A rövid írások 1908 és 1916 között, névtelenül jelentek meg a Kiss József szerkesztette A Hétben. A múlt századelő hetilapjának legnépszerűbb, Innen-onnan című glosszarovatát a szerkesztőség belső munkatársai írták, kollektív véleményként, kilétükre csupán egy-egy nyomdai jel, például négyzet, csillag, háromszög utalt. A szegedi irodalmár Lengyel – aki felfedező kutatásáról a Tiszatáj című folyóirat legutóbbi számában számolt be – meggyőző érveléssel bizonyítja, hogy a nagy D betűre, így a költő keresztnevére is emlékeztető félbevágott kör az adott időszakban a pályakezdő költő jele volt. Erre a következtetésre Lengyel részint a szerző témaválasztása, másrészt a Kosztolányi-életmű stíluskritikai elemzése alapján jutott. A „félkörös” széljegyzetekben például archaikusabb és egyénibb a szóhasználat, és ezt a lapszerkesztők még véletlenül sem kívánták kigyomlálni vagy egységesíteni. Árulkodó például a „bennök” vagy az „alattok” szófordulat, a fejfájdító helyett a fejfájasztó jelző. A néz helyett Kosztolányi rendszeresen a bámul igét használja. Kedvelt századfordulós szava a csikland és a nádi pálca (nádpálca helyett). Ezen túlmenően gyakran tette ki szokatlan szóösszetételű szövegeiben a kötőjelet is: halott-marczangoló düh, buja-asszonytavasz, csönd-liga.