Az MGMT pár éve a hipszter jelenség egyik globális előfutára volt. Megírták a 2000-es évek legtartósabb indie-himnuszait, amik még Nicolas Sarkozy pártrendezvényére is beszivárogtak - be is perelték érte szépen az egykorim elnököt. Azóta kísérleti zenélgetnek és turnézgatnak, és már nem igazi hipszterek. Szerdán a VOLT-on léptek fel, ahol a billentyűssel összefutottunk a koncert előtt.
Illedelmes váózás
A 2007-ben modern hippikként (= hipszter) berobbanó MGMT tavaly szeptemberben lőtte ki az éterbe – a szaksajtó szerint a felnőtté válás jeleként - saját nevüket viselő MGMT című, a srácokhoz hasonlóan zavartnak tűnő harmadik albumot, amit a kritika se lehúzni, se magasztalni nem nagyon akart, de leginkább nem tudott mit kezdeni a Pink Floyd utánérzéses anyaggal. Benjamin Goldwassert, a zenekar 31 éves billentyűs-vokalistáját is szembesítettük ezekkel a véleményekkel, amikor szerda délután néhány percet sikerült beszélgetnünk. Nem vitt közelebb az igazsághoz a válasza: „Egyszerűen csak idősebbek és jobbak lettünk, de igazából elsőre a barátaink is csak illedelmesen ’váó’-ztak az új számainkra, és csak később értették meg.” Végül is az Oracular Spectacular (a 2007-es debütáló album) sem üt elsőre.
A szerdai koncerten kb. fele-fele arányban játszott új és régi számok közül előbbiek egyelőre arra voltak jók, hogy a slágerek közt pihenő tömegben pulzáló fiúk nyakukba vegyék a lányokat pár önfotóra, hogy aztán mire a Kidshez ér a buli, le is tegyék őket, hogy folytathassák a bulit. „Rétegeket pakolgatunk egymásra, aztán egyszer csak lesz valami. Sok mindenből inspirálódunk, akár egy John Carpenter-filmből is ” – magyarázta még az új számokat Goldwasser.
A hipszterség halála
A rétegek között útközben a néhány éve megismert vintage huszárok is lemorzsolódtak: a fejkendőket és batikolt pólókat mezei természetjáró hacukák váltották fel a színpadon. „Volt egy kis szabadidőnk Sopronban, kóboroltam az erdőben, fasza volt” – így Goldwasser. Szinte látjuk magunk előtt.
Az MGMT koncertje bizonyos értelemben hús-vér szembesülés volt a hipszterség halálával, az életérzés popkulturális követeit látva beigazolódott, hogy a stílus nyugatabbra már levonulóban van. (A hippik azért kicsit kitartóbbak voltak.)
Talán éppen ez járt a fejében a koncertet kötelességtudóan lezongorázó srácoknak is, akik saját bevallásuk szerint is jobban bírják, amikor napokra kütyük közé zárkózhatnak New York-i stúdiójukban. Ez annyiban látszott, hogy a koncerteken bevallottan lámpalázas Andrew VanWyngarden frontember a számok bemondására (se) korlátozta a közönséggel való párbeszédet, éljeneztetésről és szellemeskedésről pedig végképp szó sem volt.
A gigaslágerek (az említett Kids mellett volt Electric Feel és Time to Pretend is) és a frissítő eső azért közepesre mentették a buli élvezeti értékét, bennem mégis inkább a popszakma régi igazsága motoszkált, miszerint néhány jól időzített slágerrel és pszichedelikusan színes videóklippel ebben az iparágban simán be lehet biztosítani a nyugdíjas éveket.
Persze lehet, hogy én is majd csak később értem meg az élményt.
Mázsaszám pakolta, porciózta, leltározta a drogot, miközben a megfelelő légcserélő nélküli helyiségekben marta a szemét, bőrét a sokféle vegyi anyag – így nézett ki B.I. átlagos munkanapja a magyar rendőrség központi kábítószer-raktárában.
Eddig 3,3 milliárd forintnyi európai uniós támogatást kellett visszafizetni, mert a magyar kormányzati szervek szabálytalanul szereztek be Microsoft-licenceket – tudta meg a HVG.
Új helyzet van.
Molnár Áron és Rainer-Micsinyei Nóra csavartak még egyet az amúgy is abszurd alapanyagon.
A több mint másfél millió gyorshajtónak mintegy hatoda nem fizetett.
Az izraeli-iráni konfliktus miatt.
Még lakat sincs a kapun.
Az irániak most Izrael közepét támadták, Haifa volt a fő célpont.
