Irán visszalőtt: Katari és iraki amerikai bázisokat ért támadás
Teherán kommunikációjából az olvasható ki, hogy szeretnék az ellenségeskedést ennyiben hagyni.
Hincz Gyula hatvanéves művészi pályája rendkívül változatos, nem lehet egyetlen művészeti irányzatba sem beskatulyázni. Akárcsak a stílusokat, a technikákat is váltogatta: készített szobrokat, festményeket, grafikákakat vagy éppen díszleteket, monumentális üvegfalakat.
A festő-grafikus halálának 25. évfordulóján, január 26-án a Váci Értéktár kerekasztal-beszélgetéssel emlékezett a művészre, aki nagyon sokféle irányzathoz csatlakozott, de ahogy unokaöccse, Hincz Jenő fogalmazott, végül mindig egyedül maradt, és tulajdonképpen a saját útján járt évtizedeken át.
Letisztult stílus
Mintegy hatvanéves pályája végén, kipróbálva szinte mindent a kubizmuson, a realizmuson, az avantgárdon át, letisztultabb, egységesebb stílusban festett Hincz - ez már Haas János pesti galériatulajdonos véleménye. Szerinte élete végén a művész absztrakt, neoavantgárd képei, amelyek meglepő koloritással (színekkel) készültek, jellemzőek voltak munkásságára 5-10 évig. Plasztikákkal is kísérletezett Hincz. Ezek a szobrok ritkán, de még ma is fel-felbukkannak a műkereskedelemben.
Hincz Gyula
Váci Értéktár
A művészettörténész Zsákovits Ferenc kitért Hincz Gyula második világháború előtti munkásságára is. Szerinte nehéz besorolni Hinczet bármilyen irányzatba, jóllehet a külföldi és magyar kubistáktól kezdve a Képzőművészek Új Társaságán (KUT) át a római iskolásokig sokmindenkivel tartotta a kapcsolatot. A háború után, az ötvenes években – annak ellenére, hogy vállaltan baloldali, kommunista művész volt – a szocreál időszakban sem hurráoptimista képeket festett, hanem inkább szomorú, szürke, sötét hangulatú műveket. Vagyis inkább a realizmushoz tért vissza Zsákovits szerint, nem a szocreál fő irányzatát képviselte. (Zsákovits kijelentését erősíti, hogy A szocreál Magyarországon című, nemrégiben megjelent kötetben mindössze egyetlen utalás van Hinczre, méghozzá dunaújvárosi/sztálinvárosi rajzai kapcsán.)
Hincz pályájának csúcsai – ha nem is feltétlenül művészeti, de mindenképpen személyes sorsát tekintve – a hatvanas-hetvenes évekre tehetők. Politikailag igencsak vitatható korszakban, a Kádár-érában lett az egyik legünnepeltebb „állami” képzőművész, a hivatalos kultúrpolitika sztárja, aki a Velencei Biennálékon sorozatban képviselte Magyarországot (1960-ban és 1966-70 között) – ez a Haas Galéria Hinczről szóló kiadványából derül ki.
Nagy állami megrendelések
Hatalmas állami megrendeléseket kapott ezidőtájt: nagyobb üvegfalakat, mozaikokat, hivatalos ünnepségek díszleteit tervezte, készítette el. A közgazdaságtudományi, a műszaki és a kertészeti egyetemen állnak monumentális (üveg)falai, mozaikjai, amelyek ma is megtekinthetőek.
Hincz Gyula üvegmozaikja a Corvinus Egyetemen (részlet, 1970)
Wikipedia
A hatvanas-hetvenes években nem szorult rá arra, hogy „szakmányban” fessen, ezért elég ritkán bukkannak fel kisebb képei a műkereskedelemben. Ennek oka Hincz Jenő szerint az, hogy a húszas-harmincas években sokszor a külföldi kiállításokon elkeltek vagy egyszerűen eltűntek a munkái. A második világháborúban megsemmisült a festmények, grafikák egy része, később pedig már monumentálisabb alkotások fűződtek Hincz Gyula nevéhez.
Hincz vitathatatlanul legnagyobb becsben tartott munkái a grafikák. Számtalan metszetet, rézkarcot készített, ám ezek egy részét nem írta alá, így nem nagyon lehet őket azonosítani – ezzel nem volt egyedül a XX. században. Alaírás híján Vajda Lajos nem publikált, esetenként felbukkanó munkáit is szinte lehetetlen azonosítani, és rangjának megfelelően értékesíteni a hitelesítési problémák miatt – erről a Váci Értéktárban tartott előadássorozat korábbi rendezvényén Saphier Dezső műgyűjtő beszélt.
Váci Értéktár
A "rézkarcoló nemzedék" tagja
Hincz a Magyar Képzőművészet a XX. században című, 1999-ben kiadott kötet szerint a húszas években feltűnt „rézkarcoló nemzedék” tagja volt, amelyet a később eltérő irányzatokhoz csatlakozó Aba-Novák Vilmostól kezdve Patkó Károlyon át Barcsay Jenőig számos nagy művész neve fémjelzett. A kötetből kiderül, hogy könyvillusztrátorként maradandót alkotott Hincz: Weöres Sándor Bóbita című gyermekverses kötete például immár 29-edszer jelent meg Hincz munkáival díszítve - mondta Mészáros Balázs, a Váci Értéktár megbízott igazgatója a kerekasztal-beszélgetésen. Csak a második kiadáson változtattak egy kicsit, azt is Hincz tervezte át még életében, aztán mégis visszaálltak az eredeti verzióra – tette hozzá Zsákovits.
Hincz számtalan könyvet illusztrált, rajzai rendkívül technikásak, és mégis modernek: ezt a hagyományt híres tanítványai, Reich Károly, Würtz Ádám és Kass János is követték. Hincz ugyanis nemcsak művész, hanem tanár is volt. A Képző- és az Iparművészeti Főiskolán egyaránt oktatta a diákokat. Zsákovits a hvg.hu-nak elmondta: bármelyik tanítványával beszélt, mindenki dicsérte Hincz Gyulát, amiért gyakorlatilag az összes irányzattal megismertette őket.
