Remény vagy hazaárulás? – a magyar társadalom meglehetősen szűklátókörű, nem ismer középutat, ha a migráció kibeszéletlen kérdéséről van szó. Az elfojtott indulatok, a "miért és a miért nem én" kezdetű kérdések megágyaznak annak, hogy a kivándorlás, a valódi problémán átlendülve, a köztudatban ideológiai döntéssé váljon. A témának nekifutni tehát maga a szélmalomharc, melynek fényében még értékesebbnek tűnhet a
SpeakEasy Project Menjek/Maradjak szériájának legújabb, pénteken debütált londoni epizódja. A Hernáth Csaba, Józsa László és Imre Loránd Balázs jegyezte dokumentumsorozatnak pedig második nekifutásra is sikerült megőriznie szociális hiánypótló jellegét.
Édes tétlenség
A részben közösségi finanszírozásból megvalósuló alig 50 perces film, a New Yorkban játszódó
pilotepizódhoz hasonlóan külföldön élő magyarok portréira épít, a valós szereplők elő- és utótörténeteiből kisakkozva egy ambivalens tanulságot. A Menjek/Maradjak legnagyobb előnye ugyanis egyben legnagyobb hátránya is: láttat, de nem mutat, jelez, de nem mozdít meg.
A budapesti premier utáni kerekasztal-beszélgetés során kiderült, a film pilléreinek számító, ám dramaturgiailag bevallottan megkonstruált és rangsorolt szereplőket a személyes kapcsolatokon túl egy online kérdőívbe burkolt castingon választották ki, így téve szert hat többé-kevésbé hiteles karakterre. Luca hegedűművész, aki könnyedén adta fel Debrecent egy lakóhajóért, Niki sztriptíztáncosnő, akinek honvágyát napra nap az anyagiakkal kell szembeállítania, Tobi diák, aki lélekben már Angliára rendezkedett be, Attila fuvarozó, akinek a Budapest–London-tengely jelenti az életet, Márk kínai gyógyász, akinek praxisát nem ismerte el a magyar állam, Csaba pedig vállalkozói ambíciókkal megáldott szakács, aki otthont teremteni érkezett a britekhez.
A Menjek/Maradjak stábja a hagyományos interjúformán túllendülve, a szereplőkre bízza akár egymás beszéltetését, mely – esetenként kissé erőltetett hatást keltő, ám a kurrens témák érintését felgyorsító – módszert az alkotók az egy hónapos forgatási idő rövidségével magyarázzák. A londoni epizód koncepcióigénye lényegesen szembetűnöbb, mint az amerikai pilot esetében, és ez a javuló tendencia bizakodásra ad okot a későbbi és remélhetőleg egyre kerekebb kisfilmekkel kapcsolatban. A filmben bemutatott embereket nem nehéz fő- és mellékszereplőkre osztani: a doku gerincét egyértelműen Luca, Niki Tobi és Csaba történetei adják, a többieknek pedig olyan kedves háttérszerepek jutnak, mint a furgonjával a játékidő alatt magyarokat Londonból Budapestre visszaszállítmányozó Attiláé.
Ha a számok beszélni tudnának
A Menjek/Maradjak természetesen elsősorban az okokat keresi. Pontosan miért megy el valaki ma Magyarországról? A filmből is kiderülő, de az MTA migrációkutatói által is
megtámogatott válasz pedig nemcsak hogy nem misztikus, de még Orbán Viktor sem szerepel benne. A kivándorlás oka fájóan egyértelmű: az emberek jobban szeretnének élni.
A film egy jelenetében londoni magyar vállalkozók beszélgetnek arról, hogy nem kell adót csalni a megélhetésérét, nem szorulnak szürkezónába vagy működnek a valószerűtlenül magas állami illetékek miatt illegálisan. A film tanulsága szerint kint nemcsak sikkasztásból lehet Jaguart venni, a társadalmi rétegek pedig korántsem csak negatív skála mentén járhatók át, a kemény munkáért mindenkinek jár az ugródeszka. Ahogy a filmben is elhangzik, “a mosogatás a továbblépés ára”.
A kerekasztalb-eszélgetés során a Corvinus Egyetem migrációkutatója, Soltész Béla elmondta, Magyarországon ma ugyanaz a folyamat játszódik le, mint a kilencvenes években Lengyelországban vagy Romániában: a hazai munkaerőpiac öt éve stagnál, a bérek alig vagy egyáltalán nem nőttek, elhelyezkedni pedig gyakorlatilag bármilyen területen egyre nehezebb. Kiemelte, attól, hogy sokan kiútként tekintenek a kiköltözésre a kivándorló még nem lesz egyenlő a menekülttel.
Görbe tükörben tetszelgünk
Bár a londoni szereplők közül a film végére többen – akár kompromisszumok árán is – hazatérnek, az MTA felméréséből kiderül, a külföldre távozott magyarok háromnegyede soha, de legalábbis belátható időn belül
nem tervez visszaköltözni, melynek oka a kutatók szerint, hogy a legtöbben valóban megtalálják kint a számításaikat.
A Menjek/Maradjak komoly hangsúlyt fektet az itthon maradottak és a migránsok viszonyára is. Az otthoni hazaárulózás és a
kinti teljesítmény mérlegre állítása pedig egyértelművé teszi, nem egy társadalmi réteg, sokkal inkább egyfajta személyiségtípus hagyja el az országot. A konklúzió szerint a londoni magyarok nemhogy nem minden erejükkel a hátországukat sarazzák, de jószerint hidegen hagyják őket az otthoni történések.
Kováts András, a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület kutatójaként elmondta, a kivándorolt magyarok többsége meglehetősen introvertáltá válik, a hazai, sőt globális problémák helyett sokkal inkább az egyéni boldogulás, a karrier és a család kerül a gondolkodásuk középpontjába. Mindeközben az otthon maradottak félelmetesen könnyen kapcsolnak ideológiát a migrációhoz, melynek köszönhetően olyan végletes értékrend alapján skatulyáznak, melynek ellenpontjait a patrióta és hazaáruló, magyar és idegenszívű banális kettősei adják.
A Menjek/Maradjak tehát nem visz tovább annál, ahol egyénként tartunk, viszont garantáltan megerősít abban, amit vallunk a kivándorlással kapcsolatban, legyen az pro vagy kontra. A film egyetlen kifejezzeten személyes kérdést azonban megfogalmaz: vajon hány kilométerrel kell arrébb költöznie egy embernek, hogy barátból hirtelen ellenséggé váljon?
