© AP |
Múlt pénteken megjelent La Musica Celata (A rejtett zene) c. könyvében Pala azt részletezi, hogyan emelte ki a festmény azon elemeit, amelyek szimbolikus értékkel bírnak a keresztény teológiában és hogyan értelmezte ezeket hangjegyként. A zenész először arra lett figyelmes, hogy a festményre kottavonalakat fektetve mind az asztalon lévő kenyerek, mind pedig Jézus és az apostolok kezei hangjegyeknek feleltethetőek meg - ezeket azonban csak akkor lehet zenei dallamként értelmezni, ha a kottát jobbról balra olvassák. A festmény további vizsgálata során olyan jeleket is sikerült találni, amelyekből a hangjegyek hossza és a zene tempója is kinyerhető.
A négy évnyi munka eredménye egy negyven másodperces himnusz, amely Pala szerint orgonán előadva hangzik a legjobban - ezen hangszert használták a leggyakrabban Leonardo korában a spirituális ihletettségű zeneművek előadásához.
Alessandro Vezzosi, Leonardo-szakértő és a festő szülővárosában lévő múzeum igazgatója ugyan nem látta Pala munkáját, de elképzelései szerint a mögötte rejlő ötlet hihető. "Mindig kockázatos belelátni (a festménybe) olyan dolgokat, amelyek nincsnek is benne, de az bizonyos, hogy a képen látható tagozódások harmonikusan vannak elosztva. Ahol harmonikus arányok vannak, ott található zene is", mondta el Vezzosi az AP-nek. Az igazgató rámutatott arra is, hogy Leonardo zenész is volt, képzett volt a lantjátékban és írásaiban olyan zenei rejtvények is el voltak rejtve, amelyeket jobbról balra kellett kiolvasni.
