Az utolsó húsz év legjobb lemeze a Spin magazin szerint. Továbbgyűrűző értékek.

„A Thom Yorke teljes harckészültségű világlátásából és a zenekar epikus gitáralapú rockjára, elektronikus hangzavarára alapuló zenéjéből született O.K. Computer nem csupán előre jelezte a következő évtized muzsikáját, hanem akaratlanul is megjövendölte közösségi szorongásunk globális kultúráját" - írta a Spin című amerikai rock-magazin döntését indokolva Chuck Klosterman, a lap vezető kritikusa.

Kétségtelen, hogy ez volt az a lemez, amely végleg világhírnévig repítette az oxfordi bandát és bár az Egyesült Államokban csupán a 21. helyig jutott a Billboard eladási listáján, remek kritikákat kapott, és megkapta a legjobb alternatív előadásért járó Grammy-díjat is. „A lemez a jövő érzéseit szólaltatja meg. Mechanikus album, amely akkor is élő, amikor robot mondja a szöveget" – vélekedik az amerikai kritikus.

Néhány évvel ezelőtt a lap még a Nirvana nem kevésbé nyomot hagyó, sőt, nyomasztó, második, 1991-ben készült Nevermind című albumát helyezte az 1990-es évek legjobb albumainak élére. A Smells Like Teen Spirit és a Come As You Are című nemzedéki himnuszokat tartalmazó album ezúttal csak a harmadik helyezést kapta meg, és kettejük közé a Public Enemy 1988-as lemeze, az It Take A Nation of Millions to Hold Us back, ékelődött be. Igaz, hogy a Spin elsősorban független rockmagazin, amely nemigen foglalkozik a rock fő áramlataival, de annak idején szerkesztői voltak az elsők, akik a rapet és a hip-hopot a címlapjukra tették.

Vegasztár

Ugyancsak a Spin dobta be azt a szavazást, amelyben a világ legszexibb vegetáriánus sztárjára lehet voksolni. A férfiak mezőnyéből többen visszaköszönnek a fenti listáról: Thom Yorke, Morrissey, Prince, de olyan vetélytársaik vannak többek között, mint Paul McCartney, Peter Gabriel és Chris Martin, a Coldplay énekese. A nők között Chrissie Hynde (Pretenders), akit egykor a világ számos országából kitiltottak, mert a McDonalds-ok felrobbantására szólított fel, Annie Lennox, Avril Lavigne mellett felvették a listára Brigitte Bardot-t is.

Kétségtelen, hogy az 1980-as évek második felében – legalábbis az Egyesült Államokban – a rapperek jelentették a legnagyobb újdonságot a pop-rock-ban. Ezzel is magyarázható, hogy a teljes 100-as listán, amit a júliusi számban hoznak nyilvánosságra, 25 hip-hop lemez található, sőt, 26. ha a határesetne" számító Rage Against The Machine-t idevesszük.

Ennek fényében az sem meglepő, hogy rock-szemszögből nézve a Top 10 is meglehetősen eklektikus, és valójában kevés olyan lemez akad közöttük, amelyekre kedvenc műfajunkban ráillene a korszakos jelző. Talán a Smith 1986-os The Queen Is Deadje, a manchesteri New Wave hattyúdala, P.J. Harvey szégyentelen Rid of Me-je (1993), és esetleg Prince-nek a maga korában ugyancsak szélsőséges véleményeket kiváltott, 1987-es Sing 'O' the Times-a érdemli meg ezt a minősítést.

A monoton melankóliájú Morrissey bandájának lemeze az 5., Polly Jean Harvey a 9., míg a Prince a 8. helyre futott be. A 4. az USA-n kívül alig ismert Pavement zenekar Slanted and Enchanted-je (1992), a 6. a Pixies Surfer Rosája (1988). Ez utóbbinak beszavazását a szerkesztőség azzal indokolta, hogy bár sosem volt az együttesnek igazi anyagi sikere, nélkülük soha nem lett volna Nirvana. Kurt Cobain állítólag maga mondta, hogy amikor a "Smellst" írta, eredetileg egy Pixies-szerű dalra gondolt. A 7. a De La Soul 3 Feet High and Risingja (1989) míg a 10. a Niggaz With Attitude gangsta rap-klasszikusa, a Straight Outta Compton (1988) lett.