Van új a fű alatt Hollandiában

Nyitókoncert a hágai központi pályaudvaron, az épület, az utazóközönség és a vasút keltette hangokból és zajokból komponálva. Meglepően nagy tömeg sereglett össze a nyugati pályaudvari első LGT-búcsúkoncerttel köszönőviszonyban sem lévő akcióra, mely hangszerré tette a vasutat, koncertteremmé a pályaudvart és zenészekké a kalauzokat, váltókezelőket és mozdonyvezetőket. Több mint egy tucat mikrofon pásztázta a teret, amelyek közül néhány fix helyen állt és mérte a beérkező szerelvények távolságát. Más berendezések a járókelők közt bóklászók beszélgetésfoszlányait, sípszót s mindenféle zörejeket kevertek a kompozícióba. A pályaudvar egésze az interakció részévé vált.

Megszólal a pályaudvar. Egyhelyben utazó közönség © Folk György

Leginkább az urbánus terek újraértelmezéseként fogható fel, ami az elmúlt hétvégén a holland kormány székhelyéül szolgáló tengerparti városban történt. Középületeknek, tereknek, amúgy kötött feladatokat ellátó kulturális intézményeknek adtak új vagy többletértelmet (a szó legszorosabb értelmében) ezek a kortárs, előre törekvő és mutató alkotások. A belépőjegyet megváltók tömege izgalmas kísérletezést kapott, látványos, hangzatos, formabontó vetítéseket, koncerteket, kiállításokat, előadásokat a technika és a képzőművészet keresztmetszetében.

Zenélő gyümölcsök. Xavier van Wersch és Thaijs Scheele komponál © Folk György

A vasutas koncert mögötti téren – mely, mint minden holland pályaudvar melletti tér, gigantikus biciklitároló – Achim Wollscheid számítógép-vezérelte mágnesekkel egyszerre több száz kerékpárcsengőt szólaltatott meg, akár egy óriási írógép billentyűinek kalapácsait. Az éppen az előadás alatt drótszamarukhoz visszaérkező utazók azon kapták kerékpárjukat, hogy aktív szereplője a mindent átfogó csengőhangnak.

Voltak azonban, akik ennél is tovább mentek: Xavier van Wersch és Thaijs Scheele számtalan analóg hanggerjesztő gépet és elektronikus hangszert kötött rendszerbe. A gépekből érkező jeleket aztán átvezették almán, körtén, banánon, narancson, citromon, sárgadinnyén, melyek a bennük rejlő mikrofeszültség hatására különbözőképp módosították az eredeti hangokat. Az így nyert módosított hangok alkották a koncert hanganyagát; mindezt az alkotók nemes egyszerűséggel csak Mikromoduláris Transfruitizációnak és Frukto Fertilizátornak becézik. A zenészek – a hágai konzervatórium zeneszerzőszakának volt hallgatói – az alkotói folyamat alatt a gyümölcsökbe dugott áramkörök folyamatos cserélésével komponálták zenéjüket. Ráadásul a külön a nézőknek kihelyezett gyümölcssoron egy-egy vendég maga is belenyúlhatott az előadásba, aszerint, hogy neki a banán vagy az alma amplitúdómodulációjának hangja tetszett-e jobban.

Tesla hangfalak. Hága rezonál © Folk György

A városháza előtti téren felállított plazma hangfalakkal (más néven Tesla hangfalakkal; a világhírű szerb származású fizikus és feltaláló, Nikola Tesla agyából pattant ki ugyanis a megoldás eredetije) vizuálisan is megjelenítették a hangokat. A szabadtéri varázslat során két fémoszlop között, melyek tetejére kéménycsőbélésből alkotta kört építettek fel, folyamatos, egybefüggő szikracsóva szólaltatta meg a zenét. Ebben a rendszerben a folyamatos kisülés – mely láthatóvá teszi a hanghullámok változását is – vált hangszóróvá. A produkció a korai elektronikus zenei éra idejéből származó Popcorn című számot megszólaltatva földindulásszerű sikert aratott.

Mindezek mellett szinte eltörpül a laptopról vezérelt több tucat különböző harang által megszólaltatott koncert, vagy az, hogy az erre az alkalomra vörös neonfénybe öltöztetett Niewe Kert (Új templom) a legelvontabb vetítésekkel összekötött kísérleti elektronikus zenei előadásoknak adott otthont. A városházát pontosan az épületre szabott mozgó vetítéssel keltették háromdimenziós életre, a szomszéd bevásárlóközpont aulájából dodzsempálya lett. Természetesen a számtalan csoda mellett „hagyományos” koncerteket is rendeztek. A francia Nouvelle Vague együttes két dívája által levezényelt, a punkot latin zenékkel ötvöző popcsapat boldogította a szépszámú érdeklődőt, a Legowelt detroiti technót és chicagói house-t olasz melódiákkal ötvöző fúziós fellépése pedig rituális törzsi őrületté formálta a szombati éjt.

Ami a magyar kultúrafogyasztási szokásokon felnőtt résztvevőt igazán lenyűgözhette a TodaysArt-ban, az a hétköznapi funkciójú terek és helyek radikálisan új tartalommal való feltöltése. A városházi vezetés, a vasúttársaság, vagy a plébánia hathatós támogatása mellett. Budapesten is megoldható lenne?

Folk György/Hága