú kiképzett tagból állnak, akik 0 és 5 között pontoznak. "Fontos hangsúlyozni a kiképzettséget, mert ezek a szakemberek nem a saját ízlésük alapján pontoznak, tehát ki lehet zárni annak hatását, hogy valami ízlik-e nekik, vagy szeretik-e. Megfelel-e a szabványoknak, vagy nem felel meg, ez a fő kérdés."

Az előírások alapján az érzékszervi tulajdonságok a kémiai komponensekhez hasonlóan objektív módon vizsgálhatóak – mondja Miskucza Mária. A termék szabványnak való megfelelőségéhez éppen úgy bizonyos határok között kell mozogniuk ezeknek az értékeknek, mint az egyéb kémiai paramétereknek. Vannak minták, amelyek a szabványon belül jobban teljesítenek, és vannak, amelyek kevésbé. Sarkítva úgy is fogalmazhatunk, hogy egy kenőmájas kaphat 2 pontot, miközben egy másik 4-et.

A gyártott termékről gyártmánylapnak kell készülnie, amelyen technológiai, kémiai összetételi adatokat, továbbá az érzékszervi és tárolási előírásokat is fel kell tüntetni. A gyártmánylap biztosítja az azonos minőségű termék előállítását.

Mennyibe kerül a vizsgálat?

Persze ez is sok mindentől függ, nehéz komplex átlagárat meghatározni. Alsó hangon egy termék mikrobiológiai megfelelési vizsgálata 10-15 ezer forint, az energiatartalom ellenőrzése 50-60 ezer forintba kerülhet (itt is sok szempont játszik, ami befolyásolja a költségeket, fontos-e például a telített és telítetlen zsírok mennyiségét is vizsgálni, vagy sem). Vizsgálják ezeken kívül a minőséget ugyan befolyásoló, de nem kötelezően feltüntetendő anyagok jelenlétét, valamint az érzékszervi tulajdonságokat. A piac egyik kisebb szereplője szerint egy viszonylag egyszerű új termék, mondjuk keksz forgalomba hozatalához szükséges vizsgálatok díja nagyon könnyen hat számjegyű összeget is elérhet.

Azt mondanak, amit akarnak

A hatósági laborok vizsgálati stratégiája nem nyilvános. Az elkészült jegyzőkönyv is titoknak számít, amelybe a megbízón kívül senki sem tekinthet bele, ha mégis, csak a megrendelő hozzájárulásával. A hvg.hu kikérte a két évvel ezelőtti vizsgálat jegyzőkönyvét a Nébih felettes szervétől, a földművelésügyi tárcától, válasz azonban nem érkezett. 

A kormányzat tehát elvégeztethet bármekkora vizsgálatot, nagyjából azt mond, amit akar. Ha találnak valami komoly hiányosságot a laborok az egyébként a multik által is bevizsgáltatott termékekben, az jól jöhet a kormányzatnak kommunikációs szempontból. Ha nem, akkor meg nyugodtan lehet mondani valamire, hogy “silányabb”, “édesebb” vagy “kevésbé krémes”, ezek nem értelmezhetőek szabályozási kategóriaként, különösebb rizikó nélkül lehet azonban felkorbácsolni a multiellenességet.

“Fontos hangsúlyozni, hogy jelen vizsgálat célja a jelenség (vagyis a keleten és nyugaton árult termékek eltérő minősége) létezésének feltárása, nem pedig a konkrét termékek ellenőrzése” – közölte a Nébih a mostani vizsgálatról.

Volt már ilyen próbálkozás amúgy, de az nem nagyon jött be. Semmilyen élelmiszer-biztonsági kockázat nem mutatkozott ugyanis a Nébih tájékoztatása szerint azzal a 24 osztrák élelmiszerrel kapcsolatban, amelyeket nemrég egy célellenőrzéssel vizsgáltak meg abból a szempontból, van-e különbség a magyar és az osztrák fogyasztóknak szánt termékek között. A Nébih érzékszervi jellemzőkben, élvezeti értékben talált különbséget, arról azonban nem szóltak a híradások, hogy ezek túlértek volna a határértékeken.

Eléggé izzadtságszagúnak tűnik tehát ezzel csuklóztatni a multikat, hiszen a szóban forgó és nem forgó termékeket nem ők gyártják, hanem európai, esetleg Európán kívüli élelmiszer-ipari gyárak, amelyek földrajzi elhelyezkedését elsősorban megtérülési szempontok határozzák meg. Amely gyáraktól a nemzeti láncok (például a CBA) éppúgy rendelnek, mint a külföldi tulajdonban lévők. Nagyon erőltetetten persze elő lehetne venni a saját márkás termékeket, de ezeket meg sem említették az egész eddigi balhéban.