Üzemanyaghiány is lehet, de pánikra semmi ok – mondta pánikra okot adva Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a kormányinfón azzal kapcsolatban, hogy új kijevi szankciók miatt az orosz Lukoil nem használhatja az ukrán olajvezetékeket Magyarországra és Szlovákiába irányuló szállításainak teljesítéséhez.

Ahány miniszter, annyi mondás

Gulyás szerint szeptemberig nem lehet baj, mert a „tartalékok szintje magas” – ezzel mintha arra utalt volna, hogy a Mol százhalombattai (esetleg a Mol-leány Slovnaft pozsonyi) finomítója jelenleg tartalékokat vesz igénybe a normál termelés fenntartásához.

Ennek ellentmond, hogy Szijjártó Péter külgazdasági miniszter korábban azt nyilatkozta, ideiglenes megoldásokkal sikerült fenntartani a kőolajimport megfelelő szintjét. Hasonlóan nyilatkozott minden érintett szereplő, beleértve az ukrán felet: a Barátság vezetéken zavartalanul és a szokásos volumenben zajlanak a szállítások, épp csak nincs a Lukoiltól származó nyersanyag.

Az biztos, hogy a – három hónapra elegendő – országos stratégiai kőolajtartalékból a kormány nem szabadított fel mennyiséget, azt közzé kellett volna tenni a Magyar Közlönyben.

A battai finomítónak 3 hétre elég saját tartaléka van – a hvg.hu megkeresésére a Mol nem kívánta kommentálni, ezt igénybe veszik-e jelenleg.

Lantos Csaba energiaminiszter Tusványoson azt mondta: „A kiesett olajmennyiséget tudtuk pótolni. A Mol már vett más országból, harmadik forrásból olajat, amely a krki terminálon, az Adria-vezetéken át jön majd Százhalombattára és Pozsonyba a finomítókba. Más orosz termelőktől is vásárolnak olajat.”

Nem teljesen világos, hogy az energiaminiszter új beszerzésekre gondolt-e, vagy meglévő megállapodásokra, amelyek lehetővé teszik a Lukoil-import pótlását. Gulyás Gergely a HVG kérdésére azt mondta, a Mol meglévő hosszú távú beszerzési szerződései alapján vásárol a Lukoiltól különböző partnerektől, de nem hív le addicionális mennyiségeket e szerződések keretében. A Mol a HVG erre vonatkozó kérdéseit sem kívánta kommentálni.

A Mol hallgat

Hogy mi lehet az igazság? Az biztosnak tűnik, hogy a Lukoil-tranzit ukrán tiltása jelenleg nem okoz különösebb problémát – mármint mennyiségileg, importvolumenben. Vagy azért, mert a Mol mostanában amúgy sem vett volna át sok olajat a Lukoiltól, vagy mert legalábbis nagyrészt sikerült pótolni a kiesést régi és/vagy új beszállítókkal. Utóbbi tűnik a legvalószínűbbnek.

Fazekas István

Az is biztos, hogy ismét visszaüt a magyar kormánystruktúra. A kormányban nincsenek jól lehatárolt feladatkörök, a miniszterelnök – minden bizonnyal hatalomtechnikai megfontolásokból – folyamatosan átszabja a hatásköröket, illetve szándékosan átfedésben tartja a miniszteri portfoliókat.

Energetikai kérdésekben az energiaminiszternek illene illetékesnek lennie – de mégsem az, ha az orosz relációról van szó, az ugyanis tokkal-vonóval az oroszügyi miniszterhez, Szijjártó Péterhez tartozik.

Az ügyben érdemben nyilatkozó – pár kérdésre is válaszoló – miniszter pedig a kormányinfókat vezető Gulyás Gergely, akinek a portfóliójában se energia, se oroszok nincsenek. És akkor ott van még Nagy Márton, aki azonnal a szőnyeg szélére állítja az üzemanyag-kereskedőket, ha a kiskereskedelmi árak az általa elvárt fölé növekednek, függetlenül attól, milyen költségelemek határozzák meg az árszintet.

A Mol pedig nem nyilatkozik, holott az egész ügy voltaképpen csak őt érinti. A Mol nem állami vállalat, vagyis elvben nem kellene följebb tolnia a kérdést. Ellenben tőzsdei vállalat, amely egyrészt beszámolási kötelezettséggel tartozik részvényeseinek, másrészt saját jól felfogott üzleti érdeke a részvényesek, a részvénypiac, üzleti partnerei és a közvélemény minél kimerítőbb tájékoztatása, megnyugtatása. Szó se róla, a Mol nagymértékben kiszolgáltatott a kormánynak, nem csak a kormány Ukrajnával és más országokkal fenntartott diplomáciai kapcsolatai miatt, hanem egyebek mellett mert a kormány az adórendszerrel (ld. különadók), egyéb szabályozásokkal (ld. üzemanyagárstop) is fogja a vállalatot.

Ukrajna nem akar saját Trianont, ezért „zsarolja” Magyarországot

Enélkül is egyértelmű, hogy politikai szintű ügyről van szó. Lantos szerint Zelenszkij elnök asztalán volt előkészítve egy olyan rendelkezés, amely a Lukoilra vonatkozó tilalmat feloldotta volna, ám azt végül nem írta alá. Szijjártó korábban arról beszélt: miután sérelmezték Kijevnek a Lukoil-szankciót, volt készség az apparátusban a probléma megoldására, de az valahol elakadt.

Lantos Csaba Tusványoson

Túry Gergely

Kijevben természetesen tisztában vannak és voltak vele, hogy a Lukoil kitiltása a tranzitból fájni fog Magyarországnak – és nyilván azzal is tisztában voltak, hogy ebből a magyar kormány botrányt fog csapni.

Gulyás Gergely szerint Ukrajna „zsarolja” Magyarországot. A HVG kérdésére azt válaszolta, a zsarolás célja, hogy Magyarország adja fel békepárti politikáját. A miniszter szerint arról természetesen nincs szó, hogy az ukránok háborúzni akarnak, de nem akarnak fegyverszünetet, ami a magyar kormány szerint a békéhez vezető első lépés.

A fegyverszünet ugyebár az eddigi orosz hódítás minimum ideiglenes elfogadásával járna.

Amire Kijev nem hajlandó, a magyar kormány szerint azonban nincs más reális megoldás.

Nem világos, Kijev mit akar elérni, talán csak figyelmeztetésről van szó az Ukrajnával szemben sokszor nyíltan ellenséges, az Ukrajnát támogató uniós és NATO-intézkedéseket módszeresen akadályozó magyar kormány felé. Mindenesetre a helyzet újabb kiváló lehetőség az Orbán-kormány számára, hogy az áldozatszerepben tetszelegjen, és ezt is a „békéért folytatott harc” narratívájában keretezze.

Olajcsere

A magyar – és szlovák – ellátásbiztonságra visszatérve, két szűk keresztmetszet van. Az egyik technológiai, a másik kapacitásbeli. A battai és a pozsonyi finomítók az orosz Urals kőolajkeverék feldolgozására lettek kialakítva és kalibrálva. Egyetlen alternatív ellátási útvonaluk pedig az Adria kőolajvezeték, amelyen Horvátországon keresztül lehet számukra tengeri szállítású olajat továbbítani.

Ami a vezetéket illeti, annak kapacitása valóban valamivel kisebb, mint a két finomító olajigénye, különösen, ha mondjuk épp készletezés zajlik, ami miatt különösen magas a beszerzési mennyiség. Az elmúlt években nyilatkozó legtöbb szakértő szerint azonban azért biztosan nem dőlne össze a világ akkor sem, ha a Barátság teljesen kiesne.

Ennek – tegyük hozzá – nem nulla, de kicsi az esélye. Legalábbis annak, hogy az ukránok teljesen „elzárják a csapot”, az országnak ugyanis szüksége van a tranzitbevételekre.

Ami a technológiai helyzetet illeti, a Mol az orosz agresszió után, 2022-ben azt közölte, 2-4 év, és 500-700 millió dollár befektetés kell ahhoz, hogy a battai finomítót alkalmassá tegyék 100 százalékban nem orosz olaj feldolgozására.

A Mol azóta is tartja magát ehhez a mondáshoz, hivatalosan 2026-ra teszik a teljes függetlenedés lehetőségét.

Túry Gergely

A Mol mondásán már 2022-ben számos hazai és nemzetközi szakember meglepődött,

mind a battai, mind a pozsonyi jó („magas komplexitású”) finomítók nemzetközi sztenderdek szerint, elméletileg kis átalakításokkal majdhogynem bármiféle kőolajat képesnek kell lenniük feldolgozni.

Ezt később lényegében a Mol is elismerte, vagy legalábbis árnyalta a képet például Huff Zsolt ügyvezető igazgató Portfoliónak adott interjúja. Leegyszerűsítve a finomító technológiailag valóban sokféle olajkeveréket fel tudna dolgozni, de ez kockázatos lenne mind technológiailag, mind üzletileg. Egy előkészítetlen, erőltetett átállás meghibásodásokhoz, leállásokhoz vezethet, illetve másféle olajoknak más lenne a kihozatala, vagyis másmilyen arányban lehetne késztermékeket finomítani belőle.

A Fitch hitelminősítő Mol-értékelésében az áll, a battai finomító azonnal képes elérni 80 százalékos bedolgozási arányt (jelenleg a nem orosz olaj bedolgozási aránya 30-40 százalék), ám a Mol szerint ez a berendezések lassú károsodásához, a hibák szaporodásához vezetne.

Nem lesz Mad Max-világ

Mindezt szem előtt tartva csak kicsit rossz forgatókönyv a Mol és Magyarország számára, ha a mostani helyzet tartós marad, és a Lukoil a jövőben sem lesz képes szállítani Magyarországra. Ez a helyzet jó eséllyel kezelhető lenne, de a Mol számára járna kellemetlenségekkel, esetleg költségnövekedésekkel. Amúgy még talán kiskaput is lehet találni az ukrán szankcióra – erre Gulyás Gergely is utalt – például úgy, ha a Mol már az ukrán-orosz határon átveszi a Lukoiltól a nyersanyagot, így a tranzitra ő szerződik az ukrán hálózatüzemeltetővel. Opció lehet köztes entitások beiktatása az adásvételbe, hogy a Mol ne közvetlenül a Lukoiltól vásároljon, illetve ne a Lukoilnak kelljen szerződnie az ukrán hálózatüzemeltetővel.

Túry Gergely

A vészforgatókönyv a Barátság teljes leállítása. Ami – ahogy már említettük – nem kizárt, de nem is valószínű. Ez már komoly problémákat okozna a Molnak, a finomítók teljesítményét minden bizonnyal csökkenteni kellene, csökkenne a jövedelmezőségük, ami pedig a késztermékeket, például az üzemanyagokat illeti, növelni kellene az importot. Mindez nem megoldhatatlan, szóval a világ aligha dőlne össze.

A helyzet ugyanakkor kockázatokkal terhes lenne, valóban előfordulhatnának akár üzemanyag-ellátási gondok, ha mondjuk a battai finomítót huzamosabb időre teljesen le kellene állítani. Magyarország és Szlovákia kőolajellátása egyetlen csatornára szűkülne, ami fizikailag is kockázat, olyasmikről nem beszélve, hogy az Adria vezetéket üzemeltető Janaf akkor aztán tényleg akkora tranzitdíjat köthetne ki, amekkorát nem szégyell.