Zaklatás, rémképek: tabukat döntögetnek a kamaszkönyvek

Kíméletlenül, szépítés nélkül, de együttérzéssel tárja fel az iskolai zaklatások mélylélektanát a Tilos az Á Könyvek gondozásában minap megjelent, 7 nap című kamaszregény. Eve Ainswort hiánypótló kötete azon kemény témákról szóló könyvek közé tartozik, amelyekből az utóbbi időben mind több lelhető fel a magyarországi könyvesboltokban. Hasonlóan sokkoló a francia Sarah Cohen-Scali Max című, a Kolibri Kiadó által megjelentetett regénye a náci fajvédő ideológia egyik kudarcos vállalkozásának, a Lebensborn-programnak a főhőséről, aki egyes szám első személyben meséli el a fogantatás pillanatától az életútját. Hogyan fogadta be a maga teljességében a fasiszta rendszer által kínált ideológiát, mígnem ráébredt, hogy ő is áldozat. „Annyira szenvtelenül beszél a kisfiú a borzalmakról, hogy eleinte úgy éreztem, ciki elérzékenyülni – mesélt érzéseiről egy gimnazista, majd elárulta: később ő is sírdogál, és akkor én is elengedtem magam. A könyvben a gyermeki ártatlanság a legmeghatóbb, a legtanulságosabb pedig az, hogyan dőltek be tömegek a fasizmusnak. Ezt nem tanuljuk a történelemórán.”

Nincs finomkodás

Bátor, szókimondó, a fiatalokkal közös hangot beszélő és humoros könyvekből korábban kevés volt a kiadók választékában, ám az utóbbi pár évben ráhajtottak a tabutémákra. Az effajta regényeiket külön emblémával – a Tilos az Á Könyvek Vészkijárat, a Kolibri pedig Magasfeszültség felirattal – is ellátták. „Nem lehet finomkodni a mai gyerekek előtt, az igazán jó kamaszkönyvek úgy lavíroznak a sokkolás és a hétköznapi banalitások között, hogy azért a legdrámaibb pillanatokat igyekeznek viccel oldani” – mondja Gyurkó Szilvia gyerekjogász. „Nagyjából kilencéves korban lesz az olvasás örömszerzés, akkortól már nem mindenben a szülő az első számú referencia, előtérbe kerül a kortársaknak való megfelelés” – teszi hozzá a szakértő. Szerinte az amúgy is konfliktusokkal terhelt korban a könyv jó kommunikációs felület a szülő és a gyermek között. Nem feltétlenül az élet nagy dolgait kell azonnal feszegetni, de az ilyen beszélgetések során könnyen kiderül, mi foglalkoztatja a kamaszt – hangzik a szaktanács. Manapság kezd elmosódni a határ a felnőtt- és a kamaszkönyvek között; a Harry Potter vagy A Gyűrűk Ura erre kiváló példa.

Hitviták folynak arról, mi a jobb: ha a kamasz sokat, akár jórészt silány fantasyt, vagy ha kevesebb, de színvonalas könyvet vesz a kezébe. „Az olvasás senkinek sem árt, nem baj, ha kevésbé minőségi könyvet választ a gyermek. Olyan, mint amikor a felnőttek ponyvát olvasnak: elszórakoztat, majd elfelejti az ember. Viszont az olvasás szokássá válhat, ami élethosszig megmarad” – érzékelteti a lényeget Gyurkó Szilvia. Sok irodalomtanár mégis nehezményezi, hogy a tizenévesek falják az egy kaptafára íródott fantasykat és az együgyű szerelmes regényeket. „Egyszer feladtam a végzőseimnek, hogy tartsanak kiselőadást az Alkonyat-sorozat mondanivalójáról, hát elég kudarcosra sikerült a vállalkozás” – meséli az egyik elit gimnázium pedagógusa.

Könyvesboltban. Kezdősorok

Stiller Ákos

Stephanie Meyer négyrészes Alkonyat-sorozata szakértők szerint okkal íródott olyannak, amilyen. Az után jelent meg, hogy az Egyesült Államokban a Bush-kormányzat idején az iskolai felvilágosítás során a fogamzásgátlás helyett az absztinenciára helyezték a hangsúlyt, és megszaporodtak a tiniterhességek. A könyv – bár végtelenül egyszerű, lebutított stílusban, vámpírsztoriba ágyazva – a szerelemről, az önmegtartóztatásról szól, s a több száz oldalon át terjengő történetben csak csókolóznak a főszereplők, és semmi több nem történik. „Abban az ideológiai keretben éppen erre volt szükség” – mutat rá Gyurkó Szilvia, aki szerint ezzel együtt szerencsés lenne, ha a magyar tizenévesek hazai szerzők műveit is kézbe vennék, hiszen az egyes nemzetek saját kultúrájában eltérőek az aktuális problémák.

Az olvasás háttérbe szorul

Nem könnyű azonban kortárs magyar kamaszregényt találni. A hangjátékként is ismert, kultkönyvvé alakult Időfutár-sorozat szerzői is dramaturgok és rendezők voltak. „Mintha a színházi emberek gyorsabban reagálnának a világ történéseire” – mondja Péczely Dóra, a Tilos az Á Könyvek főszerkesztője, aki legutóbb Laboda Kornél rendezőt és Kemény Zsófit, a slam poetry neves képviselőjét kérte fel kamaszregényírásra a korábbi „pagonyos” írók mellett. A Tilos az Á Könyvek a Pagony Kiadóból nőtte ki magát, miután óriási sikerével a magyar Harry Potternek is titulált Időfutár feszegetni kezdte a gyerekkönyvkiadó kereteit. A napokban a hatodik kötete jelenik meg a cselekményében a múltból a jelenbe, majd a jövőbe ugráló, a „kalandos-humoros műveltetési regény” műfaját megteremtő sorozatnak.

„Tizennégy éves kor környékén egy időre elveszítjük az olvasóinkat, mert ekkor önmagukat keresik, és más iránt érdeklődnek. Majd egy részük visszatér a könyvekhez” – mondja Péczely Dóra, hozzátéve: a Vészkijárat sorozatban ezért problémacentrikus könyveket kínálnak, amelyek segítenek a kamaszoknak eligazodni az élet útvesztőiben. Dávid Ádám Millennium expressz című könyve például árvaházban, Bódis Kriszta Carlo Párizsban című regénye magyarországi cigánytelepen játszódik, Laboda Kornél MátéPONTindul című kötete pedig egy reménytelenül szerelmes 17 évesről mesél. A Kolibri Váltságdíj nélkül című ifjúsági krimije szintén nagy adósságot rótt le: hozzá hasonló, elrabolt tinikről szóló, a mai Magyarországon játszódó, friss humorú kamaszkrimi aligha van a boltokban.

„Általában azokat a könyveket szeretik a kamaszok, amelyek róluk, a mindennapi problémáikról szólnak, vagy épp a vágyaikról, az igaz szerelemről, vagy valamilyen titkos szuperképességről” – véli Balázs Eszter, a Kolibri főszerkesztője, akinek tapasztalatai szerint a tabukönyvek fogadtatása nem egyöntetűen pozitív. „Vannak szülők, akik azért beszélik le róluk a gyereküket, mert szerintük őket nem érintik ezek a problémák” – mondja a szakértő. Mások megijednek egy kamasz identitáskereséséről, egy lányruhában járó kisfiúról szóló könyvtől. „Pedig ez a korosztály gyakran nem érzi jól magát a bőrében, és az ilyen könyvek lehetőségeket kínálnak fel neki” – mutat rá Balázs Eszter. Szerinte azért nem árt, ha egy-egy kemény témájú regény végén van valamiféle feloldozás, miután a kamaszok élete amúgy is nehéz, nem szabad őket bizonytalanságban hagyni. Ezért nem reménytelen a vége például A Hold legsötétebb oldala című regénynek: noha Sally Gardner könyve kegyetlen világban, az ötvenes évek Angliájának diktatúrájában játszódik, a diszlexiás fiú a barátságban találja meg a menekülés útját. Sajátos a könyv illusztrációja is: patkányos miniképregény jelképezi az élet körforgását.

A kilencvenes években vagy annál később született Z generáció számára is döntő szempont az esztétika, a külsőségek, ezért is hangsúlyozzák a kiadók a könyvborítókat. Sokkolóan hat a Max borítója – vörös háttérben fekete embrióval, karján horogkeresztes karpánttal. Populárisabb megoldást választottak John Green Csillagainkban a hiba című könyvéhez, amit az azonos című film jelenetével illusztráltak. Ez a rákbeteg fiatal életének utolsó romantikus időszakát megörökítő szentimentális regény megizzasztotta a szakértőket. A Bookline most bővíti a kamaszkönyveket is bevonva a Szívünk rajta fantázianevű gyerekkönyvajánló programját, amelyben gyerekekből és felnőttekből álló csapat minősíti az olvasók által „felterjesztett” regényeket, s ha valamelyik könyvet elég színvonalasnak találják, virtuális matricával látják el. Míg a zsűri felnőtt tagjai felszínesnek, túlzottan leegyszerűsítőnek ítélték John Green könyvét, a gyerekeket berántotta a történet, az empátia és a tabudöntögetés.

Az első „matricás” kamaszkönyvek közé került a Narnia-trilógia is, háborús kerettörténetével és földöntúli lényeivel. „A gyerekek szeretnek ugyan idősebbnek látszani azon keresztül is, amit olvasnak, ám kétségtelen, hogy kedvelik a tündéreket és a varázslókat. Ezek a fantasyk pedig vállalhatók a számukra, nem érzik cikinek, hogy mesét olvasnak” – mutat rá Gyurkó Szilvia, aki szerint az effajta olvasási élmények segítik a kreativitást, a túlélést a mindennapi kis küzdelmekben.