A rangos brit Turner-díjat december 6-án adták át a londoni Tate Britain galériában. A fődíjat idén Susan Philipsz skót művész kapta hanginstallációjáért. A díj odaítélésének több mint két évtizedes története során számos meghökkentő döntés született, a kritikusok gyakran megkérdezik a nyertes munkáit látva: ez művészet? Itthon az Aviva-díj hajaz a Turnerre, melyet idén másodszorra adták át a Műcsarnokban még november elején.
Susan Philipsz skót művésznő Lowlands című hanginstallációjával vitte el a Turner-díjjal járó 25 ezer fontos (közel 8 millió forintos) pénzjutalmat. A terem üres falai között három hangcsatornán csendül fel egy skót panaszdal, mely egy halott tengerész mementója szerelméhez. A tegnap esti díjátadó ceremóniát - mint évek óta mindig - tüntetők zavarták meg. Idén művészeti képzésben részt vevő diákok követelték, hogy ne nyírbálják meg tanulmányaik állami támogatását. A felháborodott fiatalokat a nyertes is méltatta és köszöntő beszédében megismételte: "No cuts (Ne legyenek megszorítások!)".
A brit díjnak talán nem is lenne ekkora rangja ellenzői nélkül. Az 1984-ben alapított elismerés minden év októberétől decemberéig leköti a modern művészetek kedvelőinek és csúfolóinak figyelmét és a "rossz pr is pr" - elv alapján még nagyobb szenzációként tünteti fel az eseményt. A Stuckists elnevezésű formáció például hétszer tartotta a frontot a Tate Britain előtt 2000 és 2008 között, hogy tiltakozzon a zsűri „diszkriminatív” nominálása ellen. A festőket tömörítő mozgalom sérelmezi, hogy a modern művészetben egyre kevesebb helyet kap az ecset és a vászon, legalábbis annak hagyományos formájában: hogy színt vigyen a palettáról a kifeszített textilre. (Idén például versenyben volt a díjért Angela de la Cruz, aki kicsavart vásznaival és összetört kereteivel pályázott).
Ugyancsak nagy port kavart az egyik zsűritag, Lynn Barber kifakadása 2006-ban a döntőbíráskodás egész éves hercehurcájáról, melyet az Observer is közölt. "Itt minden fix?"- kérdezte az újságírónő, miután részletesen elmesélte a felkéréstől számított kálváriáját a kortárs művészeti galériák kínálatának depresszív áttekintésétől a többi zsűritaggal való találkozásig, amikor is összevetették a jelöltek munkásságát. Szerinte a zsűri feje, a Tate galériák igazgatója, Nicholas Serota szinte önkényes módon jelölte ki azt a négy művészt, aki esélyesként szóba jöhetett.
A versenynek van még egy érdekessége: a válogatás a művészek aktuális kiállításai alapján zajlik, december elejéig viszont egy új alkotással is elő kell rukkolniuk, mely kifejezetten a Turner-díj döntőjére készül. Két hónap alatt kell tehát olyat alkotniuk, amely a zsűrit meggyőzi. Volt jó néhány év, amikor sokkoló döntés született. Így lehetett 1998-ban egy elefánttrágyából kirakott Szűz Mária (Chris Ofili) a nyerő, 1999-ben pedig Tracey Emin My Bed című ágyinstallációja a jelöltek között: a feldúlt fekhelyén használt óvszerek, véres bugyik díszelegtek.
A szerbiai hatalom és a több városban előrehozott választást követelő diákmozgalom is radikalizálódik: a hét végén a rendőrség szokatlan brutalitással zavarta szét a tüntetőket. Az EP szerbiai jelentéstevője szerint Alekszandar Vucsics azért nem hozza előre a jövőre esedékes választásokat, mert érzi, hogy megrendült a hatalma.
Teljesen rendben van, ha Orbán Viktor nem kér a Pride-ból, de ne erőltesse rá mindenkire az ódzkodását, csinálja a négy fal között. Vélemény.
„És ki hozta azt a törvényt?” – kérdezte a Tisza Párt elnöke.
A megszólaló drag queenek szerint is volt polgárpukkasztás a műsorukban.
Milyen autó képes erre egyáltalán?
