Vargas Llosa ugyanúgy, élőben

A Kepes András közreműködésével megtartott, inkább a nagyközönséget, mintsem az ínyenceket kiszolgáló pódiumbeszélgetésen a perui író könyveihez kapcsolódó jegyzeteket, életrajzi leírásokat, ajánlókat ismerő rajongók nem sok új ismerettel lettek gazdagabbak, a sablonkérdéseket kísérő kényszerű üresjáratokat azonban szerencsére megfelelően ellensúlyozta a közönségtől szinte érintésnyire lévő világsztár jókedvű anekdotázása. Az író életét kronológiai sorrendben felvázoló beszélgetésből a jelenlévők megtudhatták például, hogy az 1936-os születésű Vargas Llosa ötéves korára tanult meg olvasni, s főleg olyan szórakoztató irodalmi nagyágyúkon nőtt fel, mint Alexandre Dumas, Karl May vagy Victor Hugo. A latin-amerikai irodalommal csak hazájától távol, 1958-as Európába érkezése után ismerkedett meg igazán, és kor- és sorstársaihoz - többek közt a kolumbiai Gabriel García Márquezhez és az argentin Julio Cortázarhoz - hasonlóan itt döbbent rá arra is: elolvashat annyi francia könyvet, amennyit csak bír, élhet Párizsban haláláig, soha nem lesz belőle francia író. Igaz, azt is elismeri: "annak, aki a mi korunkban igazi dél-amerikai íróvá akart válni, Párizs levegőjét kellett belélegeznie". Vargas Llosa igazi profi, olyasvalaki, aki szemrebbenés nélkül, sőt, a kérdés jogosságát bólogatással megerősítve válaszol a minden bizonnyal már sokezerszer feltett "hogyan kezdett el írni?", illetve "tudatosan használja-e műveiben az erotikát és a humort?" jellegű kérdésekre; az egyórás beszélgetés során csak arra nem kívánt válaszolni, min veszett össze a sokáig barátként tisztelt írótárssal, Gabriel García Márquezzel.
Beszélt viszont - igaz, nem a Levelek egy ifjú regényíróhoz című oktat(-gat-)ó írásában leírt részletességgel - írói "napirendjéről", módszereiről. A Nagy-Britannia, Spanyolország és Peru közt ingázó Vargas Llosa bevallása szerint hétfőtől szombatig alkot, főként reggelente, délutánonként pedig "tanul" - a könyvtárakat bújja és szorgalmasan javítja délelőtt elkövetett hibáit. Általában nem vagyok fegyelmezett ember, az írás azonban ez alól kivételt képez - utalt a szerző kevés rigolyáinak egyikére. Riporteri kérdésre válaszolva Vargas Llosa elmondta: írás közben nem az vezeti őt, hogy olvasóinak megfeleljen, s finoman naiv gondolatnak titulálta Kepes azon megjegyzését is, miszerint a kései Vargas-regények szerkezete, nyelvezete azért egyszerűbb a korai művekénél, mert így szeretne egy szélesebb olvasói réteget megszólítani. A célom az, hogy az egyszerűségen keresztül érjem el a mélységet; higgyék el nekem: e tiszta struktúra megteremtése számomra sokkal nehezebb feladat - indokolta írásmódjának változását a szerző .
Vasárnaponként születnek Vargas Llosa publicisztikái, azok az írások, amelyekkel az író két könyv megjelenése közt rendszeresen hallat magáról. Llosa gyakran mondja el véleményét a terrorizmusról, a diktatúrák elleni harcról, a globalizációról, a nők helyzetéről és persze a kultúráról. Erről a csütörtöki beszélgetésen kevés szó esett. Ám azt Kepes roppant udvarias kérdéséből megsejthettük, milyen lesz az öreg Mario Vargas Llosa. A 68 éves perui ugyanis elmosolyodott, és azt mondta: ezt igazából még nem tudom.