Nem félünk eléggé
Drámaian nő a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. Lépni kell! Nem csak a józan üzleti megfontolás, hanem a jogszabályoknak való megfelelés érdekében is.
Persze szó sincs újdonságról, hiszen már harmadik éve nő a francia konyak exportja. Az érvényes nemzetközi szabályok szerint konyaknak, vagyis, franciául „cognac”-nak csakis a franciaországi Charente megyében lévő, Cognac város körzetében telepített szőlők borából lepárolt konyak tekinthető. Minden más, lehet bármennyire is finom, brandyként szerepelhet csak a nemzetközi forgalomban. A francia konyaktermelők már régóta csakis az exportra játszanak, e kis régió italainak 98 százalékát külföldön értékesítik. Ebben a kategóriában, vagyis a tömény italok exportjában a francia konyak világelső.
160 országban lehet eredetei francia konyakot kapni, és nem olcsón, hiszen egy palack ára negyven eurótól a csillagos égig mehet fel a márka, a különleges gyártás függvényében. De három ország a teljes francia export kétharmadát veszi meg. Az első az Egyesült Államok, ahol tavaly 83 millió üveget adtak el. A Courvoisier cég vezetője szerint a régóta meglévő amerikai vonzódást a konyak iránt új fogyasztói szokások is erősítették. Elvben a konyak „digestif”, tehát az étkezés után fogyasztandó, az emésztés megkönnyítését elősegítő záró ital. De a fiatal amerikaiak, a konyakot „long drink” formájában, tehát üdítőkkel vegyítve is fogyasztják (mint a címben utaltunk rá, ezt egy francia soha nem tenné, de az üzlet az üzlet) -írja a Le Figaro.
A második helyen Kína áll, ez nem meglepetés, 25,5 millió üveggel. De az már érdekes, hogy a harmadik Szingapúr tavaly 24 millió üveget vásárolt. Kína egymilliárd fölötti népességű, Szingapúr alig ötmilliós. Persze, ami Szingapúr kikötőjébe érkezik, az nagyrészt onnan tovább is megy, tehát a szingapúri adat a kelet-ázsiai, a japán és a dél-koreai fogyasztást reprezentálja. Európában a britek a legnagyobb konyakvásárlók, a németek után. De érdekes, hogy a parányi Lettország megelőzi a francia konyak importjában a nála jóval népesebb és főként sokkal gazdagabb Hollandiát.
Maguk a franciák, az ital megteremtői, alig vannak a pályán a fogyasztásban. Odahaza, a hatvanhatmilliós országban tavaly alig több mint négymillió üveg konyakot sikerült eladni. E mögött persze sok, a külvilág számára ismeretlen tényező is rejlik. Például az, hogy az armagnac, ami külföldön kevésbé ismert, de olcsóbb és legalább olyan jó, ha nem jobb, mint a konyak, ott van az olcsó francia szupermarketek polcain. De a „cognac” nagyágyúi hosszútávon is az exportra koncentrálnak. Például arra, hogy Dél-Afrikában tavaly 2,6 millió üveget adtak el. Az afrikai piacok növekedése, a helyi középosztályok vásárlóerejének lassú, de biztos erősödése hihetetlen lehetőségeket kínál az olyan termékeknek, amelyek eddig a luxus kategóriájába tartoztak.
