Tetszett a cikk?

A legfontosabb dolog, ami történt velem életemben, az volt, hogy megtanultam olvasni - vallja a 10. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, Mario Vargas Llosa. A Budapest Nagydíjjal kitüntetett perui író, aki állítása szerint nem betegedett bele abba, hogy évek óta rendszeresen csak egy hajszállal marad le az irodalmi Nobel-díjról, úgy véli: az ember számára egy idő után a legnagyobb elismerés a saját munkája, az a megelégedés, amely álmának életre kelésekor tölti el.

A Kepes András közreműködésével megtartott, inkább a nagyközönséget, mintsem az ínyenceket kiszolgáló pódiumbeszélgetésen a perui író könyveihez kapcsolódó jegyzeteket, életrajzi leírásokat, ajánlókat ismerő rajongók nem sok új ismerettel lettek gazdagabbak, a sablonkérdéseket kísérő kényszerű üresjáratokat azonban szerencsére megfelelően ellensúlyozta a közönségtől szinte érintésnyire lévő világsztár jókedvű anekdotázása. Az író életét kronológiai sorrendben felvázoló beszélgetésből a jelenlévők megtudhatták például, hogy az 1936-os születésű Vargas Llosa ötéves korára tanult meg olvasni, s főleg olyan szórakoztató irodalmi nagyágyúkon nőtt fel, mint Alexandre Dumas, Karl May vagy Victor Hugo. A latin-amerikai irodalommal csak hazájától távol, 1958-as Európába érkezése után ismerkedett meg igazán, és kor- és sorstársaihoz - többek közt a kolumbiai Gabriel García Márquezhez és az argentin Julio Cortázarhoz - hasonlóan itt döbbent rá arra is: elolvashat annyi francia könyvet, amennyit csak bír, élhet Párizsban haláláig, soha nem lesz belőle francia író. Igaz, azt is elismeri: "annak, aki a mi korunkban igazi dél-amerikai íróvá akart válni, Párizs levegőjét kellett belélegeznie". Vargas Llosa igazi profi, olyasvalaki, aki szemrebbenés nélkül, sőt, a kérdés jogosságát bólogatással megerősítve válaszol a minden bizonnyal már sokezerszer feltett "hogyan kezdett el írni?", illetve "tudatosan használja-e műveiben az erotikát és a humort?" jellegű kérdésekre; az egyórás beszélgetés során csak arra nem kívánt válaszolni, min veszett össze a sokáig barátként tisztelt írótárssal, Gabriel García Márquezzel.
Beszélt viszont - igaz, nem a Levelek egy ifjú regényíróhoz című oktat(-gat-)ó írásában leírt részletességgel - írói "napirendjéről", módszereiről. A Nagy-Britannia, Spanyolország és Peru közt ingázó Vargas Llosa bevallása szerint hétfőtől szombatig alkot, főként reggelente, délutánonként pedig "tanul" - a könyvtárakat bújja és szorgalmasan javítja délelőtt elkövetett hibáit. Általában nem vagyok fegyelmezett ember, az írás azonban ez alól kivételt képez - utalt a szerző kevés rigolyáinak egyikére. Riporteri kérdésre válaszolva Vargas Llosa elmondta: írás közben nem az vezeti őt, hogy olvasóinak megfeleljen, s finoman naiv gondolatnak titulálta Kepes azon megjegyzését is, miszerint a kései Vargas-regények szerkezete, nyelvezete azért egyszerűbb a korai művekénél, mert így szeretne egy szélesebb olvasói réteget megszólítani. A célom az, hogy az egyszerűségen keresztül érjem el a mélységet; higgyék el nekem: e tiszta struktúra megteremtése számomra sokkal nehezebb feladat - indokolta írásmódjának változását a szerző .
Vasárnaponként születnek Vargas Llosa publicisztikái, azok az írások, amelyekkel az író két könyv megjelenése közt rendszeresen hallat magáról. Llosa gyakran mondja el véleményét a terrorizmusról, a diktatúrák elleni harcról, a globalizációról, a nők helyzetéről és persze a kultúráról. Erről a csütörtöki beszélgetésen kevés szó esett. Ám azt Kepes roppant udvarias kérdéséből megsejthettük, milyen lesz az öreg Mario Vargas Llosa. A 68 éves perui ugyanis elmosolyodott, és azt mondta: ezt igazából még nem tudom.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!