Az amerikai komponista, akinek halálát szívelégtelenség okozta, hazája egyik legnagyobb dalszerzőjének számított. Több mint hat évtizeden át alkotott állandó szerzőpárt szövegírójával, Jay Livingstone-nal, akivel olyan slágereket írtak, mint a Buttons and Bows, a Mona Lisa és főleg a Whatever Will Be, Will Be. Ez utóbbi Alfred Hitchcock A férfi, aki túl sokat tudott című, 1956-os filmjében hangzott fel Doris Day előadásában.
A Whatever Will Be, Will Be az Evans-Livingstone páros harmadik Oscar-díját hozta, és valóságos védjegye lett Doris Day-nek. Még az 1968 és 1973 között futó Doris Day Show című tv-műsornak is ez volt a szignálja.
A dalt világszerte sokan feldolgozták, ki komolyan, ki megvadítva, vagy ironikus formában Tommy Steele-től a Sly and The Family Stone-on át a punk-énekes Johnny Thundersig. A dal filmen is újraéledt 1999-ben James Mangold Észvesztőjében, sőt 2004-ben a sátánista Manson-családról szóló Helter Skelterben is. Rendszeresen éneklik az angol szurkolók az FA-kupadöntők előtt, és ez hangzott fel a tavalyi németországi olasz-francia világbajnoki döntőn a 11-es rúgások előtt. Magyarországon Hollós Ilona tette népszerűvé G. Dénes György szövegével Ahogy lesz, úgy lesz címmel, de 1956 után egy ideig tilos volt a rádióban lejátszani, vagy nyilvánosan előadni.
