A fiatal lány részletesen leírja, hogy egy elismert egyetemen vett részt  egészségügyi alapképzésben. Szeretné folytatni a tanulmányait mesterfokon illetve doktorátust szerezni, hogy igazi orvos lehessen, de hiába pályázott, mindenünnen visszautasították. Más munkát is keresett, de 17 hónap alatt 70 elutasító levelet kapott. Most kétségbe van esve, és depresszióval küzd. Mit tegyek?- kérdezi búsan a fiatal nő Nagy-Britannia lepukkant tengerparti városában. Válaszában a baloldali Guardian megállapítja, hogy nem a migránsok vagy a Brexit okozza a legnagyobb gondot, hanem az, hogy az egymást követő brit kormányok elhanyagolták a szociális problémákat. Úgy vélték: a piacon mindenki boldoguljon, ahogy tud.

 És aki nem tud?

Már a Brexit népszavazást elemző tudósok jó része is rámutatott arra, hogy a globalizációnak nagyon sok áldozata van. Olyan régiók és olyan csoportok, amelyeket a változások kedvezőtlenül érintenek, és amelyeknek esélyük sincs arra, hogy az ott élők felzárkózzanak sikeresebb polgártársaikhoz. Levelében a fiatal lány megírja: sok csoporttársa jól boldogul, vagyis sok múlik az egyéni hozzáálláson. Meg persze azon, hogy milyen családi háttérrel kezdi valaki a felnőtt életet. A fiatal nő egyik nagy problémája az, hogy nem tudja magának megengedni az elköltözést egy olyan városba, ahol sokkal több a jó munkahely. Az ingatlanárak ugyanis végleg elszakadtak a munkajövedelmektől Nagy-Britanniában, a mobilitás pedig manapság már alapkövetelmény a munkaerőpiacon. De hát tányérmosogatásból aligha lehet összespórolni annyit, hogy valaki belevágjon az átköltözésbe egy jobb és drágább helyre. Mi lehet a megoldás?

Több állami bérlakás és több átképző tanfolyam 

Ezt javasolja az a kiáltvány, melyet baloldali politikusok és közgazdászok adtak ki. A szakmai részt Thomas Piketty francia közgazdász irányításával állították össze. Igaz, hogy Nagy-Britannia kifelé tart az Európai Unióból, de az alapvető társadalmi problémák aligha változnak meg ettől. A rugalmas munkaerőpiac, melyet a globális gazdaság mindenütt megkövetel, nagy befektetéssel jár a humán tőkébe. Pontosabban járna, de a legtöbb helyen megspórolják ezt mondván, mindenki oldja meg maga ezt a problémát. A baloldali kiáltvány viszont arra mutat rá, hogy az átképzés az egyik legfontosabb forrása lehet a dinamikus fejlődésnek a jövőben. Az államnak kellene mindenütt Európában arról gondoskodnia, hogy a munkavállalók számára ne legyen megoldhatatlan feladat a hely, és állás-változtatás.

800 milliárd eurót szeretnének kipréselni a gazdagokból

Vagyonadó, a magas jövedelmek megadóztatása, a multik adókedvezményeinek felülvizsgálata - ezek teremtenék meg a forrásokat a nagyszabású programhoz, mely Európa versenyképességét és szociális stabilitását egyszerre szeretné növelni. A Social Europe-ban megjelent baloldali kiáltvány természetesen kritikát váltott ki a liberális oldalon, ahol a „Fizessenek a gazdagok” programot szociális demagógiának tartják. Akárkinek is van igaza, de a probléma, melyet a fiatal lány a lepukkant brit kisvárosban felvetett, létező. Miért kell valakinek ilyen képzettséggel tányérokat mosogatnia egy étteremben a huszonegyedik században?

Ráadásul orvoshiány van nemcsak Nagy-Britanniában, de egész Európában. Nem véletlenül dolgozik annyi magyar és más uniós orvos az NHS kórházaiban a szigetországban.. Maguk a brit orvosok ugyanis köszönik szépen a hazai rendszert, és inkább emigrálnak, főként Ausztráliába. Az Egyesült Államokban is magasabbak az orvos fizetések, de ott egészen más az egészségügyi rendszer. Ausztráliában azonban a brit orvosok otthon érezhetik magukat, miközben a fizetésük 50%-kal magasabb, mint Nagy-Britanniában. Londonban már megkongatták a vészharangot, mondván 1 millió fontba kerül egy orvos képzése Nagy -ritanniában, és Ausztráliában vagy másutt ingyen megkapják őket.  De hát ez a globalizáció, melyet épp az ultrakonzervatív Thatcher asszony indított el jó harminc évvel ezelőtt. Mit tanácsolt most a baloldali Guardian a fiatal brit nőnek?

Forduljon orvoshoz!

Nyilvánvalóan depressziós, tehát orvosi segítségre van szüksége. Ez minden bizonnyal igaz, de vajon az orvos meg tudja-e szüntetni a depresszió okát? Kap-e jobb állásajánlatot egy lepukkant brit kisvárosban, mint a tányérmosogatás? Lesz-e elég pénze arra, hogy elutazzon egy nagyvárosba, hogy ott orvosi tanulmányokat folytasson? Ezeket a kérdéseket a baloldali Guardian fel sem teszi, valószínűleg azért nem, mert nem talál ezekre választ