Jóban, rosszban
Marcela

Tudjuk, hol élünk. Tudjuk, kik vagyunk. Tudjuk, hol élünk? Tudjuk, kik vagyunk? Tudjuk, kik az "átlagemberek"? S mi magunk azok vagyunk-e?

Egy átlagos cseh nő, Marcela életét követhetjük nyomon több évtizeden keresztül ebben az egyedülálló dokumentumfilmben. A drámát és tragédiát maga az élet szolgáltatja.

A rendezőnő, Helena Třeštíková szereplője kiválasztásakor nem tudhatta, milyen átlagos, vagy rendkívüli fog Marcelával történni, csak dokumentálta az eseményeket. A film 1980. december 12-től 2006-ig dokumentál egy életet, s az abban bekövetkező változásokat. Olyan alkotás, mely a legtöbb portrékészítő dokumentumfilmes álma: megélni a szereplő életét, nem pedig utólag felidézni, rekonstruálni azt. S lám, az élet sokkal nagyobb drámákra, fordulatokra képes, mint amit a fantáziagazdag forgatókönyvírók el tudnak képzelni.

 Marcela - cseh dokumentumfilm (2006); r.: Helena Třeštíková

Rossini-kód
A sevillai borbély

Rossini elve az volt, hogy nem kísérletezik radikálisan a formával minden egyes darabjában, hanem inkább a bevált receptet használja (ideális esetben olyat, amely jobbnak bizonyul, mint bármelyik riválisáé), és miután megteremtette a keresletet terméke iránt, meg is maradt nála, és lehetőség szerint egyre tovább fejlesztette.

Oly mértékben sikerült a közönségízlésnek megfelelően standardizálni és továbbfejleszteni eszköztárát, hogy receptje végül mindenki receptje lett.

Julian Budden operakutató igen leleményesen Code Rossininak nevezte el a szabályok és konvenciók e rendszerét. Ez a csodálatos kifejezés parodizálja az úgynevezett Code Napoléont – ez a régi római jognak a francia császár által bevezetett modernizált változata volt, racionalizált és rendszerezett polgári törvénykönyv, amely egész Európában elterjedt Napóleon hódító seregeinek nyomában.

A Code Rossini – akárcsak napóleoni megfelelője – egy rendkívül részletes modus operandi alapja volt. (Richard Taruskin: The Oxford History of Western Music)

Elmélet ide, kódok oda: az egyik legnépszerűbb Rossini-opera, A sevillai borbély februárban újra megelevenedik – felfrissítve? megújítva? – az Operaház színpadán. Az 1986-os Erkel Színház-beli, Békés András által rendezett produkciót Kovalik Balázs értelmezi újra.

febr. 13., 14.; Magyar Állami Operaház



Nevezze meg a kliséit!
Sarkvidéki hisztéria

© LUMÚ

A LUMÚ (Ludwig Múzeum) új kiállításának kiindulópontját a finnekkel kapcsolatos kulturális klisék, sztereotípiák jelentik, amelyeket Marko Tapio finn író fogalmazott meg a második világháború utáni időszakban.

A tőle származó kifejezés, a kiállítás címét adó „Sarkvidéki hisztéria” neurotikus, irracionális viselkedést jelent, amely a rendkívüli klimatikus körülményekhez, a zord éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodás következménye.

A közhely szerint a finnek visszafogott és szótlan emberek, képtelenek kifejezni érzéseiket, és hiányzik belőlük a társas viselkedés természetes képessége, szemben a tőlük délebbre élő európaiakkal. A finnek egyéb attribútumai is eszünkbe juthatnak: csendesek, nyersek, szeretik a természetet, introvertáltak és hajlamosak sokat inni, miközben barátságosak és megkérdőjelezhetetlenül őszinték. Némely szokásuk olyan furcsa a kívülálló számára, hogy a „sarkvidéki hisztéria” kifejezés nem is tűnik túlzónak.

E jellemzések ismerősek a finnek számára, mivel a nemzeti önkép részeként kollektív elfogadásra leltek. Hogy fér meg mindez a high-tech iparáról és elsőrangú közoktatásáról híres ország képével? Miként egyeztethető össze a globális kapitalizmus rendszerével, amelyben a sikeres részvétel feltétele a jó kommunikációs készség? Miként érvényesülhet a finn visszafogottság – a szerénység, a saját képességek és eredmények lekicsinylése, a kérkedés vádjától való félelem – a kíméletlen szabadpiaci versenyben, ahol az önreklám életfontosságú? És hogyan jelenhet meg mindez a kortárs művészetben, mely egyre kevésbé tűnik alkalmas terepnek a nemzeti önreprezentáció számára?

április 12-ig.; Bp. LUMÚ

A gügyeség diadala
Rózsaszín párduc 2.

Mire jó a gügyeség? Búfelejteni. Jöjjön a közhely: ha már nem bírjuk elviselni, ami odakint zajlik, irány a moziterem és irány a felelőtlen csacsiság. Ehhez nem is kell jobb kalauz, mint Closeau felügyelő! A Rózsaszín Párducot már megint ellopták. Meglesz?

A világ legokosabb detektívje kell? Öt kontinens legbátrabb titkos ügynökére volna szükség? Closeau felügyelő parádés akcentusával, elképesztő baklövéseivel és hihetetlen balszerencséjével hívja fel magára a figyelmet, ám mindezek együtt valahogy mégis mindig sikerre viszik a nyomozását. Így aztán, amikor sorra tűnnek el a világ legértékesebb és legismertebb műkincsei, természetesen nem őt hívják. Ám amikor még a Rózsaszín Párduc-gyémántnak is nyoma vész, Dreyfus főfelügyelő mégis hozzá fordul. Clouseau segédje és esetlen udvarlásának tárgya társaságában csatlakozik a rejtély megoldásán fáradozó nemzetközi rendőrzseni-válogatotthoz, hogy egész Európán keresztül üldözze, és végül talán elkapja a tolvajgéniuszt.

The Pink Panther 2.; amerikai vígjáték (2009), r.: Harald Zwart



Kedd az kedd
Braindogs - Tom Waits-dalok magyarul + Ian Siegal (UK), Ripoff Raskolnikov (A)

Már nem először, de nem is utoljára: Tom Waits-dalok magyar előadókkal. S mikor, ha nem egy szürke, havasesős, hideglelős kedden? Az ilyesmire ez a legalkalmasabb nap.

A rekedtes hangú énekeslegenda, Tom Waits születésnapját megünneplendő, a mester tisztelőiből állt össze pár éve a Braindogs. A nemzetközi együttesben olyan régi ismerőseink játszanak, mint az osztrák Ripoff Raskolnikov, az angol blues-énekes, Ian Siegal, a magyarok képviseletében Kiss Tibor és Varga Líviusz a Quimbyből, Laca és Frank a Hiperkarmából, és Nagy Szabi a Hobo Blues Bandből.

S hogy ki lép fel még?

Ian Siegal (1971) zenéje a ma élő blues-zenészek között sok kritikus szerint a leghűbb lenyomata olyan zenészek örökségének, mint Howlin' Wolf, Son House, Junior Kimbrough, de legfőképpen Tom Waits, akinek nagy tisztelője.

Ian Siegal Európa egyik legjobb klubjában, az amszterdami Paradisóban
 
Ripoff Raskolnikov jól ismert figura. A blues osztrák mestere lssan húsz éve rendszeres vendége a hazai kluboknak, fesztiváloknak. Az utóbbi időkben főleg szólólemezeket adott ki, de például az A38 Hajón volt Everything Is Temporary című lemezének bemutatója is. Ezúttal Big Daddy Wilsonnal közös projektjére kerül sor.

Braindogs - Tom Waits-dalok, fellépők: Ian Siegal (UK), Ripoff Raskolnikov (A), Kiss Tibor, Frenk, Varga Livius, Nagy Szabolcs, Varga Laca

febr.17., Bp. A38