Tetszett a cikk?

Művész, művek, kontextus.

Művész, művek, kontextus. Szinte tökéletes az összhang a Műcsarnok két új kiállítása között - már ha az előbbi hármasságot tekintjük. Az egyik tárlaton Pablo Picasso grafikai munkáiból kapunk impozáns bemutatót, méghozzá azokból, amelyeket könyvillusztrációknak készített. Picasso grafikai munkássága legalább annyira izgalmas, mint a festői, s ez a Spanyolországból érkezett kollekció most igazolja mindezt. A mellette egyazon időben látható kiállítás az Espanya 1950 címet viseli, s a Műcsarnok szerint "valódi retró" az, amit itt láthatunk. Nos, a spanyol ötvenes évek építészetéről, design kultúrjáráról, irodalmáról, filmjéről, fotóművészetáéről van szó, s valóban sok olyasmi is látható itt, ami a mai nézőnek már nosztalgikus lehet. De ne felejtsük el, hogy egy ellentmondásos korszak lenyomatát látjuk, a polgárháború után magát a francoizmusban találó művészet próbálja felfedezni a modernizmust, megtalálni lehetőségeit és útját Európa felé. A kontraszt izgalamas, hiszen az Espana 1950 kiváló műveket mutat, nem olyan művészetet, amely a diktatúra kliséit visszhangozza. De hát mi is ismerjük azt helyzetet, amelyben egy diktatúra a művészettel próbálja magát elfogadhatóvá tenni a világ előtt. Érdekes a képlet. Főként, hogy közben a másik teremben egy emigráns művész munkáit látjuk, Picassoét, aki egy pillanatra sem egyezett ki semmilyen hatalommal.

július 2-szeptember 12.; Műcsarnok; Bp, Hősök tere

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!