szerző:
László Éva Lilla
Tetszett a cikk?

Milliók olvassák és szeretik az olaszok - szó szerint - nagy emberét, Umberto Ecót, aki ma ünnepli 80. születésnapját. Az író, szemiotikus legújabb regénye, A prágai temető a tervek szerint a tavaszi könyvfesztivál idején jelenik meg magyarul. A fordító, Barna Imre jó pár érdekességet elárult Ecóról.

Umberto Eco új könyvének magyar fordítása már nem sokat várat magára, A Prágai temető várhatóan a tavaszi könyvfesztivál idején jelenik meg - mondta a hvg.hu-nak Barna Imre, az Európa Könyvkiadó igazgatója, aki számos esszé és tudományos értekezés után a január 5-én 80 éves születésnapját ünneplő Eco új regényét is fordította.

A legutóbbi, magyarul napvilágot látott Eco-regény - a Loana királynő titkozatos tüze - megjelenését éppen a 2007-es Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra időzítették, ennek apropóján, a könyvfesztivál díszvendégeként az író is Magyarországra érkezett. Hosszas baráti kérlelés és levélváltás állt emögött, ezért az idei rendezvény kapcsán nem merült fel Eco újbóli meghívása. Az író a sok utazás és könyvbemutató után szeret visszavonulni, hogy nyugodtan alkothasson.

©

A jó fordítás titka, avagy az Eco-rejtély

„Nem kell szemiológusnak lenni ahhoz, hogy valaki Ecót fordítson, de tény, hogy tudni kell olaszul és magyarul, a szöveget mondatról mondatra meg kell érteni, és átültetni is úgy kell, hogy érthető legyen. Ez persze minden fordításra és fordítóra igaz” - mondta Barna Imre. Eco olvasói szemmel egyáltalán nem egyszerű eset, mert az író, aki középkor-kutató, szemiológus és gyakorló publicista, minden művéhez aprólékos kutatómunkát végez. A fordításhoz viszont nem szükségesek külön tanulmányok. „Már azáltal is, hogy az ember menet közben mindennek utánanéz, rettentő sokat tanul. Valószínűleg többet ér egy-két egyetemi kurzusnál, amit annak idején A rózsa nevének fordítása közben tanultam, pedig nem vagyok történész” - hangsúlyozta Barna Imre.

Umberto Eco

Olasz író, szemiológus - akiről ha más nem, A rózsa neve talán mindenkinek beugrik - 1932. január 5-én született. A világhírt éppen ez a regény hozta meg számára, ám magyarországi kiadására nyolc évet kellett várni. Végül1988-ben jelent meg, Barna Imre fordításában. (A rózsa nevéből 1986-ban filmet is forgattak.) Következő regénye, A Foucault-inga 1992-ben látott napvilágot magyarul. Legújabb, hetedik regénye, A prágai temető 2010-ben jelent meg olaszul, és néhány nap alatt százezer darab kelt el belőle.

A „nagy írók” körében szokatlan, de Eco a megjelenés előtt átküldi a kéziratot fordítóinak, sőt, hosszú, részletes magyarázatokat, körleveleket, rajzokat is mellékel. „Ezeket becses kincsként őrzöm” - mondta Barna, hozzátéve, hogy amióta e-mailben tartják a kapcsolatot, emberileg is közelebb kerültek egymáshoz. Eco legutolsó regényének már az első változatát átküldte a fordítóknak, és mire az olasz nyelvű változat nyomtatásban megjelent, addigra a fordítók megjegyzései is beépültek a szövegbe. „De persze nem arról van szó, hogy alakítottuk, csak arról, hogy a kérdéseink esetenként olyan apró hibákra is rávilágítottak, amelyeket a szerző esetleg nem vett észre” - tette hozzá Barna.

„Jó, ha az ember érzi újraolvasáskor, hogy rendben van a szöveg. Én rengetegszer elolvasom a már elkészült oldalakat munka közben, és arra törekszem, hogy minden mondat végérvényes legyen. Aztán persze nem biztos, hogy az lesz” - válaszolta fordító kérdésre, hogy milyen érzés újraolvasni a szöveget, amit korábban ő ültetett át magyarra. Mint mondta, akad azért olyan pillanat, amikor elgondolkodik, hogy a következő kiadásban lehetne változtatni egy-egy elavult szón, kifejezésen. „Amikor A Foucault-ingát egy idézetet keresve nemrég újraolvastam, felmerült, hogy nem kellene-e kijavítani a presszó szót bárra. A nyolcvanas években a bár itthon éjszakai mulatóhelyet jelentett, ezért írtam helyette presszót. Ma már vissza lehetne térni az eredeti, olasznak is megfelelő nyelvhasználathoz, de az is egyfajta hamisítás lenne” - mesélte Barna, hozzátéve: munka közben talán az a legnehezebb, hogy a műfordító a saját kontextusait, személyiségét ne szuszakolja bele a szövegbe.

Ami nem változik

Érdekesség, hogy A prágai temetőben is felbukkannak azok a konstans témák, melyek évtizedek óta foglalkoztatják Ecót. A hamisság, a hamisítás, az összeesküvés-elméletek, az antiszemitizmus gyökereinek motívumai új regényét is átszövik. Főhőse, Simonini kulcsfontosságú - ám kitalált - háttérembere a legnagyobb 20. századi összeesküvés-elméleteknek. A Dreyfus-ügy és A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei - az antiszemita összeesküvés-elméletek ősforrása - fontos szerepet kap a sztoriban. Elgondolkodtató körülmény, hogy a főhős kivételével, aki egy fiktív alak, a többi szereplő létező történelmi személy volt: a hamisság tehát több fronton is értelmezhető.

©

Eco, a nagy ember

„Annak idején, A rózsa nevének első kiadásához írtam egy fordítói utószót, amiben megemlítettem, hogy Ecóról valamiért azt képzeltem: egy kicsi - termetre is kicsi - szobatudós. Aztán meglepődtem, amikor kiderült, hogy harsány, Falstaff-szerű figura. Ettől kezdve viszont a szó szoros értelemben vett nagysága, életvidámsága, harsánysága, humora magától értetődővé vált” - mesélte Barna, hozzátéve, azért is becsüli az írót, mert bebizonyította, hogy komoly dolgokról is lehet vidáman, érthetően írni.

Újabb meglepetés akkor érte, amikor két éve Frankfurtban a könyvvásár előestéjén meglátta, hogy az írónak nincs szakálla - ami már-már védjegyének számít. Amikor először nyírta le szakállát, Eco még titkolózni kényszerült, és csak A tegnap szigete című regényének megjelenése után érkezett a magyarázat. Eszerint azért kellett megborotválkoznia, mert a regényhez szüksége volt rá, hogy déltengeri búvártapasztalatokat szerezzen, viszont a maszkot nem tudta volna feltenni, ha nem szabadul meg az arcát borító szőrzettől. A Frankfurt előtti borotválkozásnak jóval prózaibb oka volt. Egy interjúban maga az író panaszolta el, hogy szakálla teljesen fehér lett, a bajusza viszont fekete maradt, s emiatt úgy festett, mint valami mérges Dzsingisz kán.

A rózsa neve még egyszer

Amikor nyáron napvilágot látott a hír, hogy A rózsa neve legújabb, olasz kiadása apró változtatásokkal jelent meg, elterjedt a tévhit, miszerint az író az internetes nemzedék számára írta újra művét, „lebutítva”. Ahogy azt Eco is elmondta, szó sem volt arról, hogy átírta volna a regényt, csak apróságokon változtatott: kihúzta például az ismétléseket, lefordította a latin idézeteket. Saját bevallása szerint későbbi regényeit is javítani fogja, ha szükséges, ez azonban vélhetően nem lesz ennyire látványos, ugyanis amikor az első két regényét írta, még nem volt internet, a visszajelzések nehézkesek voltak. Később viszont már menet közben be tudta építeni műveibe a visszajelzéseket, és korrigálni tudta az esetleges hibákat.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Bodrogi Gyula Törőcsik Mari haláláról: Ez a pillanat a gondolkodásra jó, beszédre nem

Bodrogi Gyula Törőcsik Mari haláláról: Ez a pillanat a gondolkodásra jó, beszédre nem

Pucér putyint ültettek arany wc-re a prágai orosz nagykövetség előtt

Pucér putyint ültettek arany wc-re a prágai orosz nagykövetség előtt

A Világ Könyvfővárosa címre pályázik Budapest

A Világ Könyvfővárosa címre pályázik Budapest